Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A globális réziparnak nagyjából 100 milliárd dollárnyi tőkeinjekcióra volna szüksége ahhoz, hogy bezárja a keresleti és a kínálati oldal közti rést a következő években. 2030-ra ugyanis évi 4,7 millió tonnás hiány lehet rézből. A tiszta energia és a közlekedési szektorok változásai ugyanis hatalmas rézkeresletet támasztanak – írja a Mining.com a CRU Group kutatása alapján.
A potenciális hiány pedig fölmehet akár 10 millió tonnára is, ha nem létesülnek új bányák.
A piaci igényeket jól érzékelteti, hogy a következő években nyolc akkora projektre volna szükség, mint a BHP Group Escondida nevű bányája Chilében – amely jelenleg a világ legnagyobb rézbányája.
A rézhiány pedig kardinális tényező lehet a világgazdaság egésze számára. Az iparban ugyanis a fém szinte mindenhol megjelenik a vezetékektől az akkumulátorokon át a motorokban. Ráadásul különösen fontos a megújuló energiák és az elektromos autók iparágában, ami tartósan erős keresletet jelent.
Ha pedig a kínálati oldal nem tudja megoldani a hiányt, akkor az nem csupán a réz jelentős drágulásához vezethet, de komolyan hátráltathatja a globális átállást a megújuló energiaforrásokra. Jelenleg a réz újrahasznosítása volna a leginkább kézenfekvő megoldás, illetve az olyan olcsóbb helyettesítők használata, mint például az alumínium.
Jóllehet jelenleg is indítás alatt állnak rézbánya-projektek, azonban a vállalatok óvatosak, mivel szeretnék elkerülni az esetleges túlkínálatot (korábban voltak erre példák), különösen olyan időszakban, amikor egyébként is drágább bányákat építeni. Az sem mellékes, hogy a szabályozások és a technikai komplexitás szintén késleltetik a projekteket.
A késlekedések hatása pedig 2025-30 között már érezhető hiányt alakíthat ki – miközben a réz árfolyama már ma is közel egy évtizede nem látott csúcson van.
Az idei évben a rézpiac biztosan figyelni fog olyan projektekre, mint a Freeport-McMoRan földalatti bányája (Grasberg) Indonéziában, de ugyancsak izgalmas lesz a Kamoa-Kakula nevű projekt a Kongói Demokratikus Köztársaságban – utóbbi a tervek szerint júliusban kezdheti a működését, a társtulajdonosa pedig az Ivanho Mines.
Az Anglo American perui bányája (Quellaveco) elvileg jövőre kezdheti meg a kitermelést, de a következő időszakban nagy kérdés lesz a Southern Copper tervezett terjeszkedése – a cég ugyanis egyre több tartalékot kíván kibányászni, megduplázva a kibocsátást 2028-ra.
