A csütörtöki európai uniós csúcstalálkozón elfogadott határozat egyértelműen kiemeli, hogy „minden tagországnak jogában áll döntenie a saját energiamixéről, azaz megválasztani a számára legmegfelelőbb technológiát. Egyes tagállamok jelezték, hogy a nemzeti energiamix részeként atomenergiát használnak." Mindez igazi áttörést jelent, hiszen ez 180 fokos fordulat a korábbi uniós állásponthoz képest.
Angela Merkel német kancellár szerint az Európai Uniónak erős jelzést kell küldenie a világnak a klímaváltozás ügyében. Ezzel együtt Németország kitart a korábbi döntése mellett és leállítja a klímabarát atomerőműveket. A németek atomellenességét támogatják az osztrákok is, akik minden lehetőséget megragadnak arra, hogy megpróbálják elgáncsolni az új atomerőművek építését.
A szomszédban nem fogadják el, hogy egyes országoknak a globális klímavédelmi célok teljesítéséhez a megújuló energiaforrások mellett az atomerőművek részarányának növelésére is szüksége van. Ez a helyzet jellemzi például Magyarországot, amely nem rendelkezik olyan mennyiségű vízenergiával, mint Ausztria. Ezt a tényt figyelmen kívül hagyva az osztrákok a Paks II. projekt akadályozása érdekében mindmáig magyarországi atomellenes szervezeteket támogatnak.
Az Energiaklubot szponzoráló osztrák szervezetek, köztük az osztrák Szövetségi Fenntarthatósági és Idegenforgalmi Minisztérium apanázsáért cserébe a Paks II. ellen további jogi eljárások indítását várják Bécsben, amiről ittés ittolvasható bővebben. Ezzel kapcsolatban nemrég Juhász Hajnalka, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője azonnali kérdést intézett Süli János tárca nélküli miniszterhez. Az Energiaklub mellett van azonban egy másik szervezet, a Greenpeace Magyarország, amely szintén minden lehetőséget megragad arra, hogy a két új paksi blokk megépítését megakadályozza.
A szervezet tavalyi egyszerűsített éves beszámolójából és közhasznúsági mellékletéből kiderül,hogy az Greenpeace Magyarország Egyesület 11 tagja közül 10 bécsi lakhellyel rendelkezik, a szervezet elnöke, alelnöke, titkára és gazdasági vezetője – nem túl meglepő módon – osztrák. Az atomellenes tevékenységüket pedig a bécsi székhelyű Greenpeace Central and Eastern Europe támogatja. A magyar egyesület osztrák támogatásával kapcsolatban a beszámolóban ez olvasható:
2018-ban tovább dolgoztunk azon, hogy minél több magyar ember számára váljanak elérhetővé a megújuló energiaforrások. Ez azonban lehetetlen a tervezett veszélyes és gazdaságtalan Paks II. beruházással. Petícióban követeltük a kormánytól több tízezer magyar emberrel együtt: állítsák le a Paks II. projektet, és kezdjék el egy megújulókon alapuló, tiszta és biztonságos energiarendszer kiépítését...
Sőt, a Greenpeace Magyarország Egyesület 2017. évi hasonló beszámolója szintén a bécsi székhelyű Greenpeace Central and Eastern Europe támogatásáról árulkodik. E támogatással kapcsolatban ezt írják:
...megakadályoztuk a hazai atomtörvény súlyos kockázatokat rejtő módosításait; megfellebbeztük Paks II. környezetvédelmi hatástanulmányát; folyamatosan tájékoztatjuk a lakosságot a világ energetikai trendjeiről és a Paks II. beruházás kockázatairól...
A 2014-2016. évi beszámolók szintén osztrák pénzeket mutatnak az Egyesület atomenergia-ellenes tevékenységének finanszírozásában. Az Energiaklub után a Greenpeace Magyarország Egyesületről is kiderült, hogy a Paks II. Atomerőmű-ellenes tevékenységük mögött osztrák szálak húzódnak, azaz ezek szervezetek idegen érdekek mentén próbálják a szuverén magyar kormány döntését támadni a két új paksi blokk megépítésével összefüggésben.
Nyilván az osztrákok jóindulatát és pénzét meg is kell szolgálni. Erre utalnak Perger Andrásnak, a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelősének nyilatkozatai is. A nyilvánvaló csúsztatásokat és energetikai szakmai képtelenségeket tartalmazó legutóbbi nyilatkozatát részletesen elemeztem és kiderült,hogy Perger András az alapvető energetikai fogalmakkal sincsen tisztában, sőt még a kWh és a MWh között sem nagyon tud különbséget tenni.
