A német fogyasztók az olcsóságáról ismert Penny Market, Lidl és Aldi boltok helyett kezdenek átpártolni a drágább láncokra, így például az Edeka vagy a Rewe boltjaira, melyeknek nő is forgalmuk. Ennek oka meglepő:
a németek kezdenek leszokni a filléreskedésről és helyette a kiszolgálás színvonalára helyezik a hangsúlyt.
Ez a társadalmi változás annyira komoly, hogy az Aldi Nord egy nagyszabású program keretében modernizációs programot indított el az üzletbelsők terének megváltoztatására, emellett a kínálatát is megváltoztatta.
Az Aldi Nord nem véletlenül hordozza magán a „nord", azaz észak jelzőt: létezik egy Aldi Süd (azaz dél) is, a márkanév két lánca még évtizedekkel ezelőtt a tulajdonos testvérpár viszonyának megromlása miatt vált szét az eredeti Aldi cégből. Magyarországon az Aldi Süd nyitott üzleteket, de a világ más országaiban is országonként vagy csak Nord, vagy csak Süd üzletek vannak. Az Egyesült Államokban kivételesen mindkét társaság képviselteti magát, közülük a Süd használja az "Aldi" nevet.
Azóta, mióta a testvérpár szétvált az üzletben, sok víz lefolyt a Dunán, és a két cég más-más utat járt be. A Nordnál egészen a mostani időkig ragaszkodtak az olcsósághoz, míg a Süd már nem volt annyira takarékos, így sikeresebb is lett. Persze mára már a Nordnál is rájöttek, hogy nem lehet a kellő mértékű fejlődést nadrágszíj-politikára alapozni, de egyes hírek szerint ez a felismerés túl későn született. Marc Heussinger vezérigazgatónak tavaly épp azért kellett távoznia a Nordtól, mert a modernizációs program nem volt elég gyors.
Az elemző megemlíti azokat a változásokat, melyeken átestek az elmúlt évtizedekben a vásárlók. Az Egyesült Államokban az Aldik az alacsony áraikkal például felforgatták a piacot, és olyan változásokat is bevezettek, melyet a versenytársak nem bírtak követni, így például
külön alkalmazottakat foglalkoztattak a bevásárlókocsik visszatolására a parkolókból.
Európában eközben az volt az elvárás, hogy a vevő maga vigye vissza a bevásárlókocsit, az amerikai vevők azonban elkerülték ezeket a helyeket. Most viszont változások álltak be a vásárlói magatartásban, így ma már arra is hajlandóak a vevők, hogy a pénztárnál saját szatyraikba pakolják a megvásárolt termékeket. Ráadásul mindezt az amerikai Aldinál.
A cég amerikai sikerei ugyanakkor ellentmondani látszanak a németországi viszonyoknak. Nagy kérdés lehet, hogy mi történik majd, ha mindkét Aldi-lánc alkalmazkodik a vásárlók új igényeihez, és olyanná varázsolja át üzleteit, mint a drágább portékákat kínáló üzletláncok.
Az pedig még nagyobb kérdés, hogy ez a hatás begyűrűzik-e Magyarországra?
Az elmúlt évek dinamikusan növekvő fizetései vajon képesek lesznek-e olyan hatásokat kiváltani itthon is, melyek komoly változtatásra kényszeríthetik a hazai diszkontláncokat, köztük az Aldit is?
Erre ma még nincs válasz, de a közeljövő minden bizonnyal választ fog adni ezekre a kérdésekre.