A befektetőket is meglepte a pénteki sajtóhír, miszerint lemond a tisztségéről Abe Sinzó japán miniszterelnök. A Nikkei 225 részvényindex a zárás előtt beszakadt, és végül mínusz 1,41 százalékon fejezte be a pénteki kereskedést. A lemondásról szóló információt később a miniszterelnök is megerősítette.
Abe Sinzó egészségi állapota azonban már korábban is problémát jelentett. Miután 2006-ban megválasztották a második világháború utáni legfiatalabb kormányfőként, először 2007-ben mondott le a tisztségéről, majd a visszatérése után a japán történelem leghosszabb ideje regnáló miniszterelnöke lett – az egymást követő hivatalban töltött napok számát tekintve.
A rekordot hétfőn sikerült beállítani 2799 hivatali nappal, megdöntve ezzel Szató Eiszaku 2798 napos korábbi rekordját
– utóbbi 1964 és 1972 között volt kormányfő. Abe egyébként 2012 óta állt ismételten a kormány élén és volt egyben pártjának, a Liberális Demokrata Pártnak is az elnöke. A jelenlegi mandátuma 2021 szeptemberében járt volna le.
Abe azonban nem csupán a leghosszabb ideje regnáló kormányfőként vált ismertté, az elemzők egy teljes gazdasági irányt (Abenomics) kötöttek a nevéhez. Ez három pilléren nyugodott: a jelentős költségvetési élénkítésen, az extrém laza jegybanki politikán (kiegészülve az inflációs cél megemelésével), valamint a strukturális reformokon.
Mindazonáltal évek óta érik kritikák a nagyszabású tervet, melynek sikere igencsak megkérdőjelezhető. Egyfelől rendre fölmerült, hogy a strukturális reformokat nem sikerült megfelelően megvalósítani. Másfelől a deflációs nyomást sem tudták letörni.
Noha az áfaemelések és a jen leértékelése időszakosan megemelték az inflációt a szigetországban, a pénzromlást nem tudták érdemben fölgyorsítani a kívánt szintre.
Ennek számos oka van, amely a japán gazdaság sajátosságaiból adódik, beleértve például a japán lakosság rendkívül erős megtakarítási hajlandóságát.
Ezzel párhuzamosan Japán két másik nagy problémával is szembe kell nézzen. Az egyik a demográfiai válsága, a másik pedig az elképesztő mértékű államadóssága. A januárban közölt hivatalos adatok szerint tavaly rekordmértékben, több mint 500 000 fővel csökkent a szigetország népessége, ami a legnagyobb zuhanás volt 1968 óta. A japán népesség zsugorodása azonban nem meglepő tendencia, ha azt nézzük, hogy a szakértők már 1979-ben azt jósolták, hogy 2010-től csökkenni fog a népességszám.
A jelenlegi számítások szerint 2025-re a japán populáció 127 millióról 88 millióra csökken majd, azonban a pesszimistább jóslatok inkább 82 millióra számítanak
– elsősorban a rendkívül alacsony születésszám miatt.
Nem meglepő, hogy Abe Sinzó kormánya is igyekezett lépéseket tenni az ügy érdekében, és több családtámogatási programot is bejelentettek. Az ország államadóssága azonban jelentősen visszafogja a mozgásteret. Míg Franciaország vagy Svédország például a GDP-jének 2-3 százalékát költi családtámogatásra, addig Japánban ez az arány mindössze 1,3 százalék.
A japán államadósság pedig globális összevetésben is kiugróan magas.
Tavaly év végén a GDP 240 százalékát tette ki, 12.200 milliárd dollárnak megfelelő összeggel.
Az adósságállomány az 1990-es években kezdett el növekedni, és 2010-ben lépte át a 200 százalékos GDP-arányos szintet. Júniusban pedig a parlament elfogadott egy újabb hatalmas gazdaságélénkítési programot (a koronavírus-járvány hatásai miatt), amely egyes elemzések szerint bőven 250 százalék fölé lökheti az államadósságot.
A lehengerlő japán adósságállomány azonban elég speciális ahhoz, hogy ne jelentsen csődveszélyt. Egyfelől az adósságállomány döntő része hazai fizetőeszközben van, a jent pedig a világpiacon stabil, biztonságos menedékként tartják számon. Másfelől a kötvények nagyjából 90 százaléka hazai befektetői kézben van, akik elsősorban biztonságos befektetésként tekintenek a papírokra, és nem a hozamokra spekulálnak.
Mindezek mellett a tavaszi járvány gazdasági hatásai a szigetországot is súlyosan érintették.
Az április-júniusi negyedévben a japán GDP 27,8 százalékkal csökkent (éves alapon).
Ezzel a japán gazdaság az egymást követő harmadik negyedévben mutatott zsugorodást. A gazdaság több mint felét kitevő hazai fogyasztás eközben 8,2 százalékot esett az elmúlt negyedévben, jelentősen felülmúlva az elemzők által várt 7,1 százalékos csökkenést.