Egy friss jelentés szerint a gyűjtők ma világszerte több mint 1200 pók- és skorpiófajjal kereskednek, miközben a piac 80 százaléka teljesen ellenőrizetlen. Ez pedig súlyos kockázattal jár, különösen a veszélyeztetett fajok esetében – idézi a Wired.com a Communications Bilogy című folyóiratban megjelent kutatást.
Ezek olyan fajok, melyek kereskedelme teljesen legális, azonban megfelelő szabályozások és ellenőrzés hiányában nincsenek adatok arról, hogy a piac mennyire fenntartható
– mondja Alice Hughes, a tanulmány egyik szerzője.
Az átfogó vizsgálat arra jutott, hogy 2000 és 2021 között például az eladásra kínált császárskorpiók 77 százalékát a vadonból gyűjtötték össze, és egymillió példányt exportáltak az Egyesült Államokba. Közben a létező tarantulafajok több mint felével kereskedtek a piacon.
A tanulmány becslése szerint a kereskedelmi forgalomba kerülő pókok és skorpiók kétharmadát a vadonból gyűjtik be, vagyis nem fogságban tenyésztik őket.
A probléma az, hogy miközben a biológusok több mint egymillió gerinctelen fajt azonosítottak a Földön, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ezeknek mindössze kevesebb mint 1 százalékát értékelte a populációjuk állapotát illetően.
Vagyis
a kereskedelem még azelőtt veszélyezteti például a pókfélék életét, hogy a tudósok eleget tudnának ezekről az állatokról.
Noha a pókok és a skorpiók veszélyes állatokként élnek a köztudatban, általában veszélytelenek, ha az emberek nem zavarják meg őket. Mi több, a pókok rendkívül hasznosak a rovarkártevők kordában tartásában, és sokuk mérgéről kiderült, hogy kiválóan hasznosíthatók a gyógyszeriparban is.
Vannak azonban, akik nem osztják a tanulmány pesszimizmusát. A Wired magazinnak nyilatkozott egy gyűjtő, Richard Stewart, aki 120 tarantulát nevel, 80 fajból. Stewart szerint az Egyesült Államokban értékesített tarantulák és skorpiók jelentős része fogságban tenyésztett, ráadásul a népszerűségük növeli az emberek ismereteit ezekről az állatokról, illetve az őket fenyegető természetvédelmi veszélyekről. Ez a gyűjtő úgy látja, a tarantulákat jelenleg nem a gyűjtők fenyegetik igazán, hanem azok a kormányok, amelyek nem tesznek eleget az őshonos élőhelyeik védelméért. Hozzátette azonban,
az etikátlan gyűjtők valóban komoly gondot okoznak a nemzetközi pókkereskedelemben.
Mindazonáltal továbbra is súlyos probléma, hogy megfelelő nemzetközi tanúsítványi eljárások nélkül az etikus gyűjtők számára is nagyon nehéz biztosan megállapítani az állat eredetét. Vagyis szinte lehetetlen megbizonyosodni arról, hogy a legálisan működő kereskedő fogságban tenyésztette az állatot vagy olyantól szerezte be, aki a trópusi fészkéből begyűjtve csempészte át egy másik országba például az eladásra kínált pókot.
A szakértők tehát elsősorban sokkal átfogóbb és nemzetközileg összehangolt szabályozást szeretnének.
Emellett pedig arra hívják fel a gyűjtők figyelmét, hogy ha valóban szeretik ezeket az állatokat és törődnek velük, akkor próbáljanak megbizonyosodni a származásukról, de lehetőleg inkább hagyják őket a vadonban élni, a természetes élőhelyükön.