A minap a Magyar Narancs közölte Perger András azt a cikkét, amelyben – többek között – arról értekezik a Greenpeace atomellenes lobbistája, hogy számára érthetetlen, miért szükséges atomerőmű Magyarországnak, ha az „drága, veszélyes és a több százezer évig sugárzó hulladékával kezdeni semmit sem tudó atomenergetikának leáldozott". A cikkben finn és magyar engedélyezési „problémákról" és például arról is olvashatunk, hogy a „megújulók már rég megnyerték az energiapiacért folytatott versenyt". De a kampányfelelős még attól sem tudott elszakadni, hogy a Paks II. Atomerőmű helyett inkább az energiahatékonysági- és takarékossági beruházásokba és a megújulókba kellene fektetni, mivel azok idő- és költséghatékonyak...
Perger András úgy beszél klímaválságról, hogy közben megkérdőjelezi a klímabarát atomerőművek szükségességét, amivel a szén- és gázerőművek rendszerben tartását segítené elő. Szakmai egyszeregy, hogy az időjárásfüggő megújulókkal, különösen nap- és szélerőművekkel – az ipari mértékű energiatárolás hiánya miatt – nem lehet biztosítani egy ország villamosenergia-ellátását, azaz ha nem lennének atomerőművek, akkor csak szénnel, gázzal vagy importtal lehetne pótolni a hiányukat.
A finn Hanhikivi-1 és a magyar Paks II. projekt engedélyezésével felmerült „aggodalmakkal" kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy az engedélyezés szigorúsága az atomenergetikai iparban teljességgel érthető, hiszen a nukleáris biztonság elsőrendű, megelőz bármilyen más, gazdasági vagy politikai természetű szempontot. Éppen ezért a magyar és a finn kormánynak, valamint az új blokkokat építő Roszatomnak is az a legfontosabb, hogy a lehető legbiztonságosabb, a nemzetközi és az adott ország nukleáris biztonsági követelményeinek maximálisan megfelelő egységek épüljenek.
Perger Andrásnak az a képzete, hogy a megújulók megnyerték az energiapiacért folytatott versenyt. A szerző hevenyészett megfogalmazásából az derül ki, hogy szerinte a megújulókba való befektetés a klímavédelmi szempontból kamatozik is – nos, ez a gondolat szintén megér egy misét. Minden bizonnyal alapvetően a megújuló energiaforrások fellegvárának kikiáltott Németországra gondolhatott a Greenpeace klímafelelőse, ahol politikai alapon erőteljesen támogatják a megújulókat, a klímabarát atomerőműveket pedig leállítják.
Miközben a Greenpeace és társai a drága atomenergiáról beszélnek és gazdaságos megújulókról, addig a valóság ennek éppen az ellenkezője. Németországban csak az idén 27,3 milliárd euróval (csaknem 9000 milliárd forint!) támogatják a megújulókat csak azért, hogy működni tudjanak. Emiatt ma a berlini lakossági fogyasztó fizeti a legtöbbet a villamos energiáért Európában, ugyanis az átlagos ár átszámítva – 2019. novemberi adatok szerint – 108 forint/kilowattóra, miközben Budapesten csak 37,5 forint.
Németország 2019. december 31-én az atomerőmű-ellenes politikai döntés végrehajtásaként leállítja a még üzemelő 7 blokk közül a Philippsburg 2 atomerőművi blokkot, amely évente mintegy 10 TWh klímabarát villamos energiát termelt és ez közel 9 millió tonna szén-dioxid kibocsátását előzte meg. Észszerűtlen és a klímavédelmi célokkal is szembemenő döntésről van szó, hiszen egy klímabarát és teljesen biztonságosan üzemelő atomerőművi blokkot zárnak be. Ha e helyett inkább szénerőműveket állítanának le, akkor 9 millió tonnával beljebb lenne Németország 2050-hez, ugyanis ennyivel csökkenhetett volna évente a német szén-dioxid-kibocsátás.
Arról nem is beszélve, hogy 2008-ban még közel 140 TWh klímabarát villamos energiát termeltek a német atomerőművek, amely érték az utolsó blokkok 2022. december 31-i bezárást követően 0 TWh lesz. Ha az összes atomerőmű helyett szénerőműveket zártak volna be, akkor csak ebből kifolyólag évente mintegy 130 millió tonnával tudták volna csökkenteni a kibocsátásukat. Nem ezt teszik... Németország példája inkább azt mutatja, hogy a túlzott megújulós fejlesztéseknek és az atomellenességnek súlyos következményei vannak. Egyik ilyen következmény, hogy falvakat és templomokat rombolnak a szénerőművek kedvéért.
