A Dreher cég története egy kis ausztriai falusi serfőzdétől indult, ahol Franz Anton Dreher az apjától tanulta meg a sörfőzés fortélyait. Ő teremtette meg később a családi vállalkozás alapjait, s vásárolta meg a Dreherek első sörgyárát.
Ez lett a kiindulópontja az utódai által létrehozott óriási konszernnek, amelynek a 20. században már Kőbánya volt a központja,
s amelytől csak a II. világháborút követő kényszerű államosítás miatt váltak meg. A világhírűvé vált sörgyáros-dinasztián belül négy generáción át szállt apáról fiúra a sörfőző vállalkozás sikerének titka.
A Dreher-család felmenői a 17-18. században a dél-németországi Pfullendorfban éltek, mint mészárosok és vendéglősök. Franz Anton Dreher (1736-1820) szülei tizenhárom gyermeke közül a kilencedik, 1760-ban egy fillér nélkül indult el tutajon a Dunán lefelé haladva szerencsét próbálni. Bécsben évekig csaposlegényként dolgozott, majd bérbe vett egy kis sörüzemet a külvárosban.
A Dreher-család történetében az első fontos évszám az 1796-os esztendő, amikor Franz Anton hosszú ideig tartó kemény munkájának gyümölcseként meg tudta vásárolni a Klein-Schwechati Városi Serházat.
Ekkor bukkant fel először a Dreher családnév a sörkészítés történetében.
Kiváló képességeinek és sikeres tevékenységének elismeréseképpen Franz Anton 1811-ben a bécsi sörfőző céh vezetője lett.
Magánélete is rendkívül változatosan alakult. Az egykori nincstelen, aki életét keményen végigdolgozta, és első feleségét már korábban elveszítette, 69 éves korában úgy döntött, hogy feladva az özvegyi létet, újra megházasodik, s ekkor elvette feleségül a nála ötven évvel fiatalabb Katharina Widtert. Hetven esztendős volt, amikor ebből a házasságból megszületett Klara nevű leánya, és 74 éves, amikor fia, Anton a világra jött. Franz Anton 85 éves korában Schwechatban, a klederingi házában halt meg, amikor - az általunk csak Dreher Antalként emlegetett - fia még mindössze 11 éves volt.
Dreher Antal (1810-1863, születési nevén Dreher Anton Eugen Georg) is itt, a család ősi fészkében, Klein-Schwechatban látta meg a napvilágot. Kitűnő nevelésben részesült, gyermekkorában sokat időzött apja Bécs melletti birtokain. Éles esze és tettrekészsége már fiatal korában megmutatkozott. Édesanyja először házitanítót járatott hozzá, majd a bécsi josephstadti piaristák konviktusában tanult humán tudományokat.
A fiút azonban mélyen megrázta apja korai halála, ráadásul ekkoriban a család vagyoni helyzete is bizonytalanná vált. A kialakuló családi hagyomány szerint az ifjú Antal hamarosan az ismert sörgyáros dinasztia, a simmeringi Meichl-család főzőházába került tanoncnak.
Majd a kor szokásainak megfelelően vándorútra kelt, és előbb cseh, majd német területeken, később Angliában tanulmányozta a sörfőzés tudományát. A szigetországban azonban nem fogadták szívesen az idegen földről érkezett, tanulni vágyó sörfőzőmestert, még a nagyköveti levél sem segített. A szerencse akkor szegődött melléje, amikor meghívást kapott egy rókavadászatra, ahol felfigyelt szórakoztató jellemére a befolyásos, dúsgazdag Michael Thomas Bass II., a híres Burton Ale sörök gyártója. Az ő ajánlásával Dreher azután már több gyárat is meglátogathatott, még a skóciai Glasgowba és Edinburghba is eljutott.
A legenda szerint titokban a sétapálcájába rejtve sörélesztőmintákat hozott el ezekről az utakról, és azokat tanulmányozva fejlesztette ki a nevéhez köthető lager sört.
Vagyis az úgynevezett alsó erjedésű sörkészítési technológiát, amelyet aztán saját üzemében is meghonosított. Ám nem volt könnyű dolga, mert hazatérve azt tapasztalta, hogy a bankok – mondván, hogy az örökségét utazásra pazarolta el - nem voltak hajlandóak hitelt nyújtani neki ahhoz, hogy megvalósíthassa „ostoba és szamár" elképzeléseit.
