A középkorral kapcsolatban sokakban él az a tévhit, hogy a katonák a teljes testüket beborító páncélt hordtak, holott ezek a felszerelések csak egy rövid időszakra voltak jellemzőek. Ennek több oka is volt. Egyrészt meglehetősen drágák voltak, ráadásul a katonák mozgását is nagymértékben korlátozták, hosszabb távot nem lehetett bennük megtenni, már a vértezet súlya miatt sem, és a lóra szállás sem volt egyszerű.
A X. és a XII. század között azok, akik megengedhették maguknak, javarészt egy többrészes felszerelést viseltek. A fejükön könnyű, gyakran acélrészecskékből készült kapucni volt, amely általában csatlakozott a nehezebb és vastagabb acél mellvérthez. A lábakat és kezeket szintén egy vékonyabb páncél védte, amelyen több helyen vágások voltak, hogy ezzel is könnyítsék a mozgást. A mellvért alatti részt különböző anyagokkal bélelték ki, felette pedig páncélinget viseltek.
A XIV. században ez a felszerelés még mindig elterjedt volt, azonban némi változtatással, aminek fő oka a különböző fegyverek népszerűségének növekedése.
Előtérbe került a hajlított mellvért, amelyet nehezebb volt átszúrni. Az addig csak a mellkast védő páncél ezzel együtt hosszabb lett és már egészen derékig ért, hogy a hasat is védje, majd nem sokkal később megjelent a teljes törzset védő felszerelés is, amely már nyaktól derékig biztosított teljes védelmet. Végül a nemesek és a gazdagabb lovagok már olyan összefüggő páncélzatot viseltek, amelyet a középkori lovagfilmek szerelmesei bizonyára egyből felismernek.
Az alábbi képre kattintva galéria nyílik, ahol megnézheti a középkor legszebb és legdrágább páncéljait.
A XIV. század második felében egyre kifinomultabb lett a páncélzat formája is. Áramvonalasabb darabok készültek, amelyek már jobban igazodtak a test alakjához. A század végét és a következő évszázad elejét a páncélok sokszínűsége jellemezte, mert aki megengedhette, az már átváltott a modernebb páncélzatra, de akiknek még nem tellett ilyenre, azok továbbra is az apróbb acéllemezekből összerakott felszerelést viselték. Az acéllánc-sisakok mellett szintén megjelentek a teljesen zárt és a félig nyitható fejvédők is.
A XV. század nevezhető igazán a teljes páncélzat korszakának. Ennek oka volt, hogy rohamosan fejlődött a fémmegmunkálás, egyre rafináltabb technikákat alkalmaztak, ezáltal pedig csökkent a felszerelés ára is. Addig gyakran szövettel díszítették kívül a páncélzatot (a család színeivel, keresztény szimbólumokkal stb.), ez viszont eltűnt, a katonák és a nemesek vagy drágakövekkel és arannyal díszített páncélt hordtak, vagy pedig egyáltalán nem díszítették a védőfelszerelésüket. De mennyibe is került mindez?
A Du Costume Militaire des Français en 1446 című szerző nélküli könyv szerint egy nemes teljes felszerelése (páncél és fegyverzet) 125-250 livré-be került.
Ennyit egy zsoldos katona 8-16 hónap alatt tudott megkeresni. Ugyan ez a legjobb felszerelésre vonatkozik, de még az átlagosabb, hétköznapibb darabok is igen drágák voltak. A legolcsóbb páncélzat 4 livré-be, a valamivel drágább pedig 11-be került. Persze, ha a katona fegyvereket és pajzsot is akart vásárolni, akkor a teljes ár már a 70-80 livré-t közelítette meg.
Hogy megértsük mennyire is drága volt a páncélzat, 1437-ben Vesztfáliában egy gyalogos katonának 25 napi bérébe került, 1441-ben egy angol lovaskatona 100-166 napi bérébe került, hogy be tudja szerezni a megfelelő felszerelést. Az Armstreet.com számításai szerint - vagyis mai árakon számolva - egy középkori páncél 8 ezer és 40 ezer dollár közötti összegbe kerülhetett, míg a silányabb minőségű, gyakran használt felszerelést már 2000 és 4000 dollár közötti összegért be lehetett szerezni. Persze ha egy neves páncélkészítő mestertől rendelte meg az uralkodó az arannyal díszített felszerelést, akkor annak ára 100 ezer és 250 ezer dollár között is mozoghatott.
A lovagok gyakran lovaiknak is készíttettek páncélt, ez természetesen tovább növelte az árakat.
Egyes történészek szerint egy középkori lovag teljes felszerelése akár 500 ezer dollárba is kerülhetett, mások szerint elérhette a 3,5 millió dollárt is, bár ez utóbbi adatra nincsenek bizonyítékok, vagy feljegyzések.