Ráadásul Németországban az energetikai „zöld fordulat" ellenére az egy főre eső szén-dioxid-kibocsátás a magyar értéknél még mindig 50-60 százalékkal magasabb! A németországi valós helyzetről ittés ittolvasható részletes elemzés.
Miközben Perger András arról beszél, hogy a Paks II. Atomerőmű semmilyen klímapolitikai előnyt nem hoz, a valóság az, hogy a két új paksi blokk megépítését követően évente 17 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást lehet majd elkerülni. A Paks II. Atomerőmű „drágasága" pedig valótlanság, hiszen Brüsszelben éppen azt állapították meg, hogy a Paks II. Atomerőmű teljes életciklusa alatt a várható hozam 7,35 százalék, és ez csak fél százalékkal marad el a piaci befektetők által elvárt szokásos hozamától. Ez sokkal több is lehet, hiszen azóta a szén-dioxid kvóta értéke sokszorosára növekedett. Az igazi „drága" áramtermelési módok, mint a fenti német példa is mutatja, a megújulók, amelyeket a működésük érdekében közvetlen vagy közvetett módon támogatni szükséges.
A Paks II. Atomerőmű ellenzőinek jó lenne azt is megérteniük, hogy a házak hőszigetelése nem alternatívája a két új blokk megépítésének. Épületszigeteléssel akkor lehetne spórolni az áramon, ha ezeket az ingatlanokat villamos energiával fűtenék. Ez azonban az új építésű lakóépületekre sem jellemző. Ahol korszerűsítésre van szükség, a fűtést zömmel fosszilis források felhasználásával oldják meg, azaz a szigetelés és az áramfogyasztás közötti kapcsolat elhanyagolható, irreleváns. Sőt, a fűtés-korszerűsítések során a hőszivattyús rendszerek elterjedésével a villamosenergia-szükséglet még inkább növekedni fog, nem is beszélve az e-mobilitás elterjedésével, valamint a gazdaság fejlődésével összefüggő igénynövekedésről.
Miközben Perger András csökkenő villamosenergia-fogyasztásról álmodozik, addig a valós helyzet ennek az ellenkezője. Magyarországon évek óta növekvő villamosenergia-fogyasztással találkozunk. A 2019. december 4-i új 7099 MW-os rendszerterhelési csúcsot követően már másnap, azaz december 5-én új történelmi csúcs született 7105 MW (15 perces) értéken, amelyből az import 2402 MW volt. Az új csúcsérték 179 MW-tal több, mint a 2019. január 23-i történelmi csúcs! Sőt, december 5-én délután 16 óra 43 perc körül a pillanatnyi rendszerterhelés értéke még magasabb lett, a 7150 MW értéket is elérte! Ez is azt mutatja, hogy a Paks II. Atomerőmű kapacitására már most is égető szükség lenne. A jövőben pedig a helyzet csak súlyosbodni fog, hiszen számos alaperőművi kapacitás fog kiesni a rendszerből.
Az ábrán is látható, hogy a hazai megújulók „nem álltak a helyzet magaslatán", hiszen a történelmi csúcs pillanatában a szélerőművek csak 94 MW teljesítményt adtak a beépített, mintegy 270 MW-ból (aktuális KÁT adat), a naperőművek pedig csak elképesztően alacsony, 9 MW-ot biztosítottak a rendszer számára, a csúcsterhelés ugyanis a naplemente után következett be. Jelenleg a beépített naperőművi kapacitás 900-1000 MW körül van. A villamosenergia-rendszerben feltétlenül szükség van olyan alaperőművi kapacitásokra, amelyek az időjárástól és a napszaktól függetlenül képesek a folyamatos villamosenergia-termelésre, és ebben Paks II. nélkülözhetetlen szerepet fog betölteni.
Mint a fentiekből kiviláglik, az Energiaklubhoz hasonlóan a Greenpeace Magyarország Egyesület is idegen érdekek mentén támadja a Paks II. projektet, miközben alapvető nemzeti érdek, hogy megépüljön a két új paksi blokk. Csak így szavatolható az ellátásbiztonság és a klímavédelmi célok elérése, valamint az olcsó villamos energia rendelkezésre állása.
Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
Urántoll-díjas, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője