Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A család és vállalkozásaik kiindulópontja a dél-németországi Augsburg városa volt. A dinasztia alapítója, a sváb Hans Fugger szegény falusi takácsként költözött oda 1367-ben, ám előnyös házasságainak és kiemelkedő képességeinek köszönhetően idővel felvételt nyert a város céhébe, és sikeres kereskedelmi ügyletei révén tekintélyes vagyonra tett szert.
Az egymást követő Fugger-leszármazottak ezt követően elképesztő mértékben növelték tovább a család vagyonát, aminek eredményeként
másfélszáz év múlva már az ő kezükben összpontosult a Német-római Birodalom vagyonának körülbelül egytizede.
A Fuggerek felemelkedésére Hans unokája, ifjabb Jakob Fugger (1459-1525) alatt került sor, aki méltán érdemelte ki a „Gazdag" jelzőt. Ő építette ki a família nemzetközi kapcsolatait: üzleteket kötött a Mediciekkel, a Habsburgokkal született megállapodásai révén pedig részesedéshez jutott a dinasztia örökös tartományainak bányáiban. Majd miután a sziléziai és magyarországi bányákat is megszerezték, gyakorlatilag monopolhelyzetbe kerültek az európai rézkereskedelemben. Ezzel az érckereskedelem a família egyik legfőbb „profiljává" vált.
De a Fugger-család Itáliát is „meghódította": a 16. század elejére átvették a Mediciek helyét a gazdasági életben, és a pápával is üzleti kapcsolatot létesítettek.
A pápai Kúriában például ők finanszírozták a Svájci Gárda felállítását is, cserébe megkapták a pénzverés ügyeinek intézését.
Sőt, áttételesen a reformáció megindulásához is hozzájárultak - még ha akaratlanul is -, hiszen Albert mainzi érsek pontosan a tőlük felvett hitel törlesztésére rendelte el a búcsúcédulák árusítását német területen, ami ellen Luther Márton 1517. október 31-én a híressé vált 95 tézissel fejezte ki tiltakozását. A Fuggereknek egyrészt hatalmas bevétele származott a búcsúcédulák árusításából, másrészt mivel ez a kezdeményezés döntő szerepet játszott a lutheri tézisek, majd a reformáció megszületésében, nem túlzás azt állítani, hogy üzleti tevékenységük egész Európa jövőjére is jelentős hatást gyakorolt.
A család egyik legtehetségesebb tagja, Jakob Fugger egyébként sohasem örvendett túl nagy népszerűségnek. A kortársak közül többek között – az előzőek alapján aligha meglepő módon - Luther Márton is számtalanszor ostorozta üzletpolitikáját, állítólagos kapzsiságát és az általa finanszírozott vesztegetéseket. Jakob Fugger azonban mindig arra törekedett, hogy ügyes taktikával a család számára mindenkor biztosítsa a kedvező gazdasági körülményeket.
Megítélésén az sem változtatott, hogy az évtizedek során - mai kifejezéssel élve - alapítványokat hozott létre, az egyház számára adományokat folyósított, és Augsburgban reneszánsz stílusú építkezéseket finanszírozott, vagyis jótékony célokra is komoly összegeket fordított – a korabeli közvélemény mindezt csupán az üzletember lelkiismeret-furdalásának tulajdonította.
Szintén nevéhez köthető az 1520-as években Augsburgban létrehozott Fuggerei, amely az újkori történelem első szociális lakótelepe volt.
A rászoruló, katolikus augsburgi polgárok számára emelt épületegyüttes az eredeti alapító okirat szerint egyébként a mai napig működik. Olyannyira, hogy
az éves lakbér azóta is változatlan: 1 rajnai gulden, ami ma nem egészen 1 eurót ér.
Ez abszolút megfizethető, cserébe viszont elvárják a bérlőktől, hogy az alapító és családja lelki üdvéért mindennap mondjanak el három imát, egy hiszekegyet, egy miatyánkot és egy üdvözlégyet.
Történtek kísérletek arra is, hogy meghatározzák, mekkora vagyona lehetett Jakob Fuggernek. Egyes számítások ezt 400 milliárd dollárra teszik, ami az akkori európai GDP 2 százalékának felelt meg.
