A bort - különösen egy neves termelőtől származó bort - műalkotáshoz hasonlítják. Akárcsak egy nagy mester festményének, egy üveg bornak is vannak bizonyos jellemzői, amelyek megkülönböztetik a hamisítványtól - írja a Magyar Mezőgazdaság. A borászati ágazatban egyre több a csalás.
A borok hitelességének biztosítása terén az egyik legújabb fejlesztés a blokklánc, azaz a termékinformációk rögzítésére szolgáló rendszer. Ez a technológia többek között betekintést nyújt abba is, hogy kik voltak egy adott palack korábbi tulajdonosai.
Már léteznek bornyomozók is, igaz, még kevesen vannak, és szakmájuk rendkívül exkluzív.
Egy palackot annak ellenőrzésére, hogy valóban egy adott termelőtől származó bort tartalmaz-e, csak nagyon kevés esetben bontanak fel. Emellett még a legtapasztaltabb kóstolók érzékei is megbízhatatlanok lehetnek, és az e területen tevékenykedő csalók a legérzékenyebb szakembert is képesek becsapni.
Szakértők becslése szerint a világ borainak akár 25 százaléka nem felel meg annak, amit a címke állít.
Ez az olcsóbb, szupermarketekben kapható borokra is vonatkozik, de általában a legértékesebb palackok kerülnek a bordetektívek figyelmének központjába.
Számos módja van annak, hogy az éles szemű szakember megkülönböztesse az értékes bort az értéktelen ócskaságtól - különösen, ha megfelelő felszerelés áll rendelkezésre. Legalább tucatnyi ilyen technika létezik.
Ellenőrzik például a palack súlyát, valamint a címkepapír típusát és textúráját.
A címkén többek között vizsgálják a vízjelek, a mikroszkopikus betűk és a csak UV-fényben látható betűk jelenlétét. Még a tinta kémiai összetétele is döntő lehet.
Az is előfordul, hogy a gyártók különleges mikrocsipekkel, valamint egyedi, megfelelően kialakított dugókkal látják el értékes palackjaikat, amelyeket nem lehet összetéveszteni mással. Ezen kívül a palackban lévő bor mennyiségét is mérik. Ha például egy több évtizedes üvegben túl sok van belőle, a helyzet nagyon gyanús lehet.