Bár a kínai jüan teljesítménye elég távolinak és átláthatatlannak tűnhet az olyan devizákkal szemben, mint az euró vagy a dollár, manapság egyre fontosabb lett annak megértése, pontosan mit is csinál Peking a kínai fizetőeszközzel.
Főleg, hogy az egész kereskedelmi háború egyik mélyben meghúzódó alapja éppen az, hogy Washington szerint Peking úgy manipulálja a jüant, hogy azzal ártson a külföldi (elsősorban amerikai) termékeknek.
A CNBC elemzése áttekintette, mit érdemes tudni a jüanról.
Mindenekelőtt fontos látni, hogy a devizapiacon két jüan van. Ezek árfolyama általában szorosan együtt mozog, de rendszerszinten nagyon fontos a különbség. Peking célja ugyanis kettős. Egyrészt szeretné globálisan növelni a jüan szerepét, másrészt nem kíván lemondani az árfolyam szigorú kontrolljáról.
Ennek érdekében bevezettek egy úgynevezett „offshore jüant" (CNH), amely egy teljesen szabadon lebegő deviza, gyakorlatilag minden jegybanki korlát nélkül – ez szabadon elérhető a külföldiek számára. Ezzel együtt viszont van egy „onshore jüan" (CNY) is, amely szigorú kontroll alatt van.
Ezen a héten az onshore jüan 2008 februárja, míg az offshore jüan 2010 óta nem látott mélypontra zuhant.
A központi bank legfontosabb devizakontroll eszköze a minden reggel megállapított középárfolyam. Ez azt jelenti, hogy a központi bank meghatároz egy árfolyamot, amelyhez képest 2 százalékos kilengést hagy szabadon.
Ha a jüan árfolyammozgása átlépi ezt a 2 százalékos tartományt, akkor a jegybank automatikusan jüant vesz vagy ad el, annak érdekében, hogy visszalengjen az inga.
Ez természetesen csak az onshore jüanra érvényes művelet.
A kínai jegybank (People's Bank of China, PBOC) emellett ellát hagyományos jegybanki feladatokat is, azonban Kínában a monetáris politikát nagyban befolyásolja a kormányzati akarat. Ez az egyik alapja annak, hogy az USA például politikai motivációkat láthat a középárfolyamok megállapítása mögött. A szigorúan kontrollált onshore jüan egyébként nagyjából 4 százalékot gyengült ebben a hónap a dollár ellenében.
Könnyen felmerül azonban a kérdés, hogy mi történik, ha az offshore és az onshore jüan árfolyama elkezd nagyban eltérni egymástól. Ez már csak azért is probléma, mert technikailag ugyanarról a fizetőeszközről van szó, csak két különböző módon jelenik meg a devizapiacon.
A kínai jegybanknak számos eszköze van arra, hogy közelebb hozza egymáshoz a két árfolyamot, ha beindul egy zavaró kilengés.
Az egyik lehetőség, hogy beveti a hatalmas (júliusban 3 ezer milliárd dolláros) devizatartalékát. A másik fontos eszköz, hogy az állami tulajdonban lévő bankok ilyenkor beléphetnek az offshore piacra, és elkezdhetnek jüant venni a dollárjukért.
Az elmúlt időszakban pedig épp a kínai jegybank tevékenysége borzolta fel még jobban a kedélyeket a kereskedelmi háborúban.
A PBOC ugyanis augusztus elején a 7-es szintig engedte gyengülni a jüant a dollár ellenében.
Erre 2008 óta nem volt példa, ráadásul egy pszichológiailag igen fontos szintről van szó. Nem meglepő tehát, hogy Washington meg is vádolta Kínát azzal, hogy manipulálja a fizetőeszközét. Ezt követően a PBOC, 11 év után először, a 7-es szinten túl határozta meg a középárfolyamot augusztus 8-án.
Mindennek következtében a nemzetközi piacok elkezdtek beárazni egy új pszichológiai határt a jüannak, amely most 7,20-7,25 körül lehet a dollár ellenében.
A gyengülő jüan alapvetően kedvező a kínai gazdaság számára, mivel így az ország exporttermékei versenyképesebbek a nemzetközi piacon, és ezzel valamennyire ellensúlyozni tudják a kereskedelmi háború negatív hatásait.
Mindazonáltal az elemzők jelentős része szerint nem valószínű, hogy Peking túl gyorsan szeretné leértékelni a devizáját.
Részben azért, mert egy túl gyors gyengülés hatására komoly tőkekivonás indulhatna be a kínai gazdaságból, ami súlyos instabilitáshoz vezetne. Másrészt ebben az esetben befagyhatna a kínai hitelpiac is, amivel szűkülne a hazai pénzügyi mozgástér. 2015-ben például a jüan komolyabb gyengülést produkált, és ezt követően évekbe tellett, mire Kína újra stabilizálni tudta a nemzetközi tőkeáramlást.
Van azonban egy másik fontos tényező, amely némileg korlátok közé szorítja Peking mozgásterét. Nevezetesen, hogy a kínai kormány már évek óta törekszik arra, hogy fontos nemzetközi tényezővé emelje a jüant. Ennek pedig az is része, hogy meg kell győznie a külföldi befektetőket, jegybankokat, és más intézményeket arról, hogy a jüan kiszámítható és stabil eszköz.
A cél egyébként az, hogy a jüan a dollárhoz hasonlóan fontos nemzetközi tartalékdevizává váljon.
A jelenlegi helyzet tehát azért is izgalmas, mert ahogy a kereskedelmi háború eszkalálódik, egyre fontosabb lesz, hogyan mozog majd a jüan a dollárhoz képest. Ez ugyanis alapvető hatással is lehet a folyamatok alakulására.