Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amikor 2011-ben, az USA-ban fölmérték az online ételrendelések népszerűségét, a Cornell kutatói arra jutottak, hogy 372 étterem esetében mindössze kevesebb mint 10 százalékos volt az internetes rendelések aránya. Aztán teltek az évek, és hirtelen minden megváltozott. Elkezdtek belépni ugyanis a harmadik szereplők a fogyasztók és az éttermek közé.
Az olyan online alkalmazások, mint a DoorDash vagy az Uber Eats pedig alapjaiban formálták át az ételszállítási piacot
– írja a CNBC.
Tavaly a harmadik szereplőn keresztül leadott rendelések piacának mérete elérte a 10,2 milliárd dollárt, ami azt jelenti, hogy ezek az ételszállító cégek az USA ötödik legnagyobb étteremláncának méretével bírnak.
A háttérben egy igen egyszerű tényező áll. Ezek az alkalmazások gyorsak, könnyen kezelhetők, és igen komoly választékot tesznek elérhetővé. Az étteremláncok pedig még mindig csak kapkodják a fejüket, és próbálják fölvenni a versenyt a fiatal sztárokkal.
A McDonald's, a Starbucks és a Chipotle csak néhány jelentősebb példa a nagyok közül, melyek partnerségben vannak ételszállító szolgáltatásokkal.
A probléma viszont az, hogy a szállításokból adódó extra bevételt sokszor elviszi a működési költségek megemelkedéséből adódó profitkiesés.
Az ételszállítás nagy robbanása akkor kezdődött, amikor 2011 körül megjelentek azok a technológiai startupok, melyek elkezdték meggyőzni az étteremláncokat arról, hogy milyen jól járnak azzal, ha bevonják őket a házhozszállításba – néhány év elteltével a legnagyobb ételszállítók még mindig nem tudták érdemben meggyőzni a cégeket arról, hogy ez nekik tényleg megéri.
A nagy áttörést az jelentette, amikor a legnagyobb amerikai étteremláncnak számító McDonald's és az Uber Eats exkluzív partnerséget kötött 2017-ben.
A legnagyobb gondot viszont a kiszállítók által fölszámolt költségek jelentik. A szállítási szolgáltatók ugyanis tipikusan 15-30 százalékos díjat számolnak a teljesítésért. Ezek a díjszabások azonban most csökkenésnek indultak a kiéleződő verseny miatt.
A McDonald's például idén újra is tárgyalta az Uber Eats szerződést, és a díjak csökkentése mellett az exkluzivitást is kivették a megállapodásból. Ezt követően az étteremlánc közölte, két másik vállalattal (DoorDash, GrubHub) is partnerséget kötött. A McDonald's egyébként idén 4 milliárd dolláros globális szállítási bevétellel számol 2019 egészére.
A harmadik szereplőként belépő ételszállítók azonban nem a nagy étteremláncoknak okoznak igazán komoly fejfájást. A legnagyobb vesztesek között két olyan étteremtípus van, amely tipikusan maga gondoskodik a szállításról: a kínai éttermek és a pizzériák.
A legnagyobb amerikai pizzériák közül a Domino's egyelőre tartja magát a saját szállításával,
még úgy is, hogy az üzleteiben a bevétel-növekedés egyre gyengébb, a nagy versenytársak közül pedig a Pizza Hut és a Papa John's már leszerződött külsős partnerekkel.
A Domino's döntése mögött egy érdekes megfontolás áll.
Az étteremnél azzal számolnak, hogy a külsős ételszállítási alkalmazások modellje üzletileg nem fenntartható.
Ezt látszik alátámasztani, hogy a szállítási alkalmazások közül egyedül a GrubHub képes nyereségesen működni, és az idei harmadik negyedéves profit itt is lement 1 millió dollárra az egy évvel korábban mért 23 millióról.
A GrubHub részvénye egyébként 17 százalékot emelkedett a 2014-es tőzsdére lépése óta, a cég piaci értéke pedig 3,7 milliárd dollár. Árnyalja azonban a képet, hogy a papír a 2017-ben elért 149,35 dolláros csúcsához képest manapság csupán 40 dollár körül forog.
Az Uber pedig úgy lett az idei év egyik legnagyobb csalódása a tőzsdén, hogy hatalmas várakozás előzte meg a kezdeti nyilvános részvénykibocsátását (IPO). A vállalatnak az IPO-kor mért piaci értéke 48,5 milliárd dollár volt, amely azóta 36 százalékkal csökkent. Az ételszállítási üzletág pedig az idei harmadik negyedévben 17 százaléknyi bevételt jelentett az Uber teljes eredményéből.
Összességében tehát az látszik, hogy a jövőben két alapvető problémába futhatnak bele a külsős ételszállító vállalatok.
Az egyik a már említett üzleti modell fenntarthatósága, különösen egy olyan időszakban, amikor a befektetőknek kezd igencsak elegük lenni abból, hogy a sztárolt fiatal cégek nem képesek nyereséget elérni.
A másik pedig az amerikai fogyasztók állapota. Ha ugyanis az USA gazdasága gyengélkedni kezd, akkor egyre kevesebben lesznek azok, akik kellő jövedelemmel rendelkeznek ahhoz, hogy rendszeresen rendelhessenek éttermekből. A kettő együtt pedig igen komoly kihívás elé állítaná a fiatal sztárokat.
