A legfurcsább vállalkozások, amelyek végül sikeresek lettek

A startupokról a legtöbb embernek általában a Szilícium-völgy technológiai sztárjai jutnak eszébe. Olyan innovatív vállalatok, amelyek azzal a céllal indultak, hogy forradalmasítsanak egy iparágat. Ez azonban csak a startupvilág egy szelete. Vannak ugyanis olyan sikeres cégek, amelyek igen furcsa vagy meghökkentő ötletekkel álltak elő. Ők azok, akik nem találtak létező megoldást egy élethelyzetre, és úgy döntöttek, ők maguk kínálják inkább a megoldást.

Valószínűleg mindenkinek voltak már furcsa ötletei azzal kapcsolatban, milyen vállalkozást lehetne indítani, amelyet még biztosan nem indított senki. Az emberek többsége viszont általában csak egy vicc, vagy egy baráti beszélgetés idejére gondolkodik el az ötleten. Vannak azonban olyanok, akik tényleg belevágtak az elsőre hajmeresztő cégötlet megvalósításába. Néhányan pedig igen komoly sikereket is elértek.

I Do, Now I Don't

Joshua Opperman három hónapja volt vőlegény, amikor a menyasszonya elhagyta.

Ezt követően Opperman úgy döntött, visszaviszi a jegygyűrűt az ékszerészhez, aki mindössze 3500 dollárt ajánlott neki az eredetileg 10 ezer dollárért vett gyűrűért.

Opperman ennek hatására döntött úgy, hogy 2007-ben, a nővérével, megalapítja az I Do Now I Don't (IDNID) nevű céget, melynek célja az volt, hogy közvetlen összeköttetésű online piacteret biztosítson olyan eladóknak, akik hasonló helyzetben vannak, és túladnának az eljegyzési gyűrűkön, illetve az érdeklődő vevőknek. Az IDNID-n még így is komoly kedvezménnyel lehetett ékszerekhez jutni azok eredeti, bolti áraihoz képest, de az eladók sokkal jobban jártak, mintha a hagyományos kiskereskedelmi forgalomban akartak volna túladni a gyűrűkön.

Sikeres ékszer-kereskedelmi platform lett a szakításból Forrás: Shutterstocks

Ráadásul az IDNID abban a különleges helyzetben volt, hogy a 2008-as válság még jót is tett az üzletnek, ahogy a kiskereskedelmi átlaghoz képes kedvezőbb adásvételi lehetőségek növelték a forgalmát. Végül a cég 2015-ben összeolvadt a DELGATTO ékszeripari vállalattal, és azóta is sikeres e-kereskedelmi platformként működik.

Spud Pickles

A utahi székhelyű Spud Pickles története első ránézésre igen átlagos, mivel egy szimpla applikációfejlesztő vállalatról van szó, amely egyedi alkalmazásokat készít magánszemélyek és vállalatok megrendelésére.

Ez önmagában nem volna különleges,

de az már furcsább, hogy a vállalat legismertebb applikációja a 2011-ben kiadott Ghost Radar nevű mobilalkalmazás. Az applikáció célközönségét ugyanis a szellemvadászok jelentik.

A Ghost Radar egyébként annyira sikeres volt, hogy azóta a vállalat több applikációt is fejlesztett a márkanév alatt.

Noha professzionális és amatőr kutatók is használnak különböző alkalmazásokat a paranormális jelenségek vizsgálatához, a Ghost Radar mindenesetre jelzi, hogy az applikáció elsősorban szórakoztató célokat szolgál – mivel értelemszerűen nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az alkalmazás valóban képes lenne bemérni szellemeket.

DiedInHouse.com

Az ijesztő startupok körében azonban a DiedInHouse.com valószínűleg túltesz a Ghost Radar szellemkeresőjén. Ezt ugyanis azért hozták létre, mert az alapítója szeretett volna megvenni egy házat, amelyről a vásárlás előtt megtudta, hogy meghalt benne valaki.

