A világ legnépesebb, ugyanakkor nem is olyan régen még nagyon szegény országának számító Kína néhány évtized alatt elképesztő ütemben emelte polgárainak életszínvonalát, jövedelmi helyzetét, illetve életminőségét, derül ki az ottani Nemzeti Statisztikai Hivatal 70 évre visszatekintő adataiból.
Ez különösen a vidéki térségek fejlődése - elsősorban az ország nyugati, északi és részben középső területei - szempontjából kulcsfontosságú. A XX. században ugyanis Kína alapvetően vidéki arculatú ország volt, ahol néhány igen jelentős nagyvárost leszámítva, az urbanizáció foka elmaradt a világ fejlett térségeitől. Ez azonban a század utolsó évtizedeiben fokozatosan és egyre gyorsuló ütemben megváltozott.
Mostanra Kínában gigantikus metropoliszokat látni, főleg a déli térségekben, ahol új ipari és technológiai központok formálódtak. Ahogy az Origo megírta, az országban már több mint 100 fölött van az 1 milliónál népesebb városok száma, és némelyik nagyváros akkora GDP-t koncentrál, ami vetekszik egy kisebb ország bruttó éves össztermékével. Ugyan a kínai, eddig gőzmozdonyként robogó gazdaság lassulásának vannak jelei, de úgy tűnik, a kormánynak semmi sem drága, hogy fenntartsa a növekedést, még a hitelezés felgyorsítása és az adócsökkentés sem.
Az erőltetett tempónak köszönhetően, csak 2018-ban több mint 13 millió új városi munkahely jött létre, ami sok helyen elszabaduló ingatlanárakat és mind magasabb megélhetési költségeket hozott maga után.
A vidék ettől a szédületes tempójú fejlődéstől némileg elmaradt, és a számok nyelvén kifejezve, jelenleg is elmaradottabbnak számít, mint a fejlődő nagyvárosok.
Vidéken az embereknek - általánosságban véve - alacsonyabb jövedelmekkel és szűkebb munkalehetőségekkel, illetve kilátásokkal kell beérniük. A fejlődés ugyanakkor vidéken is látványos.
Például, az úgynevezett rendelkezésre álló jövedelem (az a szabadon elkölthető összeg, amit egy személy az adók és más kötelezettségek teljesítése után magára fordíthat), 2018-ra átlagosan évi 14.617 jüanra nőtt (kb. 600 ezer forint).
Ez negyvenszeres növekedés az 1949-es szinthez képest.
Ráadásul úgy, hogy annak számításakor az átlagosan évi 5,5 százalékra számolt éves inflációs hatást is figyelembe vették.
A hivatal jelentése szerint a 2013-2018-as időszak ismét jelentős javulást hozott a vidékiek életében.
A számítások szerint ezekben az években a vidéken élő szegények száma 82,39 millió fővel (vagyis átlagosan évi 13,73 millióval) csökkent.
Ilyen óriási mértékű csökkenés után nem csoda, hogy a vidéki szegénység előfordulási aránya az egyes tartományokban is nagyot esett, a 2012 végén mért 10,2 százalékról 2018 végére 1,7 százalékra. Ezen belül tíz olyan tartomány van, ahol az arány 1 százalék alá esett, és úgy tűnik,
végleg eltűnőben az állandósult vidéki mélyszegénység problémája is, ami Kínát hosszú évtizedeken át jellemezte.
Általános vélekedés az, hogy csakúgy, mint más államokban, a kínai társadalmi és gazdasági fejlődésre a vidék-város közötti jövedelmi olló nyílása egyre jobban rányomja a bélyegét - ugyanakkor a kínai adatok szerint az olló nyílása nem is olyan egyértelmű, ha a szabadon elkölthető jövedelmet veszik alapul. Igaz, hogy 2018-ban 2,69-es szorzóval a városi jövedelmek vezettek, de ez a mérték így is 0,64 századdal kisebb, mint 1956-ban.
Látványosan javultak a vidékiek életkörülményei is. Míg 1978-ban csak 8,1 négyzetméter élettér jutott átlagosan egy főre, addig 2018-ban már 47,3 négyzetmétert lakhatott be egy ember vidéken.
A vidéki háztartásokban megnőtt a tartós fogyasztási cikkek jelenléte is. 2018-ban minden 100 háztartásból
Az életszínvonalat persze meghatározza a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés is.
A kínai adatok szerint, 2018 végére teljesült az, hogy még a legeldugottabb vidéki falvakban is rendelkezésre álljon az elektromos áram. A falvak 99,2 százalékban építették ki év végére a valamilyen vezetéken biztosított távközlési (telefonos) szolgáltatást, 88,1 százalékában volt kábeltévé, és 81,9 százalékban szélessávú hozzáférés az internethez.