A Gorenje-turizmus, a késői magyar szocializmus furcsa fejezete

Vágólapra másolva!

Az 1980-as évek második felében lassan, de biztosan kopogtatott Magyarországon is az akkori szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov által elindított glasznoszty, vagyis a nyitás politikája, a nemzetközi helyzet pedig már nem fokozódott, hanem egyre inkább enyhülőben volt. Készülődött egyfajta nyitás a Nyugatra való utazásban is, aminek első megjelenési formái a magyaroknak szóló világútlevél és a személyre szóló valutakeret voltak. A hiánygazdaság keretei között akkoriban elég szűkös, és sok tekintetben silány termékkínálat volt a hazai üzletekben, ezért az utazási könnyítések bevezetését követően egyre nagyobb tömegek keltek útra vásárlási céllal nyugati irányba, hogy beszerezzék azokat az árucikkeket, amelyeket itthon hiába kerestek a kiskereskedelemben. Az ennek nyomán kialakuló bevásárlóturizmus elsődleges célállomása a földrajzi közelségből adódóan Ausztria volt. Egészen elképesztő rekordok születtek akkoriban a magyar-osztrák határt átlépő honfitársaink számát és az általuk visszafelé behozott nyugati termékek mennyiségét tekintve. Ez volt a Gorenje-turizmus időszaka.

Origo

Vágólapra másolva!

turizmus nyolcvanas évek gazdaság Ausztria kereskedő bevásárlóturizmus Bécs

Számolatlanul ömlik a valuta a határon túlra

Az ausztriai bevásárlóturizmus első

nem mindennapi rekordját 1988. november 7-én jegyezték fel, amikor a bucsui határátkelőtől az onnan 12 kilométerre fekvő Szombathelyig állt a kocsisor.

De ez még csak a kezdet volt ahhoz képest, ami nem sokkal később következett az ennél is hosszabban kígyózó kocsisorokról.

Az a jelenség azonban, hogy a hazai fogyasztók nem belföldön, hanem a határ túloldalán költöttek el egyre nagyobb összegeket, tekintélyes mennyiségű valutát szivattyúzott ki az országból. A "sógorokhoz" látogatók és ott 24 óránál rövidebb időt töltők száma az 1987-es 177 ezerről a következő évben megháromszorozódott.

Vajon mennyi valutát költhettek el honfitársaink a határ osztrák oldalán azokban az időkben? Nos, erre csak közelítőleges összegeket lehet mondani.

Osztrák becslések szerint 1988-ban és 1989-ben mintegy ötvenmilliárd forintnak megfelelő schillingért vásároltak náluk a magyar bevásárlóturisták.

(A Magyar Nemzeti Bank hivatalos valutaárfolyamai szerint 1988-1989 fordulóján egy schilling 4,10-4,20 forint volt.)

Bécs, 1988. augusztus 31. Mindent a magyar vásárlókért! Hosszabb szombati nyitvatartást reklámozó felirat egy üzlet kirakatában a Mariahilferstrassén Forrás: APA-PictureDesk via AFP/R. Jäger / APA-Archiv / picturedesk.com/R. Jager

Hatalmas összegekről volt tehát szó, nem csoda, ha a hazai politikai vezetés úgy döntött, lépni kell, és meg kell akadályozni a konvertibilis valuta nyakló nélküli külföldre áramlását.

Elképesztő rekordokat hozott az utolsó bevásárlói roham

Ezért 1989 március végén bejelentették, hogy április 8-ától 5000 forintra csökkentik a vámmentesség mértékét, és megszüntetik a vámkedvezmény családi összevonásának lehetőségét. Az intézkedés minden addiginál nagyobb tömegeket indított meg a nyugati határ felé, valóságos pánikrohamot váltott ki.

Ekkor soha nem látott hosszúságú autókaraván indult meg a határ felé, aminek nyomán a Magyarországon munkaszüneti napnak számító április 3-át Ausztriában „arany hétfő"-ként emlegetik.

A még az utolsó lehetőséget kihasználni igyekvőket szállító autók sora megbénította a forgalmat Tatabányától egészen az osztrák fővárosig. „Kelet-Ausztria ismét magyar kézen" címmel adott helyzetjelentést az APA osztrák hírügynökség a jelenségről; Helmut Zilk, Bécs akkori polgármestere pedig „az emberiség történelmének első békés népvándorlásaként" üdvözölte a látottakat.

Becslések szerint 1989 áprilisának első 7 napján félmillió magyar állampolgár, vagyis a lakosság 5 százaléka utazott Ausztriába bevásárolni.

A Magyar Televízió híradója "kétnapos ausztriai videó- és hűtőláda-fesztiválként" számolt be az elképesztő bevásárlóáradatról.

Az ikonikus bevásárlóutca, a Mariahilferstrasse 1983-ban Forrás: wikimedia / TARS631

Ezen a ponton érdemes visszaidézni a magyar vám- és pénzügyőrség egyik számítását, amely a következőket állapította meg:

ha csupán április első 7 napját tekintjük, és feltételezzük, hogy a félmillió kiutazó csupán azt a 4000 forintnyi valutát költötte el, amit engedély nélkül is kivihet, akkor az összeg félmilliárd osztrák schillingre rúg.

Ám akkor még senki nem vette igénybe a turistaellátmányát, nem vett fel pénzt a deviza-, illetve az utazási számlájáról, és nem vitt ki a belső zsebébe varrva, vagy a zoknijában elrejtve egyetlen illegálisan szerzett schillinget sem (pedig ez általánosan elterjedt gyakorlat volt).

Darukkal pakolták a fagyasztóládákat az autók tetejére

De tekintsünk át egy kicsit a határ túloldalára is, és nézzük meg, hogyan viszonyultak a magyar turisták áradatához az osztrákok!

Érdekes kordokumentum, hogy Zurndorfban anyák csoportjai ülősztrájkkal tiltakoztak a községükön átáramló forgalom ellen, és a közlekedés veszélyessége miatt több burgenlandi faluban nem nyitottak ki iskolák és óvodák.

Ezzel szemben a magyarok által – vásárlási céllal - előszeretettel felkeresett településeken nagyon is örültek a magyarok csillapíthatatlan vásárlási kedvének: Nickelsdorf, Parndorf, Gattendorf és Bruck nem egy üzlete előtt daruszolgálat működött, hogy a boltajtóban a kifizetett Gorenje fagyasztószekrényt már emelhessék is fel a roskadozó Trabantok vagy Wartburgok tetejére.

Gorenje-turizmusnak hívták ezt a jelenséget,

noha nem teljesen pontos a kifejezés, legalábbis olyan szempontból, hogy nem a Gorenje hűtőláda volt a magánimport keretében akkoriban a legnagyobb mennyiségben behozott áru Ausztriából. Az 1988-as statisztikai adatok szerint ugyanis

210 ezer videómagnót hoztak be Magyarországra, ezzel szemben a jelenség nevét adó fagyasztóládából csupán 45 ezer érkezett.

Mégis ez vált a korszak szimbólumává, hiszen feledhetetlen látványt nyújtott, ahogy a Bécsből hazafelé tartó magyar rendszámú autók tetőcsomagtartóján egyre-másra ott díszelegtek a Gorenje hűtőbútorok, amelyek - ma már tudjuk - egy letűnőfélben lévő korszak utolsó éveit jelképezték.

Forrás: Múlt-kor, BAON, Arcanum, Élmény Nektek Blog