Kiszámolták, hogy mennyit raboltak össze a híresebb magyar betyárok

Elképesztő károkat okoztak mind a lakosságnak, mind a korabeli gazdaságnak a magyar betyárok. Az utókor által gyakran romantikus hőssé avatott banditáknak - hívja fel a figyelmet a Növekedés.hu - nem sok közük volt Robin Hood szegényeket istápoló, jóságos, nemesi származású útonálló meseszerű figurájához. Bogár Imre, Sobri Jóska, Rózsa Sándor vagy Farkas Jancsi bűnlajstromán a gyilkosságok, fosztogatások mellett még a viszonylag erőszakmentesen megvalósított, gazdasági természetű bűncselekmények is ott sorakoznak. S hogy melyikőjük mennyi pénzt rabolt így össze? Megmutatjuk!

A "romantikus, nemzeti banditák" kultusza egyáltalán nem egyedi, magyar sajátosság. Az újkorban általában azoknál az európai népeknél lehetett ezt megfigyelni, amelyek társadalmi és gazdasági viszonyait különösen nagy szélsőségek, ellentmondások jellemezték. Miért lett volna Magyarország kivétel, ahol a XIX. században óriási gazdasági, politikai problémák álltak a háttérben a "betyárvilág" kialakulásakor?

A betyárvilág kialakulásához az 1800-as évek közepétől a településszerkezet átalakulásával létrejött nagy határú és népességű mezővárosok gazdálkodásában szerepet játszó hatalmas, jórészt néptelen és osztatlan puszták vezettek.

Az egyén szempontjából az alapvető gazdasági-társadalmi ok mellett mindig valamilyen szubjektív indíték vezetett a betyárrá váláshoz, a félfeudális társadalomból való kirekesztődéshez. Sokan azért cimboráltak a betyárokkal, hogy csekély jövedelmüket orgazdaság révén kiegészítsék.

Pandúrok elfogott betyárokat kísérnek a tömlöcbe (19. századi metszet) Forrás: Pinterest

Gazdasági bűncselekmények betyármódra

Amikor az egyik zsellér például apróbb lopásra kényszerült, és miután tettére rájöttek, inkább megszökött a büntetés elől. Az eladósodott, rossz terméssel, marhadöggel megnyomorított paraszt sokszor nem látott más kiutat, minthogy betyárnak álljon. A legeltetett állatok vándoroltatása, nyájak, ménesek állandó mozgatása az erre felfogadottak körében a szabadság egyfajta sajátos illúzióját erősítette, a csikósok, gulyások és pásztorok „szabad világa" sokakat bűnözésre ösztönzött.

S hogy mik voltak a jellemző gazdasági visszaélések a kor betyárainál?

• A jószáglopás,
• az orgazdaság, és
• az állatok adózás alóli kivétele, azaz más pusztákra való áthajtása az összeírók elől, az adóalapok eltagadása mindennapos volt.

Az alföldi betyárvilágnak az 1849-53 közötti néhány esztendő volt a legmozgalmasabb, legszínesebb időszaka.

Ezekben az években a betyársereg és a csendőrség élet-halál harcot vívott egymással. Az osztrák csendőrség joghatóságát ugyanis ezekben az években, a Habsburg-elnyomás Bach-korszakában terjesztették ki Magyarországra. Meghonosították a csendőrséget, amely kezdetben a magyar hazafiak elfogásával foglalkozott, majd 1852-ben kifejezetten a betyárokra állították rá a vidéki, falusi-tanyasi területeket ellenőrző zsandárokat. A velük szembenálló betyárokat sem kellett félteni.

A XIX. században a dél-alföldi betyárok, a kiskunságiak és a bakonyiak uralták a „piacot". Szinte minden tájegység életre hívta a maga misztikus bűnözőjét.

A legtöbb betyár Csongrádból származott. Szabó Ferenc A dél-alföldi betyárvilág című kötete szerint ennek az volt az oka, hogy

az országban környéken a legnehezebb gazdasági helyzetben ugyanis ez a megye volt.

Elaprózott birtokok, sokszor hatalmas uradalmak zárták el a parasztok elől a saját föld megszerzését. Különösen torz volt a birtokszerkezet az Alföldön. A betyárok minden erejükkel az uradalmi javakat akarták megszerezni.

Lovakat elrabló betyár (Zichy Mihály festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Szétszakadó társadalom termelte ki a betyárokat

A XIX. elején a földek többsége nem a parasztoké volt, hanem az uradalmaké. Ami föld pedig a település lakóinak jutott, az távol, a messzi határban feküdt, legfeljebb szilajpásztorkodásra volt alkalmas, nem a mindennapi földművelésre. A szilajpásztorkodás a legszegényebb rétegek sajátossága volt, zsellérek, birtokukat vesztett parasztok vagy más okból üldözöttek, számkivetett férfiak álltak be pásztornak.

További gondot jelentett, hogy megindult a parasztságon belüli differenciálódás, vagyis az 1840-es évektől sok gazdag település megváltotta magát a jobbágyi terhek alól.

Ezért a gazdagabbak sokszor máshonnan érkező parasztokat fogadtak fel cselédnek, béresnek, szolgálólánynak. Ez a kutatók szerint az agrárium amerikai típusú fejlődését hordozta magában a reformkor idején. Csongrádnál a gazdagabb Békés, Csanád és részben Arad megye kiváló terepként szolgált a zsákmányolásra, hiszen innen olyan nagyvárosokat láttak el, mint Nagyvárad, Arad és Temesvár. A bosszú, a földesurak és más gazdagok iránt érzett gyűlölet, megtorlás vezetett a betyárvilág felvirágzásához az 1850-as évek közepétől.

De kik is voltak a betyárvilág rettegett, később idealizált hősei? Cikkünk második oldalán kiderül. Lapozzon!