Magyarország 1949-ben új, kommunista alkotmányt kapott, a Rákosi Mátyás nevével jelzett időszakban pedig a kommunista vezetés célja az volt, hogy teljes hatalma legyen az ország felett. Ennek egyik fontos eszköze az volt, hogy a hatalom akkori birtokosai megszüntették a magántulajdont. A háború után megkezdték a bankok, nagyobb áruházak és gyárak államosítását, így elkezdtek kiépíteni egy államot, ahol az emberek teljes mértékben csak a párttól függhettek.
A leírtakat azonban még a kiépülő totális államapparátus sem volt képes mindenütt maradéktalanul, illetve rohamtempóban megvalósítani.
Például a budapesti Teréz körút 37-es számú ház illetve lakói, egy ideig úgy álltak ellen ennek, hogy saját részvény kibocsátásába kezdtek, így harcolva azért, hogy az ingatlan ne kerülhessen állami tulajdonba.
Az épület történetére visszatekintve kiderül, hogy az korábban, 1882-tól 1891-ig Nicholson W. N. gépraktára és javítási műhelyeként szolgált. Nemsokkal később amikor Károlyi Tibor gróf megvásárolta, modern polgári házzá alakíttatta át, amely ma a Teréz körút 41. házszám alatt található, de az 1890-es években a 37-es számot viselte. A középudvaros, négyszintes, teljesen alápincézett és két lépcsőházzal ellátott ház számos módosításon esett át az 1891-1942 évek során. Ilyen átalakítás volt, amikor az ingatlan dr. Virágh Zoltán ügyvédhez került a második világháború idején, aki egy építőmester tervei alapján némileg megváltoztatta a portásfülkét.
Az OTPédia a ház történetét azzal folytatja, hogy az épületet később az igencsak befolyásos Kaszab család vásárolta meg, és
1923-ban megalakították a Teréz körút 37. számú Ház Részvénytársaságot, amely akkoriban egyeltalán nem volt ritka jelenség.
A Teréz körút 37. számú Ház Részvénytársaság részvénye:
Budapesten ebben az időben több, mint száz ilyen módon igazgatott ház létezett. Ennek fő oka az lehetett, így egy időre el tudták kerülni az államosítást, és egyszerűbb volt a ház ügyeinek kezelése is. A részvénytársasági forma bevett módja volt a tulajdonviszonyok kezelésének.
Budapesti lakáshelyzet, 1926
A Független Budapest korabeli lap 1926. december 22-i számában például így ír a korabeli budapesti lakáshelyzetről, az akkori statisztikai évkönyv számaira hivatkozva (részlet): "A háztulajdonosok közül a legtöbb. 5.105 a vagyonából él. Számszerű sorrendben ezután az iparosok következnek, akik között 3.609 háztulajdonos van. A kereskedők közül 2.153 a háztulajdonos. Részvénytársaságok kezében 980 ház van. Egyesületek 157, szövetkezetek 25, alapok és alapítványok 97, ipartestületek 15 házzal rendelkeznek. Írók és művészek között 129 háztulajdonos van, tanárok, tanítók között 201 a háztulajdonos. 60 ház katonák tulajdonában van. A lakások száma a múlt évben 252.717 volt. 120.095 lakás a földszinten van, 52.839 az I. emeleten, 37.198 a II. emeleten, 25.570 a III. emeleten, 7.316 a IV. emeleten. A pincelakások száma 5.971, míg a padláson 256 lakás van."A Teréz körút 37. számú Ház Részvénytársaság 50 részvényt bocsátott ki, melyek egyenként 5 ezer pengőbe kerültek. A második világháború végére a pengőt leváltotta a forint, és új forint alapú részvénytársaságok alakultak, melyek forint alapú részvényeket adtak ki. A változás után egy értékpapírja a háznak 5 ezer forintba került.
Ez az összeg igencsak jelentősnek számított abban az időben, hiszen a munkások átlagbére havi 626 forintot volt.
A részvény a mai napig felbukkan különféle aukciókon.
Egy évig tartott amíg az épület részvényeket tudott kibocsátani. A Magyar Dolgozók Pártja 1948-ra teljesen átvette a hatalmat Magyarországon, és nekilátott az említett államosításnak. Ennek a ház egy ideig ellen tudott állni, de nem a végtelenségig.
A Teréz körúti ház és részvényei 1949 végére kerültek az állam kezébe,
ahol a hatvanas években több lakást alakítottak át úgy, hogy nagyobb lakásokból leválasztottak néhány helyiséget. Ma az épület aljában ingatlaniroda, gyógyszertár, kávézó kirakatai találhatóak.