Az egyik legnagyobb probléma az euróövezetben, hogy a sötét fellegek már a koronavírus-járvány előtt is megjelentek a régió gazdaságának egén. Ráadásul Olaszország egyébként is a vihar középpontjában állt – idézi a CNBC az ING elemzőit.
Mindebből pedig az következik, hogy megvan az esélye annak, hogy a térség gazdasági növekedése nagyon lelassul a következő évtizedben,
amihez az is hozzátartozik, hogy Olaszország a korábban vártnál sokkal súlyosabb stagnálással nézhet szembe – mondják az ING szakemberei.
Az eurózóna gazdasága egyébként a tavalyi negyedik negyedévben mindössze 0,1 százalékkal bővült (negyedéves alapon), ami a legalacsonyabb szint volt 2013 óta. Németországban ebben az időszakban lényegében nem volt növekedés, míg Olaszország és Franciaország 0,3, illetve 0,1 százalékos szűkülést tapasztalt.
A következő évtizedben a potenciális növekedés akár 1 százalék alatt is maradhat évente, miközben az elmúlt 10 évben ez az ütem 1,4 százalékos volt.
A háttérben elsősorban a demográfiai problémák és a strukturális ellenszelek állnak, melyekhez jön még, hogy a térség gazdaságai vonakodnak végrehajtani a megfelelő reformokat
– figyelmeztetnek az ING elemzői.
A fentiekhez jön még, hogy tavaly az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus lehúzta a növekedést és a kilátásokat. Ehhez párosultak továbbá a német gazdaság körüli bizonytalanságok, illetve a brexit hatásai. Ősszel pedig az Európai Bizottság 2020-ra és 2021-re is 1,2 százalékos növekedést várt az eurózónában, míg az EU egészében (leszámítva Nagy-Britanniát) 1,4 százalékot.
Majd mindezt tetézte a koronavírus megjelenése, ami tovább rontotta a növekedési kilátásokat, és a közgazdászok már úgy számolnak, hogy az Európai Központi Banknak (EKB) is lépnie kell majd, hogy segítse a térséget.
További problémát jelent, hogy Európában a koronavírus jelenleg nagyon komoly bizonytalansági faktort jelent – egyrészt a járvány terjedése, másrészt a gazdasági hatásai miatt. Ennek következtében
a Capital Economics közgazdászai arra számítanak, hogy az EKB az idei évre vonatkozó növekedési várakozásait 1,1 százalékról 0,8 százalék körüli szintre fogja csökkenteni.
Németország és Olaszország kilátásait várhatóan különösen élesen érinti majd a prognózis lerontása – ráadásul a 2021-es kilátások visszafogására is számítani lehet.
A Capital Economics már a járvány megjelenése előtt is úgy számolt, hogy a térség GDP-je mindössze 0,7 százalékkal bővül majd ebben az évben, és ezt még a mostani kockázatok megjelenése előtt lehúzták 0,5 százalékra.
Ezzel párhuzamosan az EKB elnöke, Christine Lagarde a héten jelezte,
a jegybank kész arra, hogy megtegye a szükséges és „célzott" intézkedéseket annak érdekében, hogy segítse a térség gazdaságát.
Ez azért is fontos, mert egyre nő a nyomás az eurójegybankon, miután az amerikai Fed váratlanul 50 bázispontos kamatvágást hajtott végre kedden.
Mindazonáltal számos elemző kételkedik abban, hogy a jegybankok képesek lesznek-e érdemi támogatást nyújtani a jelenlegi helyzetben. A London Business School professzora, Richard Portes például arra figyelmeztetett, hogy most igen különleges helyzetben van a gazdaság, amennyiben célzott támogatásokra volna szükség egyes iparágak esetében. Kérdéses tehát, hogy a központi bankok a válság után meghozott – egyébként is példa nélküli – lazító intézkedéseik mellé most képesek lesznek-e valami újat előhúzni a kalapból.