A kobalt napjaink egyik legfontosabb alapanyaga a technológiai cégek számára. Kobalt nélkül, ha nem is elképzelhetetlen, de jóval nehezebb és költségesebb lenne elektronikai eszközöket, mobiltelefonokat, számítógépeket és hasonlókat gyártani, valamint az elektromos autók akkumulátorait előállítani.
A kobalt piacának legfontosabb ellátóországa a Kongói Demokratikus Köztársaság, ahol a világ ismert kobalttartalékának több mint a fele található. A BBC emlékeztet arra is, hogy bár a kitermelés néha ingadozik, de tendenciáját tekintve a piacra kerülő kobalt mennyiségének 60 százaléka Kongóból érkezik.
Ennek következményeit, a vállalatok bizonyos mértékű kiszolgáltatottságát Kongó irányába az Origo több alkalommal bemutatta, például ebben a cikkében. A sok viszontagságtól - ebolától, polgárháborútól, szinte leküzdhetetlen, társadalmi szintű szegénységtől - sújtott ország megkerülhetetlen partnere az ellátási láncba a kobaltot beemelő nagy bányavállalatoknak, és így végső soron a technológiai cégeknek is.
Ezért lehet nagy jelentősége annak a most benyújtott csoportos keresetnek, melyben öt techóriást azzal vádolnak, hogy részük volt illegálisan foglalkoztatott gyerekek halálában, illetve abban, hogy kétkezi munkájuk során súlyos, maradandó sérüléseket szereztek.
Ez az első olyan alkalom, amikor közvetlenül a kobaltot a gyártásban felhasználó cégeket vonnák eljárás alá.
A pert 14 kongói család képviseletében egy amerikai székhelyű nonprofit szervezet nyújtotta be Washington illetékes bíróságán. A Reuters szerint a beadvány öt nagyvállalatot nevesít: az Apple-t, az elektromos autókat gyártó Teslát, az Alphabetet (ez a Google anyavállalata), a Microsoftot és a Dellt.
A BBC úgy tudja, hogy a beadványban további cégnevek is szerepelnek. Egy kínai vállalatot, a Zhejiang Huayou Cobaltot, valamint Glencore-t, a világ legnagyobb bányaipari holdingját, egyben a kongói kobalt fő kitermelőjét is érintettséggel vádolják. A két bányavállalat felelősségét annak alapján mondatnák ki, hogy azok üzemeltették azokat a bányászati területeket, ahol a pert elindító kongói családok gyermekei dolgoztak.
A Glencore ennek kapcsán már kiadott egy közleményt, a brit Telepgraph című lapnak elküldve, melyben azt írják,
nem vásárolnak, nem dolgoznak fel, és nem is kereskednek olyan ércekkel, amelyek kézi vagy kisüzemi bányászatból származnak.
(Az erre használt angol kifejezés olyan bányászati, vájári munkát takar, melyet két kézzel, kezdetleges eszközök használatával végeznek a dolgozók, a gépesítés majdnem teljes mellőzésével, ráadásul jellemzően munkabiztonság szempontjából elégtelen körülmények között.) A vállalat azt is közölte, nem toleránsak sem a gyerekmunka, sem a kényszermunka semmilyen formájával szemben. A BBC kereste a kínai vállalatot is, ahonnan egyelőre még nem érkezett kommentár.
De mire alapozzák a vádat a felperesek?
Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a beperelt nagyvállalatok közvetlenül foglalkoztattak volna - illegálisan - gyerekeket, vagy kényszerítették volna őket, illetve felnőtteket a bányákban történő munkavégzésre.
Az érintett techcégek általában az ellátási lánc majdnem legvégén állnak. A vádat a felperesek arra alapozzák, hogy állításuk szerint a cégek "meghatározott tudással" rendelkeztek arról, hogy a termékeikbe végül bekerülő kobalt milyen körülmények között kerül felszínre, és hogy annak kitermelése gyerekmunkához köthető. A vád szerint a társaságok ennek ellenére sem tették meg a szükséges lépéseket ellátási láncuk kitisztítására. Azaz nem vezettek be olyan protokollokat és megoldásokat - például blockchain-technológiákat -, amik révén biztosítható lehet az, hogy a nyersanyag szabályos és törvényes, nem kizsákmányoló termelésből érkezzen.
A családok úgy vélik, ehelyett a társaságok inkább profitáltak a kongói kobalt kitermelésének zavaros körülményeiből.
A Guardian megemlíti, hogy a bíróságra benyújtott dokumentumok részletesen bemutatják azt, az érintett családok gyermekei hogyan kényszerültek arra, hogy - mélyszegénységben élve - napi 2 dollárnak (kb. 610 forint) megfelelő összegért dolgozzanak bányászati területeken, veszélyes körülmények között, sötét tárnákban és alagutakban, egyszerű szerszámaikkal. A családok azt írják, a vállalatok bizonyos tekintetben vétkesek a kényszermunka előidézésében is, aminek következtében a gyerekek meghaltak vagy súlyos sérüléseket szenvedtek. Az információk szerint, a 14 gyerek közül hat alagutak beomlásában halt meg, a több pedig egész életére kihatással lévő sérüléseket szenvedett, például lebénult.
A felperesek kártérítést követelnek a vállalatoktól a gyerekek elszenvedte sérülések és érzelmi traumáik miatt, az állításuk szerinti kényszermunka ténye okán, valamint a vállalatok igazságtalan és aránytalan gazdagodása tekintetében azért, mert emellett a gyerekek felügyeletét gondatlanul oldották meg.
Az Európai Bizottság 2018-as jelentése szerint a kobalt iránti globális kereslet várhatóan intenzíven növekszik a következő években. Most átlagosan 7 százalékkal igényel többet a világ minden évben a fémféléből, mint korábban, ez az arány a következő évtizedben 13 százalékra kúszhat fel.