Minden idők egyik legnagyobb szélhámosa majdnem kétszer is eladta az Eiffel-tornyot

Victor Lustig egy igazi nemzetközi szélhámos volt, aki több országban követett el csalásokat, és rengeteg embert átvert, méghozzá a legváltozatosabb módszerekkel. A hamiskártya nagy mestere volt, de kitűnően értett a pénz- és a váltóhamisításhoz is. Minden idők egyik legnagyobb csalójának tartják, aki végül úgy híresült el, mint „az ember, aki eladta az Eiffel-tornyot. Kétszer." 

Ki volt ez a gátlástalan csaló?

Victor Lustig – vagy születési nevén valószínűleg Robert Müller – az Osztrák–Magyar Monarchiában, a mai Csehország területén született 1890-ben. Korán elhagyta hazáját, és nyugat felé indult. Jó megjelenésű és intelligens férfi volt, aki öt nyelven beszélt: csehül, németül, angolul, franciául és olaszul.

Párizsban még egyetemre is járt, de nem volt kedve semmiféle tisztes, polgári foglalkozáshoz. Ezzel szemben magas intelligenciával, mérhetetlen gátlástalansággal és kiváló kézügyességgel rendelkezett.

Ez utóbbit kamatoztatva kezdetben hamiskártyásként keresett vagyonokat az európai és az amerikai kontinens között közlekedő óceánjáró luxushajókon. Lustig gróf néven százával kopasztotta meg a gazdag üzletembereket és unatkozó arisztokratákat.

A szélhámos mindig jól öltözött és elegáns volt Forrás: Origo

Egy idő után aztán rájött, hogy sokkal jobban érdekli a pénzhamisítás, a váltócsalás, a bankhitelekkel való ügyeskedés és más klasszikus bűncselekmények. Ezeket az "üzletágakat" gyakorolva, Európa nyugati részén szinte minden országban megfordult, és mindenütt komoly pénzeket csalt ki gyanútlan emberektől. Eljutott Amerikába is, ahol egyre rutinosabban folytatta mindezt, olyannyira, hogy magának Al Caponénak is a bizalmába férkőzött.

Egyik, védjegyévé vált csalása a „pénznyomógép" volt.

Ügyfeleinek az úgynevezett román dobozról azt állította, mindössze hat órát vesz igénybe, hogy lemásoljon egy 100 dolláros bankót. Kuncsaftjai pedig hatalmas hasznot sejtve, megvásárolták a gépet igen magas árat fizetve érte, többnyire 30 ezer dollárnál is többet. A gép a következő tizenkét órában még két 100 dolláros bankót „termelt", majd miután elfogytak az előre bekészített százdollárosok, csupán üres papírfecniket adott ki. Ám mire kiderült a csalás, Lustig már régen máshol járt.

Al Caponéval raboskodott együtt

Párizs és az Eiffel-torony akkor került a képbe, amikor sorozatos csalásai miatt az USA-ból menekülnie kellett. Majd miután Franciaországban is lebukott, ismét Amerikába tért vissza.

A San Franciscó-i öböl szigetén található Alcatraz az 1930-as években Forrás: Origo

A legnagyobb üzletet ebben az időszakban a pénzhamisításban látta, ám hiába rendelkezett tökéletes minőségű sablonokkal és felszereléssel, mégis ebbe bukott bele.

Az Egyesült Államokban olyan hatalmas bankjegy-hamisítási akcióban vett részt, hogy sikerült megrendítenie az amerikai gazdaságot.

Amikor már az országban mindenütt forgalomban voltak az általa gyártott, kiváló minőségű hamisítványok, egy bosszúszomjas nőismerőse okozta a vesztét. Állítólag az egyik megcsalt, féltékeny szeretője értesítette a rendőrséget egy névtelen telefonhívással, és részletesen kitálalt nekik Lustig üzelmeiről.

1935. szeptember 28-án kalandfilmekbe illő körülmények között fogták el. Aznap este az FBI két ügynöke üldözőbe vette, ő azonban megpróbálta lerázni őket. Végül a szövetségi ügynökök fegyvert rántottak, és sarokba szorították.

Lustigot letartóztatták, és a New York-i bíróság 20 év börtönbüntetésre ítélte, amit az Alcatrazban kellett letöltenie, ahol egykori üzlettársa, Al Capone is raboskodott.

1947-ben a börtönben tüdőgyulladást kapott, és két nappal később a szövetségi foglyok számára fenntartott központi kórházban, a Missouri állambeli Springfieldben meghalt. A halotti anyakönyvi kivonaton a neve angolosítva, Robert V. Millerként szerepelt, születési helyeként immár Csehszlovákiát jelölték meg, foglalkozásait pedig így adták meg: „kereskedőtanonc és hamisító".

Felhasznált források: Múlt-kor.hu, Twice.hu, Képmás.hu és Urbanlegends.hu