Az Evergrande nevű társaság nemcsak Kína második legnagyobb ingatlanfejlesztő cége az eladások alapján, de egyben a leginkább eladósodott ingatlanfejlesztő az egész világon.
Csütörtökön pedig 83,5 millió dollárt kellene kifizetnie a 2022 márciusában lejáró kötvényei kamattörlesztéseként.
A probléma viszont az, hogy a társaságnak nincs elég készpénze, vagyis a közelmúltban már az ingatlanvagyonát kezdte el értékesíteni, hogy fizetni tudjon a hitelezőinek. Úgy tűnik tehát, miként arról az Origo is beszámolt, hogy az Evergrande könnyen csőd közeli helyzetbe kerülhet, ami nemcsak a kínai, de a globális pénzügyi piacokon is hatalmas vihart kavarhat.
Nem meglepő, hogy hétfőn és kedden is gyengült az Evergande részvénye a hongkongi tőzsdén. Hétfőn 10,2 százalékos mínuszban zárt, és bár kedden csupán 0,44 százalékos volt a veszteség záráskor,
a nemzetközi piaci környezet jól mutatja, hogy világszerte aggódnak a cég esetleges hitelválsága miatt.
Az Evergrande papírja egyébként a kereskedési nap folyamán 4 százalékos mínuszban is volt, és már az egymást követő hetedik kereskedési napon zárt csökkenéssel.
Az amerikai részvénypiacok hétfőn 2 százalék körüli veszteségekkel zártak, és az elemzők szerint ebben egyértelműen nagy szerepet játszott az Evergrande válságának globális hatásaitól való félelem – írja a Reuters. Emellett a kínai ingatlanfejlesztő cégek részvényei körében is hatalmas eladási hullám kezdődött a hét első napján.
Közben az Evergrande említett kötvényének hozamai is elszálltak.
A 2022. márciusi dollárkötvény (ez után kellene fizetni csütörtökön) hozama hétfőn már több mint 500 százalékos volt a piacon, szemben az év elején mért 13,7 százalékkal.
A kínai óriásnak egyébként a csütörtöki fizetési kötelezettsége mellett szeptember 29-én újabb 47,5 millió dollárt kellene fizetnie a kötvénytulajdonosoknak, és a szabályozó hatóságok arra figyelmeztetnek, hogy
a társaság összesen 305 milliárd dolláros adóssága az egész kínai pénzügyi szektort is megrengetheti, amennyiben a cég helyzete nem stabilizálódik.
Ha ugyanis az Evergrande nem fizet a kötvényei után a meghatározott 30 napos türelmi időn túl, akkor a vonatkozó kötvények hivatalosan becsődölnek.
A háttérben részben az áll, hogy tavaly Peking elfogadott egy új szabályt, amely korlátozta az ingatlanfejlesztő cégek eladósodását. Ennek eredményeként pedig az Evergrande jelentős kedvezményekkel kezdett ingatlanokat árulni, hogy a befolyó összegekből fizetni tudja a tartozásait. Ez folyamatos bizonytalanságot szült a befektetők körében is, aminek eredményeként a cég részvénye idén eddig már 85 százalék körüli mínuszban forgott – derül ki a BBC összefoglalójából.
Az egyik nagy kérdés persze az, hogy a kínai kormány mit lép majd, ha az Evergrande valóban komoly fizetési válságba kerül. Az S&P Global Ratings szerint a kínai kormány valószínűleg nem fog közvetlen támogatást nyújtani a cégnek, csak abban az esetben, ha a válság már más ingatlanfejlesztőket is súlyosan érint. A hitelminősítő szakértői szerint ugyanis a kínai bankrendszer valószínűleg komolyabb problémák nélkül meg tudná emészteni az Evergrande esetleges csődjét.
Az elemzők azonban hozzátették, a továbbgyűrűző hatások ugyanakkor már jelentősek lehetnek.
Az S&P-nél kiemelték, az Evergrande egyszerűen nem esik a „túl nagy, hogy bedőljön" (too big to fail) kategóriája alá. Vagyis a hitelminősítőnél úgy látják, hogy Peking egy esetleges csőd esetén inkább arra törekedne, hogy amennyire lehetséges, megmentse az egyéni befektetőket és a lakásvásárlókat.
Azért, hogy jobban érthessük az Evergrande esetleges csődjének hazai és nemzetközi jelentőségét, látnunk kell, hogy Kínában nagyon sokan vesznek úgy lakást, hogy az építkezések még meg sem kezdődtek.
Ezek a vásárlók előleget tesznek le, amelyet akár el is bukhatnak, ha az ingatlanfejlesztési projekt bedől.
Emellett sok cég (kivitelezők, tervezők, beszállítók stb.) dolgoznak az Evergande-val, melyek akár szintén csődbe mehetnek, ha a dominók elkezdenek eldőlni. Az Evergrande pedig mindent megtett, hogy ezerszámra kösse a szerződéseket épp csak tervezés alatt álló ingatlanokra, például Gucci táskákat ígért az ügyfeleknek afféle ajándékként.
Végül ott vannak a hitelezők is. Ha ugyanis az Evergrande becsődölne, annak messze ható következményei lennének.
A társaság ugyanis 171 hazai banknak és 121 egyéb pénzügyi cégnek tartozik.
