A Walmart az USA-ban olyan, mint nálunk a Tesco vagy az Auchan: hatalmas áruházakat működtet (csak még azokénál is gigászibb méretűeket), amelyek az ország egész területén megtalálhatóak. Ezeken a helyeken minden kapható: az élelmiszerektől kezdve az elektronikai felszereléseken és a kozmetikumokon át a ruházati cikkekig.
De még fegyverek is: az Egyesült Államok legnagyobb fegyverkereskedője éppen a Walmart. Ezekben a gigantikus hodályokban az alsógatya- és a chipsrészleg között hosszan elnyúló fegyverpultok terpeszkednek, ahol a helyi törvényeknek megfelelő vásárlók a hétvégi nagybevásárlás közben akár egy gépkarabélyt is vehetnek mondjuk a 16 tekercs vécépapír és a négy kiló szeletelt kenyér mellé.
A Walmart, amelyet 1962-ben alapított Sam Walton, napjainkban árbevétele alapján a világ legnagyobb vállalata, egyben a legtöbb embert foglalkoztató cég a magánvállalati szférában.
A tavalyi pénzügyi évben 510 milliárd dollár feletti forgalma volt, alkalmazottainak száma pedig elérte a 2,2 millió főt. A legfrissebb, április végi adatok szerint a világ 27 országában több mint 11 ezer áruházzal rendelkezik, amelyek 55 különböző márkanév alatt működnek.
A mai napig családi tulajdonú cégnek számít, hiszen az alapító, Sam Walton örökösei a vállalat tulajdoni hányadának több mint 50 százalékát birtokolják.
De hogyan jutott el Walton az első üzlete megnyitásától a hatalmas Walmart világbirodalom kiépítéséig? Szegény család gyermekeként született 1918-ban – írja Novák Ákos, az amerikai áruházlánc történetét feldolgozó tanulmányában. A nagy gazdasági világválság évei alatt nőtt fel, s ekkor megtanulta, mekkora értéke van a kemény munkának.
Az első Walmart áruház, amely 1962-ben nyílt meg:
Már 8 évesen újságkihordásból jutott némi pluszpénzhez, s ezt a munkát egészen az egyetem elkezdéséig folytatta.
Ekkor már megcsinálta kicsiben azt, amit felnőtt korában megvalósított, csak akkor már világszinten.
Ugyanis asszisztenseket fogadott fel, akik segítettek kiterjeszteni azt a hatókört, ahol az újságot értékesítették. Az akkoriban szerzett tapasztalatok megtanították egy fontos leckére is: a kemény munka kifizetődik.
Kezdettől fogva a kereskedelem iránt érdeklődött: 1945-ben már saját diszkontot nyitott Walton's néven. Az üzlet az indulástól kezdve jól ment, de ő többre vágyott, ezért elkezdett új eladási stratégiákkal kísérletezni.
Az egyik ilyen újítás, amire felfigyelt a 40-es években, az a pénztár volt.
Akkoriban egy diszkontban több kasszát is elhelyeztek a bolt különböző részein, mert az egyes élelmiszerféleségeket külön kellett kifizetni. De amikor Walton Minnesota államban járva véletlenül betévedt egy helyi üzletbe, észrevette, hogy ott csak két kasszát üzemeltetnek, s azokat is a bolt elején. Tetszett neki ez a radikálisan új elképzelés, és kipróbálta a saját üzletében is. Ezzel a megoldással csökkentette a pénztárosok számát, amivel jelentős költségmegtakarítást tudott elérni.
Walton azt követően sem hagyta abba a jó ötletek felkutatását és lemásolását, miután igazán sikeres lett. Amikor például már jóval később, 1975-ben meglátogatta az egyik külföldi beszállítóját, felfigyelt arra, hogy az alkalmazottak hogyan gyűltek össze reggelente a munka előtt egyfajta buzdító, kedvcsináló szeánszra. Walton azt tapasztalta, hogy ez szemmel láthatóan növeli a dolgozók munkamorálját.
