Miközben a koronavírus-járvány egyre aggasztóbb méreteket ölt Európa országaiban és az Egyesült Államokban, Kínában már a járvány lefújására készülnek. Ennek egyik első, lehetséges lépéseként, fokozatosan elkezdték feloldani a korlátozásokat. Március utolsó napjaiban például részlegesen újraindították a tömegközlekedést a járvány első gócpontjában, Vuhan városában. Az illetékes kínai tisztviselők közlései szerint pedig április 8-án feloldják a vuhani korlátozások jelentős részét, írja a Bloomberg. Ez esetben a gyerekek újra bejárhatnak az iskolákba, az emberek pedig munkahelyükre. Ezt pedig rövid időn belül követheti a Hupej tartományra vonatkozó korlátozások feloldása is.
Több értékelés látott már napvilágot a közelmúltban arról, hogy Kína elismerésre méltóan teljesített a járvány visszaszorításában a látszólag drákói, de szükséges intézkedésekkel. Például a Nature arról ír, a járvány kitörésével most érintett országoknak érdemes minél alaposabban elemezniük a kínai tapasztalatokat. A kínai válságkezelő intézkedéseket nemrég az Egészségügyi Világszervezet, a WHO is méltatta.
A korlátozások súlyát és nagyságrendjét jól mutatja, hogy miután a holdújév beköszöntével (január 24.) megkezdődtek a regionális korlátozások bevezetései Kínában, az országnak néhány hét alatt sikerült az egészen megdöbbentő művelet:
mintegy 760 millió embert, lakosságának több mint felét sikerült otthon tartania.
A legújabb értékelések szerint ez lehetett az egyik kulcs a sikerhez. Pontosabban az, ami a koronavírus elleni védekezés kapcsán a világ minden részén egyre nagyobb szerephez jut, így Magyarországon is: az úgynevezett társadalmi távolságtartás, az emberek egymás közötti érintkezésének drasztikus – átmeneti – leszorítása csak a legszükségesebb találkozásokra.
Gyógyszer, vakcina egyelőre nincs a vírusra, így a fegyelmezett elkülönülés marad az egyik leghatásosabb, mindenki által alkalmazható fegyver ellene.
Egyes kutatók tudományos alapossággal is igazolták ennek fontosságát Kína példáján. A tekintélyes Imperial College kutatóműhely szerzői arról írnak tanulmányukban, hogy a szociális érintkezések fizikai formáinak visszaszorítása eredményre vezet a vírus ellen. A szerzők tanulmányukban úgy érvelnek, hogy bár mindennek fenntartása legalább a vírus ellen védő vakcina kifejlesztéséig kívánatos lenne (ez várhatóan legalább 18 hónapot vesz igénybe, vagy ennél hosszabb időt), de érthető a gazdasági racionalitás is az óvatos lazításban, amit Kína megkezdett.
Peking minél hamarabb szeretné beindítani a termelést, és általában véve is a gazdaságot, a már így is rettenetes visszaesés kárainak mérséklődésére.
A kutatók szerint egy esetleges második hullám kockázata emiatt ugyan benne rejlik abban, hogy Kína elkezdte visszaengedni a munkásokat a gyárakba, az embereket visszatérni a hétköznapok ritmusába.
De a most visszaszorulni látszó járvány eddigi kezelése jóval felkészültebbé tette a hatóságokat és a lakosokat is.
Ahogy az Origo megírta, Kína most már azon van, hogy külföldről ne hurcolják vissza a fertőzést az országba.
Hasonló következtetéseket fogalmaztak meg egy most megjelent újabb tanulmány szerzői is. A Lancet című rangos orvostudományi lapban publikált munka szerzői az egyik epidemiológiai modellt használták fel arra, hogy modellezzék a 11 milliós Vuhan városának helyzetét.
Ez a munka is azzal a céllal készült, hogy tudományos igénnyel értékelje a kínai helyzetet, és ezzel is segítséget adjon a kormányoknak a vírus elleni küzdelemben a legjobb döntéseket meghozni.
