A világon egyre nagyobb szerepet töltenek be az alternatív energiaforrások, de arról már kevesebb szó esik, hogy a nap-, a szél- vagy a geotermikus energia jelentős fémigényt jelent a világgazdaságban. Ráadásul az elektromos autók akkumulátoraiból adódó fémkereslet is tovább fokozza az igényt. A jövőben tehát a zöld átálláshoz egyre nagyobb mértékben lesz szükség olyan nyersanyagokra, mint a kobalt, a lítium vagy a réz – írja a Mining.com.
A kereslet növekedését jól mutatja, hogy a Világbank egyik tanulmánya szerint
a kobalt-kitermelésnek 450 százalékkal kellene emelkednie 2018 és 2050 között annak érdekében, hogy megvalósítható legyen a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 2 Celsius-fok alatt tartása.
Mindazonáltal a fémbányászat esetében rendre komoly problémát jelentenek a környezeti és társadalmi hatások. A kobalt például kiemelt figyelmet kapott az elmúlt években, ahogy világossá váltak a veszélyes munkafeltételek és a munkajogok rendszeres megsértései az egyes bányákban.
Nem véletlen, hogy az új akkumulátor technológiák már igyekeznek teljesen kiszorítani a kobaltot az eszközökből, azonban egyelőre nem világos, milyen gyors lesz az új eljárás kifejlesztése és elterjedése.
Az elmúlt időszakban izgalmas alternatívaként merült föl a mélytengeri bányászat, amely jelentősen megemelhetné a globális fémkínálatot, csökkentve ezzel az árakat, valamint visszafogva az új energiaforrások karbon lábnyomait.
A probléma azonban az, hogy a tudósok figyelmeztetnek, egyelőre nagyon keveset tudunk a mélytengeri ökoszisztémáról. Miközben pedig folynak a kutatások, az Európai Parlament, több kormány, és összesen 80 szervezet 10 éves moratóriumot kér a mélytengeri bányászatra, hogy kiderüljön, pontosan milyen hatásai lehetnek a nyersanyagok kitermelésének az óceánok mélyén.
A szabályozási kérdések azonban nem egyszerűek.
Míg ugyanis egyes szervezetek általánosan szabályoznák a mélytengeri bányászatot, addig vannak olyan országok, amelyek a saját területeiken, saját szabályokat kialakítva már meg is kezdték a munkát.
Japánban például már 2017-ben elkezdték a feltárásokat, de a Cook-szigetek is az engedélyek kiadására készül 2021-ben, mivel az ország igyekszik diverzifikálni a gazdaságát, és leépíteni a turizmustól való függőségét.
Az ipari szektorok nagy szereplői eddig nem igazán kapcsolódtak be a mélytengeri bányászattal összefüggő vitákba, azonban ez mára kezd megváltozni. A következő években ugyanis egyre fontosabb lesz az olyan óriások, mint az Apple, a Google, a Microsoft, a Dell vagy a Tesla etikus fémfelhasználása.
Jóllehet a mélytengeri kobaltbányászat is fölvet (potenciális) környezeti és társadalmi problémákat,
az autóipari és elektronikai gyártók egyre fontosabb stratégiai szerepet tulajdonítanak a kobaltfelhasználásnak.
A BMW, a Tesla, a Samsung SDI, valamint az SK Innovation már el is kezdte megkerülni a külső beszállítókat, és közvetlen szerződéseket kötnek a bányacégekkel. A vállalatoknak így ugyanis sokkal nagyobb rálátásuk és ráhatásuk van a nyersanyag-kitermelés körülményeire.
Mindez pedig arra utal, hogy már a vállalatok is igyekeznek feltérképezni az alternatív lehetőségeket, ami új lendületet adhat a mélytengeri bányászattal kapcsolatos kutatásoknak.
A tét pedig nem kicsi.
A jelenlegi becslések szerint ugyanis az óceánok mélyén 94 000 tonna kobalt lehet, a Föld különböző területein.
Ez nagyjából hatszor több a jelenleg ismert szárazföldi készleteknél. Ha tehát sikerülne hatékonyan, biztonságosan, fenntarthatóan és etikusan kitermelni a mélytengeri fémeket, az óriási lendületet adhatna az energiapiaci átállásnak. A terület tehát a jövő egyik legizgalmasabb lehetőségét rejti magában a nyersanyag- és energiapiacon, azonban ehhez meg kell válaszolni a jelenleg még függőben lévő, égető kérdéseket.