Összevetésként: ezzel jócskán túlszárnyalta napjaink leggazdagabbjait, Jeff Bezost, Elon Muskot, vagy éppen Bill Gates-t. Ugyanis az aktuális adatok alapján, egyikőjük vagyona sem éri el a 200 milliárd dollárt.
A pénzt történetük során a Fuggerek mindig is elképesztően ügyesen forgatták: főnemeseknek és uralkodóknak is nyújtottak kölcsönöket. Ezek az ügyletek azonban már azt is jelezték, hogy
a gazdasági hatalmuk mellett egyre növekedett a politikai befolyásuk, ami egy idő után olyan jelentőssé vált, hogy a 15-16. századi Európában sem pápa-, sem császárválasztás nem mehetett végbe a megkerülésükkel.
A bányavállalkozás mellett hamarosan egy egész Európára kiterjedő bankhálózatot is kiépítettek. Fontos alapelvük mindvégig az volt, hogy egyáltalán nem szabad sajnálni a pénzt a befektetésekre. Ezen túlmenően számos pénzügyi szakmai újítás nekik köszönhető.
Ők vezették be a hármas könyvelés rendszerét.
Ezzel a metodikával már nemcsak a „tartozik" és a „követel" oldal volt nyomon követhető, hanem egy harmadik pillérrel, az ellenőrzéssel is kiegészítették a könyvviteli folyamatot.
További fontos újításuk volt, hogy magán hírszolgálatot hoztak létre, fizetett ügynököket alkalmaztak, akik minden jelentősebb európai városban meglévő képviseleteiken keresztül (faktoriák) eljuttatták híreiket az augsburgi központba. A Fuggerek korukat jóval megelőzve felismerték az információszerzés fontosságát, amit az üzleti életben szépen tudtak kamatoztatni.
A nyomtatás előnyeit kihasználva pedig a legfontosabb híreket publikálták, és ezzel gyakorlatilag megteremtették a modern kori újságírás alapjait.
A Fugger-birodalom 1546-ban, Anton Fugger (1493-1560) vezetésével ért a csúcsra. Anton Fugger a világ egyik első nagy nemzetközi bankházának fejeként királyok és országok sorsáról döntött, komoly befolyással volt a történelem alakulására.
De hogy miért tűntek el mégis hamarosan a nyilvánosság elől? Ismert szoros összefonódásuk a Habsburg-házzal. Később ez a kapcsolat a Fuggerekre nézve végzetesnek bizonyult, a kellő politikai hatalom megszerzése után ugyanis a Habsburgok már kevés hajlandóságot mutattak a hitelek visszafizetésére. Ám mivel a Fuggerek sok pénzt kölcsönöznek a Habsburg-ház spanyol ágának is, őket is alaposan megtépázták a sorozatos spanyol államcsődök.
Mindezek következtében
a ma élő Fugger leszármazottak számításai szerint a családnak a Habsburgok mai áron számítva mintegy 120 milliárd euró körüli összeggel tartoznak.
Anton Fugger halála után a család üzleti mérlege már eléggé megbillent: az 5.600.000 aranyról szóló követelésekkel szemben ugyanis a kintlévőségük mindössze 5.400.000 arany volt.
Ám mintha megsejtették volna, hogy mit tartogat számukra a jövő, hiszen amikor 1618-ban kitört a harmincéves háború, a vagyon nagy részét már különböző ingatlanokba mentették: földbirtok, erdő, legelő, kastély és házak, vizek és mezők voltak a tulajdonukban. Kivonultak Spanyolországból, lemondtak a tiroli bányajogokról, felszámolták leányvállalataikat, és végül 1658-ban magát a céget is. Ekkor már jól megéltek birtokaikból, és többé nem álltak a rivaldafényben.
A család története egészen napjainkig nyomon követhető, a grófi és hercegi címeket viselő ma élő leszármazottak elsősorban a birtokaikat kezelik, de többen közülük polgári foglalkozási pályára léptek.
Mindmáig összekötő kapcsot jelentenek azonban közöttük a családi alapítványok, valamint a Fürst Fugger Privatbank, amelynek székházát és pecsétjét továbbra is az elsőként elnyert nemesi címer, a kettős liliom díszíti.
Forrás: Múlt-kor.hu, Rubicon.hu
