Egész Európát megelőzte, mégis alig ismerjük a magyar papírkirályt

Magyarország, Budapest XIV., Városliget, Budapesti Nemzetközi Vásár a Népművészet, a Franck pótkávé gyár, a Braun és a Magyar Királyi Dohányjövedék termékeinek pavilonja. ÉV 1941

86 évvel ezelőtt halt meg Szénásy Béla, akit a modern magyar papírkereskedelem, és a Budapesti Nemzetközi Vásár megteremtőjeként ismer az utókor. A korszak legjelentősebb papír-nagykereskedőjének papírújdonságai, különleges papírárui, füzetei, jegyzetei rendkívül népszerűek voltak. Mindezek mellett gazdasági érdekvédelemmel és „marketinggel" is foglalkozott. Életének fő műve azonban a múlt század elején létrehozott szakvásár volt, amellyel szinte egész Európát megelőzte. 

Szénásy híres papírboltjának előtörténetéről tudni kell, hogy 1810-ben Trifonovics János alapított egy papírkereskedést az egykori Rózsa téren a Török császárhoz címzett kávéházzal szemben, a Vörös Rózsához címezve. Trifonovics 1850-ben Wittenbauer Józsefet vette maga mellé társnak, de ez az együttműködés nem volt hosszú életű. Négy évvel később útjaik szétváltak, és külön üzletet nyitottak.

A Vörös Rózsához címzett papírkereskedés tehát az eredeti Trifonovics-üzlet folytatásaként, továbbra is megmaradt. Később Trifonovics veje, Gradl F. Adolf vezette az üzletet, aki átköltöztette azt a Kossuth Lajos utcába. Itt kapcsolódik be a történetbe Szénásy Béla, aki

1896-ban vette át a céget, először mint társtulajdonos, és még ugyanabban az évben átköltöztette a Ferenciek tere 9. számú házba.

1899-ben társa halálával Szénásy lett a vállalkozás egyedüli tulajdonosa.

Szénásy Béla (1864-1935) Forrás: Origo

Fiatalos ambícióval fogott hozzá, hogy saját üzletét sikerre vigye. A kereskedés mellett a gyártásra is kiterjesztette tevékenységét, és többek között, saját szabadalma alapján, vászonpapír fedelű írófüzeteket állítottak elő az iskolák számára - írja Szénásyról a Fiumei úti sírkert közösségi médiában közzétett visszaemlékezésében, amellyel az üzletembernek állít emléket.

A külföldi gyártókat teljesen kiszorította a magyar piacról, ezért a külföldi gyárak azt kezdték terjeszteni róla, hogy nem ő állítja elő a rajzeszközöket, hanem külföldről hozat be részeket, itt csak összeszerelik azokat.

Szénásy a vádak ellen úgy védekezett, hogy az érdeklődők számára lehetővé tette a rajzeszközök gyártásának megtekintését.

A belvárosi Molnár utca 35. szám alatt megalapította az Árpád Rajzeszközgyárat, ahol körzőket, füzeteket, vázlattömböket készítettek 1923-ig - írja a Nemzeti Örökség Intézete -, majd ugyanebben az évben létrehozta a Szénásy-módszerű Írófüzet- és Papírneműgyár Rt.-t, amelyet elnök-vezérigazgatókét irányított 1935-ben bekövetkezett haláláig. Mindemellett a Magyar Papír- és Írószerkereskedők Országos Egyesülete elnöki tisztét is betöltötte - teszi hozzá az Arcanum.hu.

A híres Árpád-körző

1912-ben már évente több mint 2600 ládányi árut szállítottak ebből a gyárból, amelyek egyenként 80 kilogramm súlyú termékkel voltak megrakva.

Híres volt az itt készülő úgynevezett Árpád-körző, amelyet külföldre is szállítottak.

"Igen elterjedt tanszer a Szénásy cég körzője is, amelyet Árpádról elnevezett rajzeszköz-gyárában készít. Újabban 275. számú védőjegyes körzőjét terjeszti leginkább s a rajztanárok mindenütt ajánlják, mert a meglevő körzőknél sokkal célszerűbb. A 275-ös körző hegyeit ugyanis nem nyomhatja egymásra a gyermek, s ez a sajátsága megvédi az elhajlástól. A legjelesebb szakemberek kimondták a 275-ös körzőre a kedvező ítéletet; hogy a precíziós körzőnek minden jó tulajdonsága megvan benne s a mellett olyan olcsó, hogy gyermeknek is a kezébe lehet adni" – írta a Budapesti Hírlap 1909 decemberében.

Szénásy vevői között voltak magas rangú tisztviselők, üzletemberek, arisztokraták, színészek, festők, írók. A szomszédos Belvárosi Színház művészei is itt vásároltak, de minisztériumoknak, hivataloknak, intézeteknek is szállított.

Szénásy Béla papírboltjának egyik korabeli reklámja Forrás: Origo

Nemcsak a kereskedelemhez értett, hanem a reklámhoz is: nagy ötlete volt, hogy a kor neves színésznőjével, Küry Klárával ajánlotta a levélpapírját, a művésznő portréjának hátterében az üzletházával.

