Tudja, hogy miért omlott össze a Monarchia magyar kártyagyára?

Bécsben is hírét viszik a magyar kártyajátékoknak

Idén 150 éve alapították az eredetileg néhány évtizedes működésre szánt társaságot, az Osztrák-Magyar Monarchia, a kiegyezés utáni időszak egyik jelentős magyar vállalkozását. Az első magyar kártyagyár, bár a 30 éves fennállást épp nem élhette meg, egy időben jelentős termelékenységgel komoly szeletet hasított ki az akkoriban nagyon népszerűvé váló szórakozási forma piacából. De mi vezetett az épp a Millennium évében, 1896-ban bejelentett csődjéhez?

1869 nyarán az alábbi híradás jelent meg a Budapesti Közlöny „czégbejegyzések" rovatában, írja a szakoldal:

"27720. „Első magyar kártyagyár részvény társulat Pesten" németül így: Erste ung. Spielkarten Fabrik Actien Gesellschaft in Pest." Ezen részvény társaságnak jogviszonyai alapulnak a főm. m. kir. ipar és kereskedelmi minisztériumnak 1869. június 2. 8216 sz. a. kelt magas határozata szerint bemutatott alapszabályokon.

Czélja: a Willner József, Schill István, Zsíros István, Giergl István, Tury Ferencz tulajdonát képezett s azoktól megvett kártyagyárak üzletszerű folytatása. Székhelye Pest; időtartama 30 évre terjed. Alaptőkéje 200000 ftot tesz, elosztva 1000 db 200 ftról névre szóló és átruházható részvényre."

Ezzel kezdetét vette az Első Magyar Kártyagyár sokáig igen gyümölcsöző működése, melynek megalapítói igen jó érzékkel látták meg a kártyázásban rejlő piaci lehetőségeket.

A magyar kártya lapjai ma legismertebb formájukban Forrás: Shutterstock / Készítette: Imre Forgo

A kártyakészítés ugyanis jó ideig kézműves mesterek jövedelemszerző tevékenységének számított. Már a XVIII. századból is maradt fenn kártyakészítő mester neve, a XIX. század elejéről pedig Schneider József az egyik legismertebb mester, kinek nevéhez köthetők a mai magyar kártya lapjainak elődjei, egy 36 lapos pakli formájában. (Ahogy egy portál bemutatja, a kutatások szerint Schneider azért nem magyar történelmi alakokat választott, mert azt a korabeli Habsburg cenzúra nem fogadta volna el.)

Ugyanakkor korábban, az "ördög bibliájának" is tartott kártyák, illetve a kártyázás jó ideig félig-meddig tiltott tevékenységnek számított, például a jobbágyi sorban élők még a XVI. században sem vehették kezükbe a lapokat. Azonban " a kártyázás a negyvenes évekre a XIX. századi Magyarország polgárvilágának legjelentősebb szabadidős tevékenységévé vált. Ezt jelzi a kártyakészítők számának ugrásszerű növekedése és a kártyajátszás szenvedélyéről egyre gyakrabban olvasható hírlapi- és irodalmi megemlékezések is", írja a magyar kártya történetével foglalkozó tanulmány. Ugyanakkor minél régebbre tekintünk vissza a múltba, annál kevésbé megállapítható a játszott játékok neve, szabályai.

Bárhogy is történt korábban, a kiegyezés idejére néhány kártyajáték nagyon népszerű lett. Az 1867 után a kártyapiacon kialakult konkurenciaharc a pesti kártyakészítőket arra késztette, hogy

az osztrák-magyar politikai kiegyezést követő gazdasági fellendülésben bízva a cégalapítás első hullámában létrehozzák az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulatot.

A cégalapítók: Giergl István, Schill István, Wilner József, Zsíros István kártyagyárosok és Tury Ferenc papírkereskedő, aki Walbacher Károly kártyafestő hagyatékát vette meg. A cégalapító okiratot 1868. november 28-án írták alá, mutatja be a Kártya-Játék oldala.

A cég székhelynek a IV. kerület, Szervita tér 4., üzemnek a Rákosárok (később Csengery utca) 11. címet jelölte meg. Az alapítók eszközeiket és készleteiket vitték a vállalkozásba.