Vagyis nagy kérdés, miként érintené ezeket a pénzügyi cégeket az Evergrande csődje, például mennyire kényszerülnének visszafogni a hitelezéseiket, hogy csillapítsák a veszteséget.
A továbbgyűrűző hatás tehát abban állna, hogy a hitelezők az eddigieknél magasabb kamatokért nyújtanának csak hitelt, vagyis egyetlen vállalat csődje végül elérne a gazdaság más, az ingatlanfejlesztéstől független területeire is.
Nem mellékesen pedig ez rontaná a kínai eszközök és vállalatok megítélést a nemzetközi piacon, vagyis Kína vonzereje jelentősen csökkenne a külföldi befektetők szemében.
Mivel pedig Kína a világ második legnagyobb gazdasága, egy ilyen folyamat nemcsak a hazai növekedést és a vállalati szférát (valamint a részvénypiacot) érintené, hanem az egész világgazdaságra is hatással lenne. Innen érthető meg jobban az S&P szakértőinek arra vonatkozó véleménye, hogy nem önmagában az Evergrande csődje okozhat komoly gondot, hanem az esetleges továbbgyűrűző hatások.
A jelenség mögött az sem elhanyagolható tényező, hogy a kínai ingatlanszektor már jó ideje lassul – jelentősen visszafogva a korábbi, szárnyalásszerű növekedést. 2019 közepe óta érezhető a növekedés lassulása, és 2021 júliusában a 70 legnagyobb kínai városban mért éves alapú növekedés már csak 4,6 százalékos volt az új lakóépületek esetében – ahogy az a Statista alábbi ábráján is látszik. Összevetésképpen, 2019 januárjában a bővülés még kétszámjegyű volt.
A háttérben ott állt Peking is, amely igyekezett hűteni az ingatlanpiacot, mivel a szektor egyre nagyobb buborékot fújt maga körül a látványos növekedésével.
Arra viszont Peking nem készülhetett, hogy megjelenik a koronavírus-járvány, amely hirtelen és nagyon jelentősen lassította az ingatlanpiacot, a lakásárak növekedése pedig a vártnál sokkal gyorsabb ütemben lassult. 2020 decemberében például csupán 3,3 százalékos volt az árnövekedés.
Az ingatlanpiac ilyen ütemű lassulásának pedig súlyos gazdasági következményei is lehetnek. A The Economist számításai szerint ugyanis Kínában minden évben nagyjából 15 millió új lakóingatlant építenek, amivel a szektor egészének mérete (beleértve a háztartási cikkeket is) eléri az ország GDP-jének mintegy negyedét – köszönhetően jelentős részben az igen gyors kínai urbanizációnak. Ez azt jelenti, hogy Kína egyedül ötször annyi ingatlant épít, mint Amerika és Európa együttvéve.
Ez a döbbenetes méretű ingatlanfejlesztés vezetett oda, hogy elkezdtek kialakulni az úgynevezett „szellemvárosok"
– a kínai ingatlanállomány negyede ugyanis jelenleg üresen áll. Ennek pedig a pénzügyi következményei is hatalmasak. A Time magazin szerint 2021-ben a kínai ingatlanfejlesztőknek összesen több mint 100 milliárd dollárt kell kifizetniük a kötvénytulajdonosaiknak. Globálisan pedig a nem pénzügyi cégeknek nyújtott bankhitelek 10 százaléka a kínai ingatlanszektorban van. A bírósági adatok szerint emellett csak 2020 első felében 228 ingatlanvállalat jelentett csődöt Kínában.
Az Evergande egyik „szellemvárosa" pedig külön is híressé vált az elmúlt években. 2016-ban ugyanis a Kunmig városához tartozó ingatlanfejlesztési gigaprojekt összesen 16.000 ingatlant foglalt magában, és 60.000 lakos számára biztosított kapacitást. A projekt emellett tartalmazta kórház, óvoda, hotel, rekreációs központ és szupermarket megépítését is. Mindezeket azonban 2016-ban bezárták, annak ellenére, hogy az értékesítők azt állították, 30.000 lakosuk van.
Vagyis gyakorlatilag egy teljes település áll teljesen üresen (egyes esetekben félkészen), szimbolizálva ezzel a kínai ingatlanpiaci buborék abszurditását
– noha ezen kívül még számos ilyen „szellemváros" projekt volt, más cégek fejlesztésében is.
Az 1996-ban, eredetileg Hengda Group néven alapított Evergrande tulajdonában jelenleg több mint 1300 ingatlanfejlesztési projekt van, összesen több mint 280 kínai városban. A társaságot egy Huj Csia-jin (katoniul Huj Ka Jan) nevű üzletember alapította, akinek a Forbes szerint 10,6 milliárd dollár körüli nettó vagyona van.
A vállalkozó az ingatlanfejlesztés mellett érdekelt még az elektronikai és az élelmiszeriparban is, de részesedése van emellett Kína legnagyobb futballcsapatában, a Guangzhou FC-ben.
Csütörtökön tehát nemcsak a kínai ingatlanpiac, de a globális pénzügyi szektor is izgatottan várhatja az Evergrande fizetési napját. Komoly izgalmakat és jelentős piaci mozgásokat hozhat ugyanis minden lehetséges forgatókönyv. Az viszont ettől függetlenül is jól látszik, hogy a kínai ingatlanpiac sérülékenysége mekkora kockázatot jelent nemcsak az ország gazdaságára, de a világgazdaságra nézve is.