1905 és 1950 között a magyar tanulók nagy része az általa előállított tanszerekkel tanult meg írni, olvasni, számolni és mérni.

Az általa létrehozott gyár és a papírkereskedés a halála után tovább működött a fia vezetésével, de 1950 után államosították. Szénásy sírján az a felirat áll, hogy ő volt a magyar papíripar- és kereskedelem megteremtője.

Megszületik a Budapesti Nemzetközi Vásár

De nemcsak a papírkereskedelemben alkotott nagyot, hiszen 1906-ban Szénásy kezdeményezésére

jött létre a Budapesti Árumintavásár, ami gyakorlatilag a későbbi Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) elődje volt.

A magyar iparcikkek vásárlásának és fogyasztásának fellendítését célul tűző Tulipán Mozgalom a Fővárosi Kereskedők Egyesületének támogatásával 1906. március 25–27-én a Pesti Vigadóban Március Vásár néven szervezte meg az első ilyen seregszemlét, a hazai papír- és írószerszakmát képviselő 88 kiállító részvételével.

Budapesti Nemzetközi Vásár: a Népművészet, a Franck pótkávé gyár, a Braun és a Magyar Királyi Dohányjövedék termékeinek pavilonja a Városligetben 1941-ben Forrás: Fortepan / Chuckyeager tumblr

A kiállítók 1178 rendelést vettek fel 50.000 korona értékben. A szó valódi értelmében vett árumintavásár volt ez, amelyen a kiállított minták alapján rendelhették meg az árut.

Rendkívüli újdonság volt ez az akkori Európában, hiszen még csak a Lipcsei Vásár létezett ekkor, így Szénásy kezdeményezése átütő erejűnek minősült.

A következő évtől, 1907-től már a városligeti Iparcsarnokban került sor az évenkénti Tavaszi Vásárra, egyre bővülő palettával: a papírgyártók mellé 1907-ben előbb a játékgyártók és díszműipari cégek, 1908-ban az üveg-, porcelán-, illatszer- és cipőipar képviselői is megjelentek, majd további szakmák is csatlakoztak a kiállítók sorához. A rendezvényt első világháborúig minden évben megszervezték, majd 1919 után folytatták.

Szervezeti háttere és elnevezése kezdetben gyakran változott: 1912–1913-ban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szervezte az eseményt, 1913-tól nemzetközi kiállítókat is meghívtak a Keleti Vásár néven futó rendezvényre (az 1920-as évben neve ideiglenesen Budapesti Árumintavásár volt).

Az egyre inkább nemzetközivé váló ipari és kereskedelmi mustra neve 1925. április 18-án lett véglegesen Budapesti Nemzetközi Vásár.

Az 1920-as és az 1930-as években jelentősége megnövekedett, a BNV hozzájárult a budapesti idegenforgalom fellendüléséhez is. Az utazási kedvezményekkel együtt járó nemzetközi vásárigazolvány intézménye ugyanis előmozdította a külföldi kiállítók számának növekedését, a látogatói szám kedvező alakulására pedig az 1933-tól működésbe állított, kedvezményes vásárvonatok gondoskodtak. Szénásy kezdeményezése tehát nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is egyre jelentősebbé vált.

BNV: a fénykortól a megszűnésig

A fejlődést jelzi, hogy 1930-ban már 530 ezer látogatót regisztráltak a Budapesti Nemzetközi Vásáron (ebből 43 ezer volt a külföldiek, illetve vidékiek száma). 1935-től a Gyáriparosok Országos Szövetsége és a fővárosi önkormányzat is bekapcsolódott a szervezőmunkába.

Kádár János, az egykori állampárt, a Magyar Szocialista Párt első embere a Budapesti Nemzetközi Vásáron a hatvanas években Forrás: Fortepan

1938 után, a második világháború éveiben eleinte jelentősen visszaesett a vásár látogatóinak száma, a második bécsi döntést követően, 1941-ben azonban minden korábbi rekordot megdöntve 1.300.000-en voltak kíváncsiak a kiállításokra.

A második világháború után is évről-évre megrendezték a seregszemlét, és az 1960–1985 közötti évek az BNV új fénykorát hozták el.

1974-től a rendezvény a főváros X. kerületébe, az Albertirsai út 10. szám alatti Vásárvárosba költözött.

A kőbányai vásárközpontban - főleg a nyolcvanas évektől - egyre több tematikus és szakkiállítás is megrendezésre került (például Utazás kiállítás, Construma), és a BNV szerepe lassan, de biztosan csökkent.

Az utolsó tavaszi BNV-t 1992-ben tartották, a klasszikus BNV-t ettől kezdve csak ősszel rendezték meg, majd 2018-ban a szervező Hungexpo úgy döntött, hogy nem rendezi meg többet a Budapesti Nemzetközi Vásárt. Ez jelentette Szénásy nagy művének záróakkordját.