A kártyagyártás Európa-szerte üzleti sikerekkel működött - köszönhetően a megfékezhetetlen kártyázási láznak.

Végigpillantva az Első Magyar Kártyagyár közel három évtizedes tevékenységén, változó eredményeket látni. Kezdeti botladozások és szakmai-személyi ellentétek miatt Giergl István már 1871-ben, Wilner József pedig 1872-ben elhagyta a vállalkozást. A cégvezető Chwalowszky Ödön és Zsíros István lett.

Ász lapok a Trefl 32 lapos magyar kártya csomagja és a Piatnik magyar kártya 33 lap No. 1813 sz. típusa alapján. A magyar kártya ász lapjaira Schneider József és Chwalowsky Ödön pesti kártyafestő 1836 körül az évszakok allegóriáit festette Schneider kártyarajzainak tükörképessége miatt, mely hamarosan népszerű lett Közép-Európában, és minden kártyagyár felhasználta a kiadványaihoz Forrás: Wikimedia Commons

1873-ban egy felmérés közli az Első Magyar Kártyagyár Rt. adatait:

• termelés: 100.000 tucat kártya;
• munkaidő: 300 nap;
• heti bér: 7 Ft (alacsony);
• alkalmazottak: 50 férfi, 40 nő, 10 gyermek, 2 igazgató, 3 tisztviselő;
• géppark: 1 db 6 lóerős fekvő gőzgép, 1 calica hengernyomógép, 1 fényezőgép, 1 simítógép, 1 festékmalom.

A míves kártyaremeklések korát, a korábban készült fa- és acélmetszetek használatát felváltotta az ipari méreteket öltő kártyagyártás. A vállalkozásnál 1890 körül tértek át véglegesen a litográfiai eljárásra, mégpedig úgy tűnik, eleinte igen magas minőségben. Az Első Magyar Kártyagyár termékei állták a versenyt a konkurens cégek választékával.

Hazai és külföldi kiállításokon kitüntető érmeket nyertek, az évente gyártott kártyák száma a vállalat fénykorában 800 ezer csomag volt.

Az 1891. évi beszámoló az alábbi adatokat közli az alkalmazottakról: 5 vezető mellett 44 férfi, 10 nő, 12 napszámos, 2 szolga és 2 gyermek dolgozott a cégnél. 1893-ban a Képes Folyóirat riportban számolt be a termékválasztékról. Készült itt

• német egyfejű kártya 10 változatban, bár kereslete csökkenőben volt;
• kétfejű német kártya (lényegében a mai magyar kártya), 4 féle;
• 32 lapos piké 10 változatban;
• tarokk kártya 42 és 54 lappal, egy- és kétalakos, 10 féle kiadásban;
• trappola Csehországnak; "görög, moldva és román whist" 52 lappal.

1880-1890 között jelentős üzleti sikereket értek el.

Lerakatot tartottak fenn Bécsben, exportáltak Csehországba és a Balkánra is.

A vállalat meglehetősen gyors hanyatlásához, majd bukásához a mai szárnyaló cégekre is változatlanul leselkedő veszély vezetett: a kezelhetetlen mértékűvé váló adósság. Ez a kártyagyár esetében is a cég csődjét eredményezte. Az alapszabályban megfogalmazott cél, a 30 éves működés időtartama nem valósult meg. Az 1895-1896-os üzleti évet 25.449 Frt. veszteséggel zárta az Első Magyar Kártyagyár.

A magyar kártya névtelen király lapjai, a lovas királyok szimbólumai már a XVI. századbeli kártyákon is megjelentek, a biedermeier kártyaképeket az 1860-as években bécsi metszetkészítők újították meg Forrás: Wikimedia Commons

Ugyanakkor a bukáshoz egy másik, meglehetősen banális körülmény is hozzájárult, amit leginkább minőségi problémának lehet tekinteni - ez viszont a kártyák esetében úgy látszik, végzetes.

A korabeli napilapok cikkei szerint ugyanis

olyan kártyák kerültek forgalomba, melyeket a hátoldalukról is fel lehetett ismerni.

Így az 1896. szeptember 16-ára összehívott közgyűlés már csak a részvénytársulat felszámolásáról határozhatott. Az Első Magyar Kártyagyárat 51.000 forintért adták el a bécsi Ferdinand Piatnik und Söhne Játékkártyagyárnak.