Az ENSZ Turisztikai Világszervezetének jelentését a Quartz mutatja be. Eszerint van a világnak egy olyan térsége, ahová eljutni - például Európából - ha nem is olyan egyszerű, de az ott működő államokba belépni nem okoz gondot. Függetlenül attól, hogy az utazó Afganisztánból vagy Ausztriából, Szíriából vagy épp Svájcból érkezik, a Csendes-óceánban nyugvó szigetállamok többségében tárt karokkal fogadják.
A Turisztikai Világszervezet összeállításában azt értékelte, melyik ország mennyire nyitott a turistákra, mennyire könnyű oda a belépés, illetve a vízum igénylése. Ehhez különböző szempontokat vett alapul, majd mindegyik ország - sőt, régiók is - megkapták pontszámaikat, illetve pontszámtartományukat egy skálán. Ezen minél magasabb a pontszám, illetve a megadott intervallum, az ország annál nyitottabb a turisták számára. Így állt össze a húsz legnyitottabb ország listája.
Mindez nem is olyan magától értetődő, mint amilyennek tűnik.
Az adatok szerint például 2015-ben, a nemzetközi utazási forgalomban részt vevők mintegy 61 százalékának utazása előtt kellett vízumot igényelnie az adott országba való bejutáshoz. A vízumigénylés pedig nem egyszer drága és időigényes feladat, az elutasítás esélyéről már nem is beszélve. Például, 2017-ben az USA-ba való beutazáshoz mintegy 6,4 millióan igényeltek B-típusú vízumot (ez két változatot takar, az egyiket jellemzően üzleti, a másikat üdülési, turisztikai célú beutazásnál kell igényelni bizonyos országokból érkezőknek). Az elutasítási arány itt 32 százalékos volt.
Könnyen belátható, hogy a vízum kérdésének megkerülhetetlen jelentősége van a turizmus gazdasági vonatkozásai miatt.
Ez az iparág az egyik leggyorsabban fejlődő globális viszonylatban. Az előrejelzések szerint 2030-ra a nemzetközi idegenforgalomban az érkező turisták száma (tehát a belépések más ország területére) eléri az 1,8 milliárdot. A vízumkövetelmények csökkentése így az idegenforgalomtól függő országok számára az egyik legegyszerűbb módja lehet a potenciális látogatók odacsalogatására.
S hogy e megfontolások szerint mely országok a legnyitottabbak, hová a legkönnyebb beutazni?
A jelentés összeállítói három parányi országnak adtak 100-100 pontot.
A három ország egymás közötti sorrendisége alapján
az első helyen a Cook-szigetek áll, amelyet szintén 100-100 ponttal, Mikronéziai Szövetségi Államok (alig 700 négyzetkilométeren) és Niue követ, bár utóbbi függetlensége Új-Zélanddal való társulása okán csak részleges.
Mindhárom, a külvilág számára gyakran idillikusnak tűnő szigetcsoport gazdasága döntően függ a turizmustól, így esetükben nem meglepő a kiemelkedő pontszám.
A lista további előkelő helyein is számos térségbeli, valamint délkelet-ázsiai államot találni, de Bolíviával és Ecuadorral Dél-Amerika is képviselteti magát, valamint az élmezőnyben végzett az olyan, hírekben keveset szereplő és az ország számos problémája miatt turisztikailag alig értékelt Haiti is.
A szervezet azt is megvizsgálta, hogy a világ mely régiói a legnyitottabbak. Eszerint Délkelet-Ázsia áll az első helyen, 59 ponttal. Óceánia 50 ponttal a második, míg Kelet-Afrika 57 ponttal a harmadik, 37 pontos átlag mellett.
De mi a helyzet az olyan, globálisan is jelentős turisztikai célországokkal, melyek viszonylag szigorú vízumrendszert tartanak fenn?
A szigorúbb vízumkötelezettséggel rendelkező országok, mint például Franciaország vagy az Egyesült Államok, fejlettebb gazdaságokkal rendelkeznek, ahol a turizmus, bár nagyon fontos, arányait tekintve jóval kisebb szerepet játszik a gazdasági teljesítményben.
A Turisztikai Világszervezet értékelése szerint ezeknek az országoknak a vízumrendszereinél a biztonság javításának elősegítése, a bevándorlás ellenőrzése, és az idegenforgalmi igények jobb, magasabb szintű kiszolgálása jelentik a fő szempontokat a vízumkötelezettségnél. Ugyanakkor az is igaz, hogy számos turista a célország saját szempontjai iránt kevésbé megértő, és a drága és sokszor bonyolult ügyintézéssel megszerezhető vízum helyett, egyszerűen más utazási célpontot választ.