Egyre többet hallani a nyugdíjrendszer körüli problémákról. Az aktív keresők száma egyre csökken, míg a megnövekedett élettartamnak köszönhetően a nyugdíjra jogosulttá válóké egyre nő. A KSH becslése szerint 2045-re a mai nyugdíjösszegeknek nagyjából a felére számíthatunk, ami méltatlanul kevés lenne az elfogadható életszínvonal fenntartásához.
A felelősségteljes gondolkodásmód elengedhetetlen része tehát az öngondoskodás, így egyre többen érdeklődnek az állam által is támogatott nyugdíjbiztosítások iránt. Ha egy-egy biztosító termékét megvizsgáljuk – hasonlóan a hiteleknél alkalmazott Teljes Hiteldíj Mutatóhoz – megtalálhatjuk a TKM, vagyis a Teljes Költség Mutató értékét. De vajon pontosan mit árul el mindez számunkra, és mennyire vegyük figyelembe nyugdíjbiztosításunk kiválasztásakor?
Bizonyára sokunk böngészte már értetlenül a villanyszámlát, amelynek tételei között nehezen igazodtunk el. A nyugdíjbiztosítások tekintetében is hasonlóan volt ez 2010 előtt : a költségek átláthatatlanok, sokszor irreálisan magasak voltak. Ma már ez szerencsére másképp van, köszönhetően a TKM fokozatos bevezetésének és szabályozásának.
Ennek része, a 2017-ben bevezetett etikus szabályozás, aminek értelmében a biztosítónak a költségeket már érthetően és egyértelműen fel kell tüntetni a termékeken a TKM plafon (vagyis egy meghatározott maximális költség) betartása mellett. A nyugdíjbiztosítások bonyolult költség- és bónuszrendszere így átláthatóvá vált, a TKM segítségével pedig összehasonlíthatóak lettek az egyes biztosítók által kínált termékek.
A Teljes Költség Mutató egy százalékos érték, amely jelen esetben azt mutatja meg, hogy nyugdíjbiztosításunknál milyen nagyságrendű költségekkel kell kalkulálnuk. Ám a TKM nem a tényleges költségeinket mutatja ez ugyanis minden esetben egy viszonyszám. A segítségével ugyanakkor a hozzávetőleges költségekről képet kaphatunk és összehasonlíthatjuk a többi biztosító nyugdíjbiztosítási termékeivel.
Mi okozhatja a TKM és a valós közötti különbséget?
Például az életkorunk, amikor elindítjuk a nyugdíjbiztosítást – ez összefüggésben van ugyanis a futamidővel –, a befizetni kívánt havidíj összege, a befektetés kockázati szintje vagy, ha az alap életbiztosítási elemet, ami egy alacsony szintű kockázati védelmet biztosít halálunk esetén, magasabb szintű kockázati védelemmel bővítjük.
A biztosítók ugyanis úgy számolják a TKM-et, mintha mindegyikük ajtaján ugyanaz az ügyfél kopogtatna. Ez alapján tehát az alábbi “átlagügyfelek” adataival dolgoznak:
10 évre kötött nyugdíjbiztosításnál 55 éves, azaz még 10 éve van hátra a nyugdíjkorhatárig;
15 éves időtartamnál 50 éves,
20 éves időtartamnál pedig 45 éves a szerződést kötő ügyfél, akinek még 20 év van hátra a nyugdíjkorhatár eléréséig.
A TKM kiszámításánál az életkor figyelembe vételén túl a biztosításba beépített minimális szintű kockázati védelemmel és havi 25.000 forintos befizetéssel számolnak a biztosítók.
Így hát a TKM korántsem a valós költségeinket mutatja meg – a jelentősége ugyanis sokkal inkább a különböző nyugdíjbiztosítások összehasonlíthatóságában van.
A megfelelő nyugdíjbiztosítás kiválasztásakor a TKM értéke csak egy a számos tényező közül. Így fontos szem előtt tartani azt is, hogy mekkora a várható hozamok mértéke.
Ezt nevezhetjük a mérleg két serpenyőjének. Előfordulhat ugyanis, hogy egy magas TKM-mel és magas hozamokkal több tényleges hozamra számíthatunk, mint egy alacsonyabb TKM-mel rendelkező nyugdíjbiztosítás esetében.
Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy honnan tudhatjuk meg a valós költségeinket. A válasz ugyanakkor nem olyan egyszerű. Azt gondolhatnánk ugyanis, hogy nincs más dolgunk, mint megnézni az éves hozamainkat, majd levonni belőle a TKM-et: és máris láthatjuk a valós költségeinket.
Azonban ez sem ilyen egyszerű: a TKM ugyanis úgy kerül kiszámításra, hogy már benne vannak a befektetéseink kezelésével kapcsolatos költségek, azaz a mögöttes alapkezelési és letétkezelési díjak is.
Ugyanakkor ezek a költségek a biztosító által közzétett, hozamokból is már levonásra kerültek. Tehát, ha úgy akarnánk kiszámolni a költségeket, hogy a hozamokból levonjuk a TKM-et, duplán számolnánk ezeket a költségeket.
A kérdést pedig még inkább árnyalja, hogy a TKM nem tartalmaz minden költséget: benne van ugyan a szerződéskötési és a vagyonkezelési díj, a díjbeszedés díja, a kockázati elem költsége és az adminisztrációs díj, de nem tartalmazza azokat a kiadásokat, amelyeket a biztosító sem lát előre.
Ilyen az inflációval kapcsolatos, az eszközalapok közötti átváltás esetleges költségek vagy az idő előtti szerződésbontás esetén fizetendő kamatadó.
Több, jelentős haszna is van: egyrészt a Magyar Nemzeti Bank maximalizálja a mértékét, azaz van egy TKM-plafon, amelytől a biztosítók csak legfeljebb 1,5%-ban térhetnek el. Az eltérést pedig minden esetben jelölni és indokolni kell.
Másrészt a TKM egységesítette a biztosítók által közzétett, immár közérthetővé és követhetővé vált költségeket, hiszen ugyanazokat a költségtételeket tartalmazza.
Harmadrészt pedig azért ad valamilyen összehasonlítási alapot, akár az összes nyugdíjbiztosítás TKM-jét megnézhetjük egy helyen, így egy hozzávetőleges képet kaphatunk arról, hogy melyik biztosító milyen nagyságrendű költségekkel kínálja a termékeit.
A jó hír azonban, hogy díjmentesen kérhetjük független pénzügyi szakértők segítségét, akik ismerik az egyes termékek előnyeit, hátrányait, és igényeinkhez igazodva ki tudják számunkra választani azt a nyugdíjbiztosítást, amely valóban megteremtik számunkra az anyagilag felhőtlen nyugdíjas éveket.