Egy hosszú repülőút nagyobb szén-dioxid kibocsátással jár, mint amennyi egyetlen, átlagos felnőtthöz köthető a világ több tucatnyi fejlődő országában, egyetlen év alatt. Az elemzések úgy találták, hogy még egy London-Edinburgh repülés is több szén-dioxidot küld a légkörbe, mint amennyit egy ugandai vagy szomáliai lakos "termel" egyetlen év alatt.
Ez pedig csak kiemeli azt, amit sokan már régóta emlegetnek: a kereskedelmi repülés az egyik, a környezetet és a légkört egyik leginkább terhelő szektor, aminek dinamikus növekedése - köszönhetően a mind nagyobb tömegek számára megfizethető szolgáltatásnak - komoly aggodalomra ad okott a klímaváltozást illetően. Ahogy az Origo megírta, a repülőtársaságok kénytelenek szembenézni azzal, hogy a kormányzok illetve nemzetközi szerveződések, komoly adókat vethetnek ki rájuk, hogy az abból befolyt összegeket a kibocsátás hatásainak ellensúlyozására fordítsák.
2019 pedig az előrejelzések szerint, ismét rekordot hoz a légiközlekedésben. Az utasok várhatóan összesen 5 százalékkal nagyobb távolságot fognak repülni, mint tavaly tették, és ami
300 százalékos növekedés 1990-hez képest.
A Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség (IATA) idei előrejelzése alapján, az utasok 865 milliárd dollár értékben váltanak jegyet a járatokra, ami 6,5 százalékos növekedést vetít előre a tavalyi évhez képest. Továbbá valamennyi iparági előrejelzés - például a két meghatározó repülőgép gyártóé, a Boeingé és az Airbusé - a légi közlekedés bővülésével, sok új repülőgép szolgálatba állításával számol.
Ez pedig magas szinten tartja a szén-dioxid kibocsátását.
Egy német független szervezet, az Atmosfair adatai szerint London - Róma viszonylaton oda-vissza repülni 234 kilogramm kibocsátással jár, egy utasra számítva. Ugyanaz London - New York távolságban 986 kilogramm. Ennél a világ 56 országában alacsonyabb az egy főre jutó éves kibocsátás, Burunditól Paraguayig. De a világ egyik leghosszabb, megszakítás nélkül teljesített repülőútja, a London - Perth távolság retúr legyőzése, 3153 kilogramm káros anyagot juttatt a légkörbe személyenként.
Az előrejelzések szerint 2019-ben 40 millió alkalommal emelkedik repülőgép a levegőbe összesen világszerte. Ez napi átlagosan 100 ezer fölötti repülőutat jelent.
(Az eddigi rekord egyébként egy májusi nap volt, 162 637 felszállással.)
Ráadásul ezekbe az értékekbe csak az elégetett üzemanyag kibocsátását számították bele.
A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) nemrégiben egy új modellt mutatott be a légitársaságoknak, melyben lehetőségük nyílna arra, hogy bizonyos "karbonkeretet" vásároljanak maguknak, és ne feltétlenül az elhasznált üzemanyag csökkentésére koncentráljanak. Egyes szakértők szerint ez azért veszélyes, mert ez a modell elsősorban még mindig a szektor növelésének lehet eszköze, ahelyett, hogy az emisszió gyors ütemű csökkentésének módjaival foglalkoznának az illetékesek, különösen a világ gazdagabb részein.
Az ICAO ugyanakkor úgy vélte, nem különösebben releváns az, hogy véletlenszerűen rendelnek egymáshoz pontokat és az azokhoz kapcsolódó adatokat, utalva arra a kalkulátorra, amivel elvileg bárki megnézheti, mekkora szén-dioxid kibocsátással jár két adott repülőtér közötti út megtétele.
A kalkulátor a The Guardian cikkében érhető el, bár például a budapesti repülőtér nem adható meg állomásként abban. Az Atmosfair oldalán ide kattintva érhetők el az egyes közlekedési módokhoz kapcsolódó kalkulátorok (német és angol nyelven).