Sokan szeretnék tudni, meghalt-e valaki a házban, amelyet megvennének. Most már erre is van lehetőség Forrás: Getty Images/2011 Getty Images/Scott Olson

Az alapító úgy gondolta, fontos volna, hogy az ingatlanadatok között feltűntessék, hogy valaki elhunyt az adott házban, de rájött, hogy a legtöbb amerikai államban erre semmi nem kötelezi az eladókat. Jóllehet azt fel kell tűntetni, ha egy ingatlan kísértetházként ismert.

Így jött létre 2013-ban a DiedInHouse.com nevű weboldal, amely az USA 50 államában, eredetileg 118 millió dokumentumban keresve képes információt szolgáltatni arról, hogy valaki meghalt-e egy adott ingatlanban.

CoolMiniOrNot

Ez a startup eredetileg egy egyszerű weboldalnak indult, ahol a Dungeons & Dragons nevű szerepjáték rajongói megmutathatták egymásnak az általuk készített, egyedi játékfigurákat.

Egy idő után azonban az alapítók elkezdtek pénzt keresni az oldallal, mivel beindították a saját játékaik árusítását a weboldalon.

A projekt pedig végül meglepően nagy anyagi sikerhez vezetett. A weboldal készítői ugyanis a Kickstarter közösségi finanszírozási platformon keresztül elkezdtek tőkét bevonni, aminek eredményeként 27 sikeres kampányt vezényeltek le, és mindösszesen több mint 35 millió dollárnyi tőkét szereztek.

The Pet Loo

Ha valaki lakásban tart kutyát, az pontosan tudja, hogy időnként igen kényelmetlen megoldani a kutya sétáltatását. Valószínűleg kevesen rajonganak azért, ha egy téli reggelen le kell vinni a kutyát, illetve a késő estig elhúzódó munka vagy találkozó is fejfájást okoz, ha otthon vár a házi kedvenc.

Házi kutya WC-t fejlesztett az egyik vállalkozás Forrás: Thinkstock

Erre a helyzetre kínál egészen különös megoldást a The Pet Loo nevű startup. A cég ugyanis kifejlesztett egy hordozható kisállat WC-t, melynek lényege, hogy egy műfüves felületet helyeztek el egy mobil hulladéktároló „kockára". A kutyavizelet így átszivárog a műfüvön a tárolóba, ami ráadásul szagmegkötő anyagból készült, vagyis a kellemetlen szagoktól sem kell félnie a gazdinak, ha a kutyája használja a házi WC-t.

Eternal Reefs

Az 1980-as évek végén Don Brawly főiskolai hallgató volt, aki rajongott a búvárkodásért Floridában. Búvárként első kézből tapasztalhatta meg a korallzátonyok eltűnését, és úgy határozott, a maga módján megpróbál segíteni. Egy barátjával úgy döntöttek, úgynevezett korallgömböket kezdenek gyártani. Ezek olyan betonszerű, természetbarát anyagból készült öntvények, amelyek teljesen úgy néznek ki, mint a természetes korall.

A lényeg az, hogy ezek a gömbök segítenek fenntartani és visszaállítani azt a vízi környezetet, amelyet a tengeri élővilág számára korallzátonyok jelentenek.

Az 1992-ben beindított első projekt óta az Eternal Reef már több mint 700 000 mesterséges korallgömböt helyezett el az óceánokban világszerte, összesen 70 országban.

Brawley azonban egy különös csavarral toldotta meg az eredeti ötletet. Az apósa ugyanis azt kérte, hogy a hamvait korallok közé helyezzék el. A vállalat ennek hatására döntött úgy, hogy a korallgömböket urnaként is elkezdik használni.

Számos tengerész, búvár, halász vagy környezetvédő vágyik ugyanis arra, hogy a végső nyughelye a tengerben legyen.

Ezt teszik lehetővé az urnaként funkcionáló korallgömbök, melyek az elhunyt maradványait szervesen bekapcsolják a tengeri élővilág körforgásába.