A víz mögött a tea a második legtöbbet fogyasztott ital a világon, így a kelet-afrikai országban tapasztalható termelési problémák globális szinten is éreztethetik hatásukat.
A Christian Aid jótékonysági szervezet jelentése felvázolja azokat a különféle fenyegetéseket, amelyekkel Kenya a fekete tea termelése során szembesül, valamint azokat a veszélyeket, amelyekkel más országoknak a bolygó hőmérsékletének túlzott emelkedése miatt nagy valószínűséggel meg kell birkózniuk.
A szervezet szerint
az emelkedő hőmérséklet, a kiszámíthatatlan és jelentős esőzések, az aszályok és az új rovarfertőzések négyszeres fenyegetése Kenya optimális teatermesztési területeinek 26,2 százalékát pusztítja el 2050-re.
Az éghajlatváltozás ezzel párhuzamosan várhatóan közel 40 százalékkal csökkenti a közepes minőségű növekedési feltételekkel rendelkező területeket.
Teagazdaságainkat nemzedékek óta műveljük, a termelést a hosszú idők során a legmagasabb színvonalra fejlesztettük, és büszkék vagyunk arra, hogy az itt termesztett tea a legjobb a világon"
- mondta Richard Koskei, Kenya nyugati felvidékének egyik teatermesztője.
„Az éghajlatváltozás azonban valódi fenyegetést jelent a számunkra. Már nem tudunk előre tervezni az évszakokkal, egyre forróbb a levegő, a csapadék is egyre több és nem lehet tudni mikor csap le ránk."
Karimi Kinoti, a Christian Aid afrikai részlegének vezetője szerint a tea csak egy újabb példa arra, hogy
a klímaválságért legkevésbé felelős országokban élő emberek viselik a legnagyobb terhet.
"Az afrikaiak a világ népességének 17 százalékát teszik ki, de az éghajlati válságot okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának mi csak a négy százalékát okozzuk" - mondja.
A jelentés arra is figyelmeztetett, hogy
a kenyai teaiparban több mint hárommillió ember megélhetése kerülhet veszélybe a következő két évtizedben.
Az egy főre jutó legnagyobb teafogyasztó az Egyesült Királyság, idén novemberben pedig itt rendezik meg az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáját.
Mohamed Adow, az afrikai Power Shift klíma- és energetikai agytröszt igazgatója szerint
az ENSZ klímatárgyalásai létfontosságú lehetőséget kínálnak a gazdagabb nemzetek számára, hogy megfelelő támogatást nyújthassanak a szegényebbek számára,
akiknek már alkalmazkodniuk kellett az éghajlatváltozáshoz és a saját bőrükön érzik annak káros hatásait.