A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kiadójának legfrissebb közgazdasági kötete a válság utáni gazdaságpolitikában történt szakpolitikai irányváltásokról és a makrogazdaságról való gondolkodás teljes megújulásáról szól. Olivier Blanchard, a washingtoni Peterson Institute for International C. Fred Bergsten szenior kutatója, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezető közgazdásza (2008–2015), és Lawrence H. Summers amerikai közgazdász, az Obama-adminisztráció pénzügyminisztere, a Harvard Egyetem volt elnöke és professzor emeritusa könyvükben a pénzügyi stabilitást célzó szakpolitikai dilemmák végiggondolásához nyújtanak támpontokat.
A szerzők a válság óta eltelt időszakkal való számvetésként nem halogatják tovább a legkritikusabb gazdaságpolitikai kérdések megtárgyalását.
A pénzügyi stabilitást célozva állást foglalnak például a pénzügyi szektor komplex szerepéről, a monetáris és a pénzügyi szakpolitikák egymást kiegészítő, kívánatos mechanizmusairól, valamint a pénzügyi szabályozások intézményi és rendszerszinten elérhető hozzájárulásainak lehetőségeiről.
A kötetben publikáló döntéshozók és a közgazdaságtudomány nemzetközi párbeszédének vezető kutatói között olyan neves gondolkodók véleményét és tudományos okfejtését olvashatjuk, mint például a magyar jegybank Lámfalussy-díjazottja, az Európai Központi Bank igazgatóságának tagja, Benoît Coeuré; az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi, vagy Barry Eichengreen, a Kaliforniai Egyetem professzora.
Világi Balázs, a Magyar Nemzeti Bank Gazdaságtudományi ismeretterjesztési főosztály vezetője a kiadvány bemutatóján azt mondta, a válság előtt úgy tűnt, hogy a makroökonómia képes a különféle gazdasági ciklusok előrejelzésére.
A válságot követően azonban mindez megváltozott, mert korábban úgy látták, hogy a gazdaság mindig visszatér egy egyensúlyi szinthez, azonban 2008-at követően nem teljesült –
tette hozzá. Ha kis sokk éri a rendszert, akkor is jelentős egyensúlyi kilengések lehetnek – mondta Világi.
Az MNB szakértője szerint a válság előtti 20 évben úgy tűnt, hogy a gazdaságpolitikát nagyon egyszerű alapelvekkel lehetett kezelni, ilyen volt például az inflációkövető jegybanki politika. Világossá vált, hogy a krízist követően sokkal több elemre kell figyelni, hogy egy ország gazdasága minél jobban működjön.
A mostani válságnál nagy előny volt, hogy nem kellett a nulláról indulni, szemben az 1929-1933-as időszakkal – mondta a szakember.
Nem véletlen, hogy Ben Bernanke, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed 2008-as elnöke kezdte el a mennyiségi lazítást.
Mindezeknek köszönhetően lényegesen rövidebb volt a 2008-09-es világválság – tette hozzá. Világi szerint az, hogy egyre több tapasztalatunk van a válságkezelésben ahhoz vezetett, hogy hatékonyabb a kezelés is. Ugyanakkor van egy olyan vetülete a dolognak, hogyha hosszú ideig nincsen válság, akkor sokan azt hiszik, hogy később sem lesz válság.
Gilányi Zsolt, BME Közgazdaságtan Tanszékének tanszékvezetője, egyetemi docens szerint a mostani kiadvány arról is szól, hogy a meglévő kereteket mennyire lehet feszegetni. Van, aki a mostani szabályozási környezet mentén szabályozna, míg mások arrafelé indulnak el, hogy a teljes keretet érdemes megváltoztatni. El kell ismernem, hogy az áttörést a gyakorlati szakemberek érik el – tette hozzá.
Felcser Dániel, a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Stratégiai Főosztály vezetője úgy látja, hogy
Európában több válság is volt az elmúlt években. Nem úgy tűnik, hogy ritkulnának a válságok napjainkban.
A szakember szerint a nagy kérdés, hogy a mostani korszakunkra úgy tekintünk-e majd, mint a felkészülés ideje a válságra, vagy pedig a nagy fellendülés korszakaként emlékezünk majd a mostani évtizedre.