A tudósok a közelmúltbeli becslései szerint az emberek 8,3 milliárd tonna műanyagot állítottak elő eddig - ez az Empire State Building tömegének 25 ezerszerese.
Ennek a tömegnek a hetvenkilenc százaléka hulladéklerakókba vagy az óceánba került.
A műanyag áramlása tehát folytatódik, pusztítva a tengeri ökoszisztémákat. A madarak és a halak tévesen élelemnek vélhetik, és felszedhetik a törött darabokat, megtöltve a gyomrukat a törmelékkel, de akár meg is fulladhatnak tőle.
A közelmúltban a tudósok úgy találták, hogy a műanyagból kimosódó vegyi anyagok megölik az óceán láthatatlan erdőit, vagyis azokat az apró, de fontos fotoszintetikus baktériumokat, a Prochlorococcus-t, amelyek az összes oxigénünk körülbelül tíz százalékát termelik. Az újrahasznosítási erőfeszítések ellenére minden évben 8–12 millió tonna műanyag hulladék kerül bele az óceánba.
Egyes becslések szerint a tengeri műanyag 60-80 százaléka hulladéklerakókból, ipari és gyártási helyekből, esővizekből és szennyvízkiömlésekből, sőt turisztikai tevékenységekből származik.
A hulladéklerakóban történő bomlás amúgy is veszélyes, hiszen közben olyan vegyszerek szivárognak be a talajba és a talajvízbe, amelyek károsíthatják a vadvilágot, vagy bejuthatnak az emberi táplálékláncba.
A skót MacRebur cég új módszert dolgozott ki ennek a műanyagnak a burkolóanyagként történő újrafelhasználására. Az útburkolatok, mint például aszfalt, általában építési anyagok, például homok, kavics vagy kő keverésével készülnek bitumennel - egy fekete, viszkózus, szénhidrogén ragaccsal, amely az olajfinomítókból származik. A bitumen kötőanyagként működik, amely az összes részecskét összetartja.
A bitumennek és a műanyagnak azonban van bizonyos hasonlósága - mindkettő olajból készül, és hasonló kötési tulajdonságokkal rendelkezik. Toby McCartney mérnök, egyben a MacRebur vezérigazgatója
kidolgozta a háztartási és ipari műanyaghulladék aprópelletté (vagyis nagy nyomáson préselt száraz, rostos anyaggá) történő előállításának módszerét,
amelyet hozzáadhat az útburkolat keverékéhez, kátrányszerű felületet eredményezve.
A műanyag adalékok nem rontják az út minőségét.
Éppen ellenkezőleg, elősegítik a felület rugalmasságát és ezért tartósságát, kevesebb lyukkal. Zermattban, ahol a hőmérséklet télen -20 fokra, nyáron pedig + 30 fokra emelkedik, a MacRebur műanyag burkolata tökéletesen működik.
Forrás: Jstor.org