A Keravill jelentős kiskereskedelmi vállalat volt Magyarországon, a szocializmus évtizedeiben, és tulajdonképpen egészen a rendszerváltást követő első évtized végéig az is maradt. Az akkor már természetszerűleg más formában működő vállalatnak a modern vásárlóközpontok, pontosabban a nagy alapterületű, kifejezetten műszaki cikkek árusítását felvállaló üzletek, áruházláncok jelentették a véget. A Keravill 2004 végén kezdődött, jogutód nélküli végfelszámolása előtt azonban olyan kollektív emlékké vált a magyar fogyasztók számára, mint a Gelka vagy a Patyolat.
A Keravill az 1950-ben alapított Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat rövidítése, illetve vált azzá később. A tanácsrendszer létrejöttével fővárosi tanácsi vállalat lett. 1951-ben felvette a Fővárosi Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat nevet. Neve a területi kereskedelmi korlátok eltörlését követően 1973-tól KERAVILL Kereskedelmi Vállalatra változott.
A Keravill - ahogy neve is mutatja - igazi "mindenes" bolt volt, bár nem a szó sarki trafikos értelmében. A kiépülő szocialista típusú gazdaságban, az államosítás és a központosítás mindent felülíró korában úgy tett szert sajátos monopolhelyzetre, hogy nem egy bizonyos termékkel vagy szolgáltatással érte el ezt a pozíciót, hanem egy meglehetősen széles termékpalettával: mindent árult, ami műszaki, illetve villamossági termék volt, de
általában a vállalat boltjaiba kellett menni a kor ismert motorkerékpárjaiért is.
A vállalat működését az tette igazán érdekessé, hogy a kor viszonyaihoz képest viszonylag széles termékkínálattal rendelkezett, és olykor igazán minőségi, sőt, luxuscikknek számító holmik is megtalálhatók voltak a polcain.
Az első, sorozatban gyártott magyar televíziókészülék, az Orion AT501 a Kossuth Lajos utcai Keravill-üzletben 1958-ban:
A vevők pedig jöttek és vitték, ami volt, egyre többet. Hiszen a vállalat polcain megtalálhatták azokat a felső, de legalábbis magasabb kategóriás termékeket, mint például a konyhai eszközöket, fazekakat, kvarclámpákat, a lengyel fejlesztésű ZK-magnókat, valamint hasonló, akkoriban vágyott termékeket. Mindezt elősegítette az is, hogy a magyar társadalom széles rétegei az 1960-1970-es években jutottak el arra a szintre, hogy az éhezés már nem létező fogalom volt számukra. A „gulyáskommunizmusban" a háború utáni évekhez képest kevesebbet kellett élelmiszerre költeni, több pénz - és egyre több lehetőség - jutott fogyasztási javak megvásárlására is. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezek a termékek mindig mindenkinek elérhetők voltak.
Még az 1980-as években is, a 4-5-6 ezer forintos rádiósmagnók korában is egy teljes havi fizetést kellett félretenni egy-egy hőn áhított darabért
- a KSH adatai szerint 1985-ben a havi bruttó átlagkereset 5961 forint volt.
Az ugyanakkor biztos, hogy az árukínálat viszonylagos bősége mellett is - különösen az 1980-as években - rengeteg vásárlónál bukkantak fel rendre ugyanazon típusú berendezések, hiszen a választék még akkoriban is összehasonlíthatatlanul szűkebb volt napjaink kínálatánál.
Az bizonyos, hogy a hálózat üzleteiben sok olyan berendezés is megtalálható volt, melyek igen modernnek számítottak - bár a Petőfi Népe 1969-es, egyik novemberi számban megjelent hirdetésben szereplő robotgépről kép nem áll rendelkezésre, a Keravill hirdetése akkor alighanem sok háziasszony szívét megdobogtatta.
Talán kevesen tudják, de a Keravill nemcsak árukínálata, területei lefedettsége okán volt fontos kiskereskedelmi vállalat, hanem kereskedelmi újítási révén is.
Például Magyarországon a Keravill vezette be elsőként a minta utáni árusítást, 1961-ben. Ez mai szemmel nézve egyáltalán nem tűnik különleges újdonságnak, ugyanakkor akkoriban ennek jelentősége óriási volt. A kiskereskedelmi lánc biztosította elsőként azt vásárlóinak, hogy az árut külön helyen tárolva, a minta alapján felvette a rendelést termékre, amit a vásárló később a boltban átvehetett. Ez jelentős logisztikai teljesítménynek számított akkoriban, és mutatja, hogy az idő múlásával az árukészlet mennyisége is növekedett, azaz érdemes volt fenntartani a szolgáltatást.
Nézze meg galériánkat a Keravill üzleteiről!
S mivel a Keravillnak számos üzlete működött országszerte - a legnagyobb a budapesti Sugár üzletközpontban -, így hamarosan nem pusztán a fővárosiak kiváltsága lett a minta utáni vásárlás. A kisebb településeken élő vásárlók a helyi, kisebb üzletekben választhatták ki a mintából a nekik szükséges terméket, amiket aztán a vállalat - manapság, különösen a koronavírus-járvány idején ez már természetesnek hat -
csomagküldő szolgáltatással juttatott el, illetve szállított ki hozzájuk.
Így aztán az ország minden zegében és zugában megjelentek az Orion tévék, a Junosztyok, különféle kis- és nagygépek a háztartások számára, és persze a Szokol rádiók.
Cikkünk nem ért véget, kérjük, lapozzon a második oldalra!