Ezért az Egyesült Államokba való visszatérése után kialakította a cég, saját „Hurrá Walmart” buzdító szertartását.
Az igazán nagy ötletek mégsem ezek voltak, hanem valami egészen más. Amikor megnyitotta első üzletét, megfigyelte, hogy a vidéki családok szombatonként beutaznak a farmról a városba bevásárolni, és több különböző szakboltot kell útba ejteniük, hogy beszerezhessenek minden szükséges árut. Ezek a boltok azonban gyakran korán zártak és kis áruválasztékkal rendelkeztek. Ekkor jött a nagyszerű ötlet, hogy hosszabb nyitvatartásra és szélesebb választékra van szükség. És persze a konkurenciánál alacsonyabb árakra.
Walton olyan áruházakat hozott létre, amelyeket ma szuper-, illetve hipermarketként ismerünk.
Ezt a filozófiát követte egész karrierje során – folytatja Novák Ákos az amerikai üzletemberről szóló tanulmányában. Amikor Walton 1969-ben megnyitotta a 18. Walmartot, egy akkoriban készült közvélemény-kutatás szerint az alacsony árak, a hosszabb nyitvatartás és az ingyenes parkolás voltak a legfontosabb okok, amiért a vásárlók őket választották.
A siker ellenére (vagy épp azért), Walton mindig is rengeteg kritikát kapott, mert sokan úgy érezték, vállalata károsan hat a kisüzletekre. Ahol ugyanis megnyílt egy Walmart áruház, a környékbeli kereskedők sorra húzhatták le a rolót.
Sam Walton viszont mindig is úgy gondolta, nem az ő hibája, hogy a helybéli versenytársak kiszorulnak a piacról. Elvégre a vásárlók döntik el, hová mennek vásárolni. És ha a Walmartot választják, azt azért teszik, mert úgy érzik: az jobban megfelel az igényeiknek, mint a többi üzlet.
Az áruházlánc kezdettől fogva hihetetlen tempóban fejlődött.
Még nem telt el egy évtized sem az alapítást követően, és a Walmart hálózata 1970-re már az Egyesült Államok egész területére kiterjedt. Tíz évvel később az áruházlánc forgalma elérte az évi egymilliárd dollárt, majd újabb egy évtized múlva a legnagyobb kiskereskedelmi cég lett az amerikai piacon, megelőzve az addigi éllovas Sears-láncot.
Forgalmuk ezt követően is szédületes tempóban nőtt tovább, aminek köszönhetően 1993-ban újabb mérföldkövet ünnepelhettek: ekkor érték el első alkalommal a heti egymilliárd dolláros árbevételt.
2002-ben az első helyre kerültek a Fortune magazin legnagyobb amerikai vállalatokat összesítő ranglistáján, 2014 óta pedig az árbevételt tekintve a Walmart már az egész világ legnagyobb cégének számít.
Sam Walton pályafutása során képes volt egy kisvárosi üzletből egy globális kiskereskedelmi birodalmat létrehozni. Ezt pedig méltatói szerint azzal érte el, hogy megtanulta: mindig a vevő az első.
Ezzel szemben az alkalmazottak bérét mindig is igyekezett alacsonyan tartani (pontosan a már említett költségcsökkentés céljából), ami miatt szintén sokat kritizálták. A cégen belül a mai napig iszonyú mértékű jövedelemkülönbségek uralkodnak: a Walmart jelenlegi vezérigazgatója 23,6 millió dolláros fizetésével tavaly 1076-szor annyit keresett, mint egy egyszerű áruházi alkalmazott, aki nagyjából 22 ezer dollárt vihetett haza.
A kritikák és támadások ellenére a Walmart immár évtizedek óta töretlenül prosperál, és jó ideje őrzi vezető pozícióját a világ legnagyobb vállalatainak rangsorában. Walton 1992-ben bekövetkezett halála idején a világ egyik leggazdagabb embere volt, ugyanakkor soha nem feledkezett meg a szerény és embert próbáló kezdetekről.