Ang Szán a burmai függetlenségi mozgalmak egyik meghatározó alakja, az önálló burmai hadsereg tábornoka volt, aki az első elnöke is lett volna a függetlenné váló országnak, ha 1947-ben nem esik merénylet áldozatául. Tiszteletére később arcképe került az egyik, szuverén bankjegyként kibocsátott mianmari 1 kjapos címletre, a "demokratikus bankjegyre", ahogy akkor nevezték.
De - állítják egyesek - rákerült más is, mégpedig lánya, Aun Szan Szu Kji arcmása is, aki apja halálakor még csak két éves volt, később a burmai katonai junta elleni küzdelem egyik vezéralakja lett. A hosszú ideig házi őrizetben élő nő 1991-ben Nobel-békedíjat kapott (neve viszont újabban a burmai rohingya kisebbség elleni erőszak kontextusában merül fel). Hívei szerint a legendaként tisztelt édesapja portréja alatt-mellett, az ő arcképe is ott van a bankjegyen, mintegy "szellemkép" formájában - elegendő azt pusztán a megfelelő szögben nézni a fény felé fordítva.
Ahogy arról az Origo már beszámolt, van olyan ország, amely egy időben fej-, pontosabban arcnélküli pénzzel dicsekedhetett. A ma Kongói Demokratikus Köztársaságnak hívott Zairében a valutát is az országról nevezték el, és egy ideig itt volt használatban a kivágott arcú zairés.
Az értékes ásványkincsekben dúskáló, de nagyon szegény és sok viszontagságon áteső országot 32 éven tartotta uralma alatt a kapzsi diktátor, Joseph Mobutu Sese Seko, akinek rosszemlékű kormányzása alatt Zaire csak még jobban elszegényedett. Bukása után vette fel az ország ma ismert nevét. Az új kormányzatnak - a diktatúra szimbolikus lezárása érdekében is - sürgősen új bankjegyeket kellett gyártania, hiszen az addig forgalomban lévő és jelentősen inflálódó bankókról Seko tekintett az alattvalóként kezelt állampolgárokra. Mivel azonban minden garassal csínján kellett bánniuk, ezért átmeneti megoldásként, egyszerűen kivágták a bukott diktátor arcát a 20 ezer zairésből, amely így forgalomban maradhatott egy ideig.
Összeállításunk kétségtelenül egyik legrémisztőbb darabja a régi német 50 pfenniges, az I. világháború alatti Németország szükségpénze (a márka váltópénzeként). A háborús lelkesedés, amely 1914-ben a Német Birodalmat is magával ragadta, hamar alábbhagyott, amikor világossá vált, hogy néhány hét alatt kivívott gyors győzelmek helyett hosszú, elhúzódó harcokra kell berendezkedniük. A gazdasági és a politikai krízis együtt követte az optimista hangulat elmúlását. Előbbi nagyon hamar a készpénzforgalomban is megmutatkozott. A fémek ára az egekbe szökött, a kínálat kevés volt - hiszen a hadigazdasági termelés felszívta a javát -, ezért a németek hamarosan új pénzzel, a notgeld-del, a papír alapú szükségpénzzel barátkozhattak meg.
A bankó halálábrázolása a háború áldozatait jelképezi, és általában is olyan motívumokat tartalmaz, melyek nem szerepelnek bankjegyeken. A háború után nem sokkal ez a típusú bankjegy - más, akkoriban kibocsátott szükségpénzekkel együtt - a gyűjtők és numizmatikusok kedvence lett, egyedisége és történelmi kontextusa miatt.
Ne Win, egykori burmai diktátor, különös ember hírében állt: excentrikus volt, számos furcsa vagy épp bizarr szokással. Egyik legextrémebb cselekedete állítólag az volt, hogy egyszer megfürdött egy delfin vérében, azt remélve, hogy az majd fiatalon tartja testét. Mindemellett lelkesen érdeklődött az asztrológia és a numerológia iránt (a számmisztikával foglalkozó ezoterikus rendszereket sorolják ide). Az 1911-ben született diktátort a 75 kjapos bankjegy ugyan ideig-óráig boldoggá tette, mivel azt - saját ötlete nyomán - a 75. születésnapjának alkalmára gyártatta (bár nem az ő arcképe került rá). Ám mivel saját szerencseszáma a 9-es volt, ezért úgy döntött, arra alapozva kell új fizetőeszközöket bevezetni az országban. Így jelentek meg az elnyomó rendszer sötét éveiben a 45 és a 90 kjapos bankjegyek (címletértékük a 9 szorzata). Szerencséjét végül mégsem hozta meg a 9-es: 90 éves volt, mikor házi őrizetbe vették, és két évvel ezt követően, 2002-ben meghalt.
Különös szimbolikát hordoz az a német 10 ezer márkás Reichsbanknote, amelyet az I. világháború lezárását követően bocsátottak ki az országban, és amelyre állítólag egy vámpír is rákerült. A háború után az egykori birodalmi Németország gazdasága megroppant, hiperinfláció alakult ki a kiskereskedelemben, a társadalom egészének meg kellett fizetnie a súlyos árat a háborús vereségért. Az infláció miatt kibocsátott óriási névértékű címleten egy ismeretlen személy egy csuklyás vérszívó képét helyezte el, mégpedig a bankón látható férfialak mögött. ami megfelelő nagyítás mellett - állítólag - képről is kivehető.
Bár persze az ábrázolással kapcsolatban sok kérdés merülhet fel - többek között épp az, hogy valóban egy vámpír bújik-e meg a háttérben -, a források szerint az akkori Németországban elterjedt az a pletyka, miszerint a vámpíralak Franciaországot szimbolizálja, aki az előtte álló - Németországot jelképező - férfialak vérét szívja. Németországnak ugyanis, a háborúban vesztes hatalomként, jelentős összegű jóvátételt kellett fizetnie, melynek utolsó részletét az újraegyesült Németország teljesítette végül, 2010-ben.