A Világbank eredeti kötvénykibocsátása a 2014-ben kitört Ebola-járványra volt válasz, amely több mint 11 000 ember haláláért volt felelős. A nemzetközi szervezet két körben bocsátott ki kötvényeket, melyek célja az, hogy bizonyos körülmények között tőkét szabadítson fel a betegségek elleni küzdelemhez.
Az egyik körös kibocsátás 225 millió dollár értékű volt, és az influenza-, illetve koronavírus-járványok elleni harcot hivatott támogatni
– egyébként a papír manapság évi több mint 8 százalékos hozammal forog. A másik kibocsátás 95 millió dollár értékű volt, és olyan betegségekre vonatkozott, mint az Ebola vagy a Lassa-láz (és a koronavírus). A papír jelenleg közel 13 százalékos éves hozamot produkál. Mindkét kötvény várható lejárati ideje július 15.
Noha most már a befektetők is készülnek arra, hogy a Világbank hozzányúlhat a pénzhez a jelenlegi kínai koronavírus-járvány miatt, a kritikusok azt hangsúlyozzák, hogy ma már tulajdonképpen lényegtelen, hogy elérhetővé teszik-e a tőkét, mert az már túl késő lenne a valódi segítséghez.
Bármennyire is jó ötletnek tűnnek elsőre ezek az úgynevezett járványkötvények, már kezdetben is sok kritika érte a projektet. Sokan azt mondták ugyanis, hogy a Világbank által meghatározott kifizetési szabályok túl homályosak és bonyolultak.
A tőkét ugyanis akkor szabadítják fel, ha a járvány megfelel egy sor kritériumnak, beleértve például a fennállás időtartamát vagy a halálesetek számát.
A kritikusok korábban a 2018-ban kitört Ebola-járványt hozták fel példának a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amikor a kötvények egyáltalán nem működtek. Most pedig itt van a kínai koronavírus, és a helyzet még mindig nem tart ott, hogy a kötvényekkel felhalmozott pénzt fel lehessen használni.
A Világbank egyébként azzal védekezik, hogy a felhasználás szabályait az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) szorosan együttműködve dolgozták ki.
A 2018-as Ebola-járványban több mint 2200 ember halt meg,
de például azért nem ütötte meg a Világbank által meghatározott szintet, mert nem mértek legalább 20 halálesetet második országban.
Némileg árnyalhatná a képet, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság, földrajzi kiterjedésben, Afrika második legnagyobb állama. Összességében tehát a legnagyobb problémának az tűnik, hogy mire a Világbank egyáltalán elkezdhetne tőkét felszabadítani, már túl nagy késésben vannak ahhoz, hogy érdemi segítséget nyújthassanak.
A jelenlegi koronavírus-járvány esetében az látszik, hogy keddig több mint 73 000 beteget regisztráltak, a halálozások száma pedig megközelítette az 1900-at – ebből öt áldozat volt Kínán kívül.
A Világbank kötvényei azonban csak akkor fizetnének majd, ha a járvány legalább 12 hétig kitart, a megbetegedések száma folyamatosan nő, és a vírus legalább 20 ember halálát követeli Kínán kívül.
A koronavírus kapcsán a maximálisan elérhető összeg 196 millió dollár lehetne.
Minimális esetben az kellene egy 56 millió dolláros kifizetéshez, hogy két országban legalább 250 halálos áldozatot követeljen a betegség.
A fentiek fényében fölmerül a kérdés, mi lenne, ha a Világbank egyszerűen lazítana a kifizetési szabályokon. Ezzel az a probléma, hogy
ebben az esetben túl magas lenne a kötvényekre rakodó kockázat, amelyet a pénzügyi piaci szereplők (a kötvények megvásárlói) már nagyon nehezen tudnának beárazni. Következésképpen sokkal drágább lenne kibocsátani a papírokat.
A mostani koronavírus-járvány azonban akár jó vizsga is lehet ahhoz, hogy lemérje, van-e valódi értelme a Világbank projektjének.