Közigazgatásilag Szamdzsijon megye egy községből és több, munkások elszállásolására épített lakótelepeből áll Észak-Koreában, ám a gyakorlatban gyakran hivatkozzák - egyre nagyobb jelentőséget kapó - városként. Az értesülések szerint pedig egy ideje mozgalmas időszakot él meg, különösen tavaly és idén nyáron. Ugyanis mindkét nyári időszakban azt jelentették be, újabb, jelentős számú épület készült el az újjáépítés alatt álló városban. Míg idén néhány tucatot adtak át, addig tavaly a hivatalos észak-koreai közlések szerint több mint négyszázat, főként lakóházakat.
A fejlődés - legalábbis műholdon keresztül - valóban látványos, 2018 nyarán már sok minden másképp festett a településen, mint korábban:
A hírek szerint, ezzel még nincs is vége. Az észak-koreai vezetés ugyanis, az állami ideológia szerint a forradalomnak emléket állító múzeumot, a téli sportok komplexumát, a környék legfontosabb zöldségeit - áfonya és burgonya - feldolgozó üzemeket, és a kínai határ melletti Hjeszan városába vezető vasútvonalat, valamint 10 ezer új lakást, egyaránt megálmodott a hegyes területre. Vagyis ami Szamdzsijonnal történik - jegyzi meg az Asia Times -, az olyan, amit csak egy erősen központosított vezetésű országban lehet látni, ahol messze a helyszíntől, az ottani igények figyelembe vétele nélkül dől el, mi épül és mi nem, és valamennyi erőforrást ennek a döntésnek rendelnek alá.
De miért fontos Szamdzsijon Phenjannak?
Azt, hogy fontos, maga a vezető üzente meg az állami hírügynökségen, a KCNA-n keresztül, amikor Szamdzsijonról "a forradalom otthonaként" és a "magasan fejlett hegyi városként" beszélt, mely egyben "az ország leggazdagabb megyéje."
Ennek hátterében pedig az áll, hogy Kim Dzsongun apja, az előző vezető, Kim Dzsongil, a hivatalos észak-koreai álláspont szerint a közeli Pektu-hegyen született, egy titkos bázison, érkezését pedig a hegy fölött megjelenő kettős szivárvány és egy új csillag is jelezte. A Pektu-hegy és annak krátertava miatt, az országot irányító Kim-családot gyakran Pektu-dinasztiaként is hivatkozzák. (A valóságban Kim Dzsongil valószínűleg 1941-ben vagy 1942-ben jött világra, egy szibériai halászfaluban.)
Bárhogy is, a Pektu-hegy fontos szerepet tölt be a Kim-család köré szőtt személyi kultusz rendszerében, különösen úgy, hogy az államalapító vezető, Kim Ir Szen - Dzsongil apja - a propagadna szerint szintén itt fogalmazta meg forradalmi gondolatait a japán megszállás ellen.
Bár az észak-koreai hírek és fejlemények kapcsán mindig sok a bizonytalanság, az biztosra vehető, hogy Kim Dzsongun 2016-ra már biztosan parancsba adta azt, hogy lényegében újjá kell építeni "a forradalom szent helyét". Ennek előzménye volt egy akkor pusztító árvíz egy másik tartományban, mely után több száz épületet húztak fel újra mindössze három hónap alatt.
A probléma ezzel mindössze az volt, hogy állítólag nagyon gyenge minőségben, és ugyanez a kapkodás látszik Szamdzsijonban is.
Kim Dzsongun egy év alatt állítólag ötször ellenőrizte a munkálatokat a helyszínen, és a KCNA közlése szerint kifejtette, hogy inkább a minőségre kell törekedni a mennyiség helyett. A vezető azt is mondta, hogy a projekt nem más, mint "heves osztály- és politikai harc az ország fejlődésében ellenérdekelt külső erők ellen."
De milyen mögöttes gazdasági vonatkozásai vannak a projektnek, túl az állami propagandán?
A kérdés azért is különösen fontos, mert a térség Észak-Korea élelemmel legkevésbé jól ellátott része, ahol kiugróan magas az alultápláltak aránya. Ráadásul - és ezt a helyi hivatalok is jelezték - a megye 25 ezres népességének nagyjából felét lekötik a terület építési munkái, a kijelölt beruházások megvalósítása. A maradékból 20 százalék dolgozik a mezőgazdaságban, a többi pedig a helyi iparban, például az élelmiszer-feldolgozásban.
Kevésbé hivatalos magyarázat szerint az építkezésekhez és Kim Dzsongun nagyravágyó terveinek megvalósításához, be kellett vetnie a hadsereget is.
Még a KCNA-tól is megjelentek olyan felvételek, melyen láthatóan katonák végzik - sokszor eszköz nélkül, két kezükkel - az építési munkákat, és közöttük látni feltűnően fiatal, tinédzser korúnak tűnő egyenruhásokat is. Úgy tűnik, bár a vezető Szamdzsijont mintaprojektnek tekinti a hegyi települések fejlesztésében, sok minden, többek között a megfelelő úthálózat és az energiaellátás biztonsága is hiányzik ahhoz.
Több jel is arra mutat, hogy az erőltetett fejlesztésnek az észak-koreai vezető minden erőforrást alárendel, mert feltett szándéka, hogy 2020-ra elkészüljön a "szocialista utópia", legalábbis a nagyja. De legalább az 1946-os alapítású Koreai Munkapárt - az állampárt - alapításának 75. évfordulójára befejeződjön a "forradalom szent földjének" megújítása. Ennek érdekében az értesülések szerint nemcsak katonákat, hanem civileket, sőt, szünidejüket töltő diákokat is kivezényeltek nyáron a helyszínre dolgozni.
A mintaváros megújításának költségeiről Phenjan nem közölt hivatalos adatokat.