A történelem során az iparosodó társadalmakban a munkahelyek és az élhetőbb jövő kilátása tömegesen vonzotta az embereket a vidéki területekről a feltörekvő városokba, és a 20. század közepén - amikor az első mai értelemben vett metropoliszok létrejöttek - egyszeriben az üzleti élet és a lehetőségek központjaivá váltak.
A városi élet vonzereje pedig úgy tűnik ma sem kopott meg, ugyanis az urbanizáció, azaz a városiasodás továbbra is folytatódik, sőt gyorsabb, mint valaha.
Míg 1900-ban a világ lakosságának mindössze 15 százaléka volt városlakó, ma az emberiség több mint fele él ezeken a területeken, 2030-ra pedig ez a szám várhatóan eléri a 60 százalékot.
Egyébiránt a legtöbb magas jövedelmű országban, köztük az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Ausztráliában és a Közel-Keleten a lakosság több mint 80 százaléka városi területeken lakik. Ezzel szemben
az alacsony jövedelmű régiók lakosainak többsége még mindig vidéki környezetben él, így az urbanizáció itt még erőteljesebb.
Valószínűleg ez a fő oka annak, hogy a legtöbb feltörekvő megaváros a fejlődő országokban található.
Az alábbi galériában megmutatjuk, hogy az ENSZ becslései szerint 2030-ra mely települések válnak megavárossá, - azaz 10 millió főnél népesebbé - valamint a jelenlegi lakosságszámot is feltüntettük:
A lista városai közül jelenleg Luanda, az angolai főváros bír a leggyorsabban gyarapodó népességgel, a prognózisok szerint azonban 2030-ig így sem lesz akkora, mint Kairó, amely várhatóan az évtized végére Afrika legnagyobb megavárosává válik, kb. 29,8 millió lakossal.
Az előrejelzések szerint 2030-ra várhatóan Jakarta lesz a világ legnagyobb megapolisza, 35,6 millió lakossal.
A szakértők szerint, míg egyre több település válik megavárossá, ezzel párhuzamosan a meglévők is tovább növekszenek.
Ezért a várostervezőknek és politikai döntéshozóknak egyre sürgetőbb, hogy választ találjanak a kérdésre, miszerint hogyan lehet az ilyen léptékű urbanizációt fenntarthatóvá tenni.
Cikkünk kiemelt képe illusztráció kuvaiti felhőkarcolókról.