Óriási hibát követhettünk el a Marson

Az emberiség évtizedek óta kutatja a Marsot, hogy választ találjon a legnagyobb kérdésre: van-e élet a vörös bolygón? Egyes tudósok szerint egyszer már közelebb járhattunk a válaszhoz, mint gondoltuk volna, de óriási baklövést követtünk el; épp a saját kísérleteink okozhatták a marsi élet nyomainak eltűnését. Az akkori módszerek hibái fontos tanulságokat tartogatnak a jövő Mars-missziói számára.

Bár az emberiség Mars-missziói remekül haladnak, és egyre több mindent megtudunk a vörös bolygó múltjáról, az élet nyomaira eddig nem sikerült ráakadni a felszínén. A Mars első mesterséges látogatói közé tartozó, 1970-es években tervezett és célba juttatott amerikai Viking-szondák azonban egy tudós szerint egészen közel járhattak a világrengető felfedezéshez. Lehetséges, hogy megtalálhatták a marsi életnyomokat, de a kísérletek során véletlenül elpusztították azokat.

A Viking-szonda landolása a Marson (művészi ábra)
Fotó: Leemage via AFP

A marsi élet keresése - Mi történt a Viking-missziók során?

Az 1976-ban érkezett két Viking-szonda számos kísérletet végzett, amelyek célja az volt, hogy bioszignatúrák – az élet jelenlétére utaló molekulák – után kutassanak a marsi talajban. Az egyik kulcsfontosságú eszközüknek, a gázkromatográf-tömegspektrométernek (GCMS) sikerült is klórozott szerves anyagokat kimutatnia. 

Akkoriban ezt emberi szennyeződésnek vélték, ám ma már tudjuk, hogy e vegyületek a Mars felszínén is előfordulnak.

Az azonban továbbra sem tisztázott, hogy biológiai vagy szervetlen folyamatok hozták-e létre őket. Sok szakértő úgy véli, a GCMS által folytatott kísérletek kifejezetten destruktív jellegűek voltak, és több kárt okoztak, mint amennyi hasznot hoztak.

Gyilkos kísérletek a Marson – Mi volt a baj a vizsgálatokkal?

Dirk Schulze-Makuch, a Berlini Műszaki Egyetem asztrobiológusa szerint a Viking-szondák kísérleteiben használt módszerek kifejezetten károsak lehettek a marsi életformák számára. A legfőbb problémát az jelentette, hogy a szakértők a földi élethez hasonló marsi életre alapozták feltételezéseiket.

A gázkromatográf-tömegspektrométer (GCMS) a minták hevítésével próbált különböző anyagokat elkülöníteni és azonosítani, ami viszont az organikus anyagok megsemmisítéséhez vezethetett. 

A hevítés során a mintákban található szerves molekulák – amelyek az élet lehetséges nyomai lehettek volna – eléghettek, így a kísérlet nem tudta kimutatni őket.

Két másik kísérlet során a marsi talajmintákat folyadékkal öntötték le annak érdekében, hogy anyagcsere és fotoszintézis jeleit keressék. Ezek a vizsgálatok végzetesek lehettek az esetleges marsi élőlények számára, amelyek valószínűleg extrém száraz környezethez adaptálódtak. 

Az ilyen mikrobák számára a túlzott vízbevitel halálos lehetett, hasonlóan ahhoz, ahogy egy embert az óceánba dobva próbálnánk megmenteni a kiszáradástól.

Egy új küldetés szükségessége

Schulze-Makuch már 2007-ben felvetette, hogy a Mars felszínén hidrogén-peroxidon alapuló, szárazságtűrő életformák létezhetnek. 

• Ezért azt javasolja, hogy a „kövesd a vizet” stratégiát egészítsük ki a hidratált és nedvszívó anyagok, például sók keresésével, amelyek szintén jelezhetik az élet jelenlétét a bolygón. 

A kutató kiemelte: közel ötven évvel a Viking-kísérletek után itt az ideje egy új életkereső missziónak, amely figyelembe veszi a Mars szélsőséges körülményeit, és elkerüli a múltbéli hibákat.

Ha az élet jelenlétét a Marson igazolnánk, az alapjaiban változtatná meg a földi élet eredetére és elterjedésére vonatkozó elképzeléseinket. Ezért a jövő Mars-misszióinak tervezésekor nemcsak a tudományos, hanem az etikai szempontokat is alaposan mérlegelni kell.