Magyarországon az első úttörőcsapat még az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztásaság idején, 1919-ben alakult meg egy budapesti iskolában, és Marx Károly nevét viselte. Ezt követően az ilyen jellegű gyerekmozgalmaknak 1945-től jutott megint tér. Ekkor szervezik újjá az úttörőket is. A kezdetben a cserkészmozgalom mellé, majd annak helyébe lépő
Magyar Úttörők Szövetsége, az úttörőcsapatokba tömörülő kisdobosok, úttörők, úttörővezetők és pártoló tagok tömegszervezete,
valamint a magyar társadalom évtizedeken át legnépszerűbb - bár lényegi konkurenciát nem kapó - gyermekszervezete lett.
A Magyar Kommunista Párt (MKP) a nemzetközi munkásmozgalom erőihez, táborához való feltétel nélküli kapcsolódást szorgalmazta, és ennek jegyében alakította ki az ifjúságpolitikáját is. Az 1950-es évektől általánossá vált egyenruha a vörös nyakkendővel is a szovjet eszmék iránti elköteleződést is szimbolizálta. Az úttörőmozgalom deklarált célja sokáig az volt, hogy tagjait a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre nevelje.
Az idők folyamán igazi hierarchia is kibontakozott, ahol
az általános iskolás alsósok voltak a kisdobosok, a felsősök az úttörő őrs vagy raj tagjai, a középiskolásokból lehettek az ifivezetők, míg a politikailag „alkalmas" és eltökélt felnőttekből váltak a raj- vagy úttörővezetők.
Az iskolások nagy többsége tagja volt a szervezetnek és a sport és közművelődési programoknak is ez volt a nevelési bázisa. Az úttörők rendszeresen szerveztek fesztiválokat, kirándulásokat és táborokat.
Magyar úttörősajtó elsőként 1946. február 6-án jelent meg először, és ebben közölték le az úttörők 12 pontját, az 1848-as forradalom mintájára, de természetesen a szocialista eszmére formálva. Talán kevesen tudják, de a szervezet aztán története során többször is módosította ezt, követve az éppen aktuális pártvezetői értékrendet. Ahogy azt is érdemes megemlíteni, hogy a mozgalom komoly korabeli médiaerővel bírt: a Magyar Úttörők Szövetségének irányítása alá olyan nagy lapszámban eladott újságok tartoztak, mint a Pajtás, Hüvelyk Matyi, Úttörő, Kisdobos, Dörmögő Dömötör, és a Kincskereső.
Bár a rendszeresen megrendezett sportrendezvények, táborok és fesztiválok programjaiból nem hiányozhatott az ideológiai nevelés, szerencsére a gyerekek ebből viszonylag keveset érzékeltek, hiszen a nap nagyrészében játszhattak, fürödhettek vagy sportolhattak.
Kattintson a képválogatásra, hogy lássa az egykori táborok mindennapjait!
Az ötvenes években még sokszor katonai sátrakban szállásolták el a gyerekeket, később azonban már a pártnak, a nagy állami cégeknek, és még maguknak a budapesti kerületeknek is volt saját úttörőtábora, ahol a náluk dolgozó munkások gyerekeit nyaraltatták. Balatonszárszón, Lellén, Széplakon, Alsóőrsön, Csillebércen és a legrangosabbnak számító, 1969-1975 között felépült zánkai táborban ezrével üdültek a korabeli ifjak. A Zánkai Úttörőtáborból ifjúsági centrum is lett, a Balaton parti település pedig nyüzsgő úttörővárossá változott, és évente 30.000 gyereket fogadott, köztük orosz, kelet-német, a volt Csehszlovákiából és Jugoszláviából érkező úttörőket.
Kérjük, lapozzon a cikk második oldalára!