A biztosítási csalások olyannyira elterjedtek a világban, hogy egyes országokban érezhetően szerepet játszanak az átlagos biztosítási díjak emelkedésében. Például az USA szövetségi nyomozóirodája, az FBI számításai szerint
a csalások egy átlagos amerikai család biztosítási kiadásait évi 400-700 dollárral növelik meg.
Mielőtt rátérnénk a legkülönösebb esetekre, érdemes meghatározni, melyek a legtipikusabb csalásformák. A leggyakoribb az, amikor egy magánember a saját biztosítóját akarja átverni, hogy könnyen jött pénzhez jusson. Akadnak azonban szép számmal olyan esetek, amikor többen szövetkeznek valamilyen formában a törvénytelenség elkövetésére, végül vannak olyanok, akik másokat vernek át, hogy biztosítási pénzhez jussanak.
Noha az átlagember valószínűleg nem találkozik naponta a biztosítási csalás problémájával, mégis sokakat érint a kérdést.
Ezt jól mutatja, hogy egy amerikai kutatás szerint a lakossági ügyfelek 78 százaléka aggódik a csalások miatt.
Egy globális összesítés jól érzékelteti, hogy világszerte milyen jelentős gondot okoznak a csalások. Az iparági adatok alapján 30-ból 1 biztosítási követelés csalásnak minősül, ami a teljes követelések 3-4 százalékát jelenti. Eközben a biztosítótársaságok veszteségeinek nagyjából 10 százalékát a csalások adják.
Csak a személyi, ingatlan és balesetbiztosítások esetében ez minden évben nagyjából 30 milliárd dolláros veszteséget jelentett a cégeknek 2013 és 2015 között. A Coalition Against Insurance Fraud becslései szerint
évente átlagosan 80 milliárd dollár értékben követnek el biztosítási csalásokat a világban.
Ez mintegy 24 ezer milliárd forintnak felel meg.
A biztosítási csalások egyik sajátossága, hogy évről évre igen extrém esetekre derül fény. Létre is hoztak, egy Insurance Fraud Hall of Shame (Biztosítási Csalások Szégyencsarnoka) nevű gyűjtést, amely kifejezetten a legkülönösebb eseteket tömöríti. A következőkben összegyűjtöttünk néhány valóban különös esetet az elmúlt évekből, évtizedekből.
Mielőtt rátérnénk az igazán nagy csalásokra, nézzünk néhány kisebb, ám elég bizarr történetet.
Valószínűleg kevesen vannak, akik ellopnák a saját műtárgyaikat, hogy ezen pénzt keressenek. A Los Angeles-i szemészorvos, Steven Cooperman azonban a kivételekhez tartozott. Megszervezte ugyanis, hogy lopják el a saját házából a Picasso- és Monet-képeit, majd mindezek után benyújtotta a biztosítójának a 17,5 millió dolláros követelését. 1999 júliusában ítélte el a bíróság csalásért.
A biztosított saját magának való szándékos károkozása egyébként elé gyakori eset. Ön mit tenne, ha úgy érezné, túl sok biztosítási díjat fizet az autója után? Új ajánlatok után nézne más cégeknél? Felvenné a kapcsolatot a tanácsadójával, hogy találnak-e kedvezőbb megoldást? Egy amerikai tanár, Tramesha Lashon Fox nem a fenti megoldásokat választotta.
Inkább rávette a diákjait, hogy a jobb jegyekért cserébe gyújtsák fel az autóját, annak reményében, hogy pénzt kaphat a biztosítójától.
Végül elvesztette a munkáját, és 90 napot kellett börtönben ülnie.
Az autókkal kapcsolatos csalások azonban nagyobb léptékben is előfordulnak. A Brit Biztosítók Szövetségének (Association of British Insurers) gyűjtésében szerepel egy szervezetten működő csoport, melynek tagjai tudatosan rongálták meg autók egész sorát, hogy összesen 1,2 millió fontot követeljenek a biztosítóktól. Ők az amerikai tanárnál sokkal súlyosabb börtönbüntetést kaptak.
Feltehetőleg minden épeszű ember nemet mondana arra kérdésre, hogy levágná-e a saját karját azért, hogy pénzt kapjon a biztosítójától. Ugyanígy nemet mondott erre Michael LeDuc is. Éppen ezért tetette inkább azt, hogy amputálták a karját. Hogy becsapja a biztosítóját, a michigani LeDuc
hamis orvosi papírokat nyújtott be, melyek azt igazolták, hogy egy aprítógép levágta az egyik karját.
A biztosítója azonban lebuktatta a hamis iratokat. Úgy tűnik, nem könnyű két karral bizonyítani az „amputációt".
De a hasonló példákat még sokáig lehet sorolni. Azt, hogy Raymond Roth megnyerné-e a „világ legrosszabb férje" versenyt, az kérdéses, azonban a különös biztosítási csalási kísérlete alapján gond nélkül pályázhatna a kétes címre. A Long Island-i férfi ugyanis úgy döntött, megjátssza a saját fulladásos halálát az életbiztosítással járó pénz megszerzéséért. Erről viszont még a saját feleségének sem szólt.
Amíg én otthon sírtam és arra gondoltam, hogy vízbe fulladt, ő szállodákban nyaralt és iszogatott a medence partján"
– mondta Evana Roth, a férfi felesége. Michael egyébként egy rokon bevonásával hajtotta végre a biztosítási csalást, elérve, hogy a feleség ne kapjon a pénzből. Amikor Evana megtudta, mi történt, azonnal feladta a férjét a rendőrségen.
A szállodák kapcsán érdemes talán megemlíteni annak az igen kreatív brit férfinak az esetét is, aki 34 ezer fontnyi rokkantsági ellátást kért, azt állítva, hogy
szorongás és depresszió miatt képtelen bármilyen munkát végezni.
Mint később kiderült, valójában egy szállodát vezetett.
Nem kevésbé kreatív azonban annak a szintén brit hűtőmérnöknek az ügye, aki a pénz reményében azt állította, a munkája következtében megromlott a hallása. A hivatalos dokumentumokban ki is emelte, hogy nincs semmilyen nagyobb zajjal járó hobbija. Később kiderült, hogy egy rock zenekarban játszott – nem kapta meg a pénzt.
Végül álljon itt Carla Patterson esete, amely rávilágít, miért nem érdemes megpróbálni átverni az éttermeket azzal, hogy különböző dolgokat találtunk az ételben.
Patterson összesen 500.000 dollárt próbált kicsalni a Virginia Cracker Barrel nevű étteremből, arra hivatkozva, hogy egér volt a levesében.
A nő elő is állt az elpusztult egérrel, azonban egy vizsgálat kimutatta, hogy az állat tüdejében nem volt leves, és nem főzték meg, vagyis biztosan nem lehetett benne a felszolgált ételben. Patterson végül egy éves börtönbüntetést kapott a csalási kísérletért.
Lapozzon, a cikk a következő oldalon folytatódik!