Ahogy a Bloomberg a tanulmányt bemutató cikkében megjegyzi, egy ilyen helyzetértékelés már most segítheti a döntéshozókat abban, hogy eldöntsék, mennyi ideig kell fenntartani a korlátozásokat ahhoz, hogy a vírus azok feloldása után ne kaphasson újra erőre a közösségekben.
A tanulmány szerzői rengeteg adatot dolgoztak fel a modellel, és arra jutottak, a korlátozó intézkedések időbeni kitolásával jelentősen elodázható egy esetleges második hullám jelentkezése. A hangsúly azon van, hogy az óvintézkedések egyrészt sikeresnek bizonyultak, másrészt az egészségügy jóval felkészültebb lesz annak kezelésére, ha megtörténik.
A tanulmány kutatói azt mondják, hogy természetesen a kínai tapasztalatokat nem lehet egy az egyben átemelni az eltérő régiós járványhelyzetekre. Ám mint Kiesha Prem, vezető kutató, a London School of Hygiene & Tropical Medicine intézet munkatársa kiemeli, az teljesen egyértelműen kijelenthető, hogy
a társadalmi távolságtartásra hozott, az otthon maradásra biztató ajánlások vagy konkrét intézkedések valóban lelapítják a járványgörbét.
Ez pedig - vagyis a terjedés időbeni széthúzása -, létfontosságú ahhoz, hogy ne terhelődjön túl az egészségügyi ellátórendszer. Ebben lényegében világszerte konszenzus van a meghatározó tudományos műhelyek és járványügyi szakértők között. A másik hozadék pedig az említett időbeni kitolása a járvány esetleges újabb hullámának.
Mindennek fontosságát más kutatók is megerősítik.
Például Tim Colbourn, a University College London egyetemi docense, aki a tanulmány elkészítésében nem vett részt, arra adott kommentárjában viszont azt írja: a világ országai egymás után jelentik be korlátozásaikat a koronavírus miatt, ugyanakkor meg kell határozni azt, hogyan "kerülhetnek ki biztonságosan ebből a helyzetből." Colbourn szerint a kapott eredmények döntő jelentőségűek lehetnek a döntéshozók számára, szerte a világon.
A korlátozások kontrollált, óvatos feloldása - erről számol be a Reuters - pedig elkerülhetetlennek látszik. A gazdasági termelésre szüksége van az egészségügynek is. A világ számos országában, ahol most kap erőre a járvány terjedése, számítanak is a kínai termelésre, hogy onnan láthassák el magukat a szükséges cikkekkel. (Mint korábban beszámoltunk róla, Kína Magyarországnak is jelentős egészségügyi támogatást küldött.)
Az Imperial College tanulmányának szerzői is rögzítik, hogy ezek a gazdasági racionalitások nyilván az egészségügyi szempontokkal együtt érvényesülnek a politikai döntéseknél. Hasonló álláspontra helyezkedett Kiesha Prem is.
Prem szerint az országoknak a
társadalmi és gazdasági hatásokat együttesen kell mérlegelniük."
"Ha nem működik a gazdaság, nem lehet fenntartani az egészségügyi rendszert" - tette hozzá, arra utalva, hogy az elvi modellszámítások mellett egy csomó egyéb körülményt kell figyelembe venni a járvány elleni védekezéshez mindenütt a világon. Prem és csapata szerint jó döntésekkel mérsékelhető egy esetleges második hullám intenzitása, az emberek széles érintettsége.
A kutatók eredményeik alapján hangsúlyozták azt is:
a kínai erőfeszítések Vuhanban azért is eredményesek voltak, mert nem pusztán emberéleteket mentettek meg, hanem időt adtak a rendszernek a további fenyegetésekre való felkészülésre, kitolva azok idejét.
Ezzel áll összefüggésben az, hogy a kínai vezetés szeretné, ha minél hamarabb megindulna a termelőmunka a járványtól sújtott helyeken.