Bár a legtöbb szó manapság a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről esik, az ENSZ friss jelentése szerint hasonlóan fontos lenne a metánkibocsátás visszafogása, ha a világ hatékonyan fel kívánja venni a harcot a klímaváltozással – írja a CNBC.
A metán a fosszilis tüzelőanyagokhoz köthető iparágak számos területén jelen van.
Az olaj- és gázkitermelés adja a globális metánkibocsátás tekintélyes részét, de a hulladékkezelés és az ipari állattartás, illetve általában a mezőgazdaság is hatalmas szerepet játszik a gáz kibocsátásában.
Az ENSZ kutatása szerint a világgazdaság még ebben az évtizedben 45 százalékkal (évente 180 millió tonnával) foghatná vissza a metánkibocsátását a megfelelő intézkedések mellett. Ennek a célnak az elérése pedig hatékonyan támogatná a párizsi klímacélok elérését.
A jelentés azt követően érkezett, hogy a globális metánkibocsátás tavaly rekordot döntött, ráadásul a koronavírus-járvány miatti lezárások és gazdasági leállások ellenére. Mi több, az adatok szerint a metánkibocsátás az 1980-as években kezdődő mérések óta még soha nem növekedett ilyen ütemben, mint manapság.
A metán visszafogása a következő 25 év egyik legnagyobb feladata lesz a klímaváltozás elleni küzdelemben. A csökkentés gazdasági hasznai pedig végső soron messze meghaladják majd a költségeket – mondta Inger Andersen, az ENSZ környezeti programjának ügyvezető igazgatója.
A jelentés szerint az olaj- és gázipar jelentős mértékben tudná csökkenteni a metánkibocsátást, amennyiben a szektor szereplői javítanák az infrastruktúrát.
Ezzel meg lehetne gátolni a szivárgásokat és visszaszoríthatnák a metán kibocsátását, vagyis végső soron az olaj- és gázipar még profitálna is a visszafogásból.
Az egyes iparágak területén az látszik, hogy az olaj- és gázkitermelés, feldolgozás és disztribúció adja a metánkibocsátás 23 százalékát, míg a szénbányászat 12 százalékot. A mezőgazdaság különböző területei 32 százalékkal járulnak hozzá az összesített, globális kibocsátáshoz.
Ráadásul az előirányzott 45 százalékos metánkibocsátás-csökkentés jelentős egészségügyi haszonnal is járna.
Az ENSZ kutatása szerint a cél elérése 255.000 idő előtti halálozást és 775.000 asztmával összefüggő kórházi kezelést előzne meg. Emellett 73 milliárd órával csökkentené az extrém hőség miatt kieső munkaórák számát, és 26 millió tonna gabonaveszteséget előzne meg minden évben.