Nem adta azonban fel, és végül meg tudta valósítani nagy álmát: hozzáfogott az újfajta eljárással készülő sör főzéséhez. Az akkoriban készített barna és zavaros bécsi sörökkel ellentétben kiváló minőségű világos itallal állt elő.
A klederingi ház pincéjében beérett sört „Klein-Schwechater Lagerbier"-nek nevezte, amelynek nagy sikere lett, és ennek köszönhette a "sörkirály" kitüntető címet.
Új söre 1858-ban Bécsben, majd 1862-ben Londonban aranyérmet nyert. I. Ferenc József császártól pedig átvehette a Ferenc József Rend Lovagkeresztjét, ezzel az annak idején még nincstelenként Bécsbe érkező Franz Anton fia elérkezett pályája csúcsára.
Üzeme pedig szüntelenül fejlődött, új épületekkel, pincékkel, gépekkel bővült, alkalmazottainak száma állandóan emelkedett. Legnagyobb befektetését 1859-ben hajtotta végre a csehországi Michelobban.
Az anyavállalatot, a schwechati sörgyárat felújították, majd nagyszabású bővítésbe kezdtek, amelynek eredményeként az akkori Európa egyik legnagyobb sörgyárát hozták létre.
A városi sörözők kielégítése érdekében Bécsben a Landstrassén telket vásárolt, amelyen háromszintes raktárbázist, ászokolót, bérlakásokat, vendéglőt és kávéházat alakított ki. Vállalkozása egyre fejlődött, a világ minden részébe szállították már a Dreher-sört.
A Dreherek történetének magyarországi fejezete
1862-ben kezdődött, amikor Dreher Antal Kőbányán megvásárolta a Kőbányai Serház Társaság, illetve Perlmutter Jakab sörüzemét.
Ezt a befektetését szakmai szempontból az ottani sziklapincék nyújtotta kiváló malátázási és sörhűtési lehetőségek indokolták. Kiderült ugyanis, hogy a mélyfúrással nyert kőbányai kutak vize kitűnően alkalmas a sörfőzéshez, a pincék pedig állandó hőmérsékletet biztosítanak az ászokoláshoz, tároláshoz - vagyis az alsó erjesztésű „lagerbier" előállításához.
Az akkoriban föllendülő kőbányai sörtermelés nem kerülte el Dreher Antal figyelmét sem - annál is kevésbé, mivel ezek a sörök komoly konkurenciát jelentettek számára.
1856 és 1860 között többször is Pest-Budára látogatott, mire végül sikerült megvennie a kiszemelt sörfőzdét.
Az üzleti sikerekkel párhuzamosan, magánéletében azonban hatalmas törést jelentett, amikor első felesége gyermektelenül elhunyt, s ekkor betegségek kezdték el gyötörni. Szerencsére a gyógyír Anna Maria Herrfeldt személyében - aki a második felesége lett - hamarosan megérkezett. Dreher Antal ettől függetlenül később gyakran betegeskedett, ám családja mindig a segítségére sietett. Sokat kúráltatta magát, és kedvelte az utazásokat is. Betegségei ellenére egyik kedvenc időtöltése az volt, hogy veszélyes hegyi túrára induljon, megmássza a legmagasabb csúcsokat, és havasi pásztorok kunyhójában töltse az éjszakát úgy, hogy kora reggel innen köszönthesse a felkelő nap sugarait.
A kőbányai sörgyár megvásárlását követő évben, 1863-ban, azonban váratlanul meghalt: mindössze ötvenhárom éves volt.
A sörkirály fia, ifjabb Dreher Antal (1849-1920) ezután
az ország legnagyobb sörüzemévé fejlesztette a Kőbányai Sörgyárat.
A Drehereket végül az államosítás fosztotta meg hazai sörbirodalmuktól. A rendszerváltás után, 1993-ban az akkoriban a világ ötödik legnagyobb sörgyártó konszernjének számító dél-afrikai SAB tulajdonába került a Dreher Sörgyárak Zrt. Az újabb mérföldkövet 2017 jelentette a Dreher Sörgyárak életében, amely az ekkor lezajlott tulajdonosváltás során a japán Asahi Csoport részévé vált.
Cikkünk elkészítése során az alábbi forrásokat használtuk fel:
Agroforum: A Dreher-dinasztia
Újkor: Dreher Antal, a „Sörkirály"
Szeretlek Magyarország: Dreher: a sörkirály legendája
Dreher: Cégtörténet