Az Egyesült Államokban már évtizedek óta dolgoznak különböző olajkitermelési módokkal. A hagyományos kútfúrásos módszer mellett ilyen az olajpala, illetve a palaolaj kitermelése is.
Fontos, hogy ezt a két eljárást nem szabad összekeverni, mivel teljesen más módszerről van szó.
Az olajpala pórusaiban szénhidrogéneket tartalmaz. Ezt éretlen olajnak is lehet nevezni, mivel úgynevezett kerogén állapotban van. A kerogén egy oldhatatlan, szilárd szerves anyag, amely az üledékes kőzetekben található. Kémiai úton nem lehet feloldani, a lebontásához hőkezelésre van szükség. A kerogént nagyjából 450 Celsius-fokra kell felhevíteni, aminek hatására folyékony és gáz-halmazállapotú szénhidrogénekre bomlik.
Ez azt jelenti, hogy a hevítés hatására a kerogénből kőolaj és földgáz keletkezik.
Ettől eltér a palaolaj, vagy más néven beágyazott olaj.
A beágyazott olaj érett, folyékony formában rekedt meg az alacsony áteresztőképességű forráskőzetek pórusaiban. A palaolajat elsősorban hidraulikus rétegrepesztéses eljárással lehet a felszínre hozni, viszont ez a folyamat nagyon nagy mértékben károsítja a környezetet, számos negatív hatása van.
Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk a kitermelés környezetre gyakorolt hatásait, először meg kell néznünk, hogy mit is jelent a hidraulikus rétegrepesztéses eljárás.
A beágyazott olaj olyan kőzetrétegek pórusaiban telepszik meg, amelyeknek rendkívül alacsony az áteresztőképességük, így a kitermeléshez fel kell törni ezeket a rétegeket. Az eljárás során a földbe lefúrt kutakat össze kell kötni a rétegek közötti pórusokkal, méghozzá a repedéseken keresztül. A függőlegesen lefúrt kút mélyén vízszintes irányú fúrásokat is végeznek, hogy minél nagyobb területen érintkezhessenek az olajrétegekkel. Ezután a kút falába kisebb robbantásokkal kisméretű hasadékokat hoznak létre, ezt nevezik perforálásnak. Ezt követően ezeket a hasadékokat túlnyomásos vízzel töltik fel, hogy kitágítsák a repedéseket, és hozzáférjenek a réteglemezek közé rekedt olajhoz. A túlnyomásos vízbe különböző kemikáliákat vegyítenek, hogy a víz hatékonyabban tudja kivájni a kőzetet, illetve homok is kerül bele. A homok célja, hogy a repedésbe ékelődve ne engedje annak az összezáródását, ezáltal több olajat lehessen kitermelni a kútból.
Elsősorban szólni lehet az általános ipari hatásokról, amelyek a kutak és az infrastruktúra kialakításával járnak. A telepek létrehozása önmagában is pusztítja a tájképet, az eljárásokhoz használt gépek pedig – tekintve, hogy robbanómotorral működnek – sok káros anyagot engednek a levegőbe. Azonban ezek a hatások szinte minden ipari tevékenység velejárói, így felesleges részletezni őket.
A légszennyezés esetében érdekesebb jelenség, hogy
a kőzetrétegek között nemcsak szénhidrogének bújnak meg, hanem nagy mennyiségű metán is, ami ugyanúgy a felszínre kerül az eljárásokkal.
Ez nagy problémát jelent, mivel a felmérések szerint a felszabaduló metánnak csak egy részét tudják szellőztetéses vagy égetéses módszerrel feldolgozni, a többi a légkörbe kerül.
A levegő mellett a talajvizeket szennyezi még jelentős mértékben a repesztéses eljárás.
Az eljáráshoz használt vegyi anyagokon kívül az üledékből kioldott nehézfémek és radioaktív részecskék is belekerülhetnek a felszín alatti vizekbe, ezen keresztül pedig akár az ivóvízbe is.
A kutak üzemeltetői dolgoznak azon, hogy az eljárás során keletkező szennyvizet visszaforgassák és az ismétlődő repesztéses eljárásoknál újrahasznosítsák, de előfordulhat, hogy ez a szennyvíz végül mégis a környezetbe kerül.
Nem elírás, valóban kioldódnak radioaktív anyagok a repesztett kőzetekből. A természetben előforduló radioaktív anyagok minden geológiai kőzetnek a részét képezik, noha az arányuk rendkívül alacsony. Ezeket az anyagokat a szakirodalom röviden az N. O. R. M. mozaikszóra keresztelte el. Bár az aránya ezeknek az anyagoknak igen csekély, a repesztéses szennyvízzel felgyűlhet, és így fejthet ki károsító hatást a környezetben.
A palaolaj-kitermelés hatásainak egyik egyszerűbb elemei az eljárással járó földrengések.
A hidraulikus repesztéses eljárás a Richter-skálán nagyságrendileg 1–3-as erősségű földmozgásokat idézhet elő.
Ezek ugyan nem veszélyes erősségűek, de ismétlődésük vezethet problémákhoz. 2009. június és július között az amerikai Cleburne városban 7 földrengést is mértek, miután a település közelében elindult a palaolaj-kitermelés. Ez azért volt aggasztó adat, mivel ezen a területen 2009-et megelőzően 140 évig egyetlen földmozgást sem mértek.
A beágyazott olaj kitermelésének láthatóan számos környezetre gyakorolt hatása van, ezek egy része pedig az emberre is veszélyes.
Az egészségügyi hatásokért főként a levegőbe vagy vízbe kerülő szennyező anyagokat lehet okolni.
A legnagyobb probléma az, hogy nehéz ellenőrizni a szennyező anyagok útját, illetve hogy az egyes kutak milyen mértékben tudják visszafogni a szennyezés mértékét. 2020-ban, a koronavírus-járvány kitörését követően az USA-ban a palaolaj-kitermelők a vírus elleni védekezésre hivatkozva megkerülték a kötelező adatszolgáltatást a környezeti hatásokról, és azóta is nehéz a hatóságoknak követni, hogy milyen mértékben károsítják a vállalatok a területüket.
Cikkünk kiemelt képén: munkás egy észak-amerikai palaolajkúton.