Tisza Cipő: nem csak a Kádár-diktatúra legendája volt

A Tisza Cipő előtörténete a Monarchia idejébe nyúlik vissza, de a márka az 1970-es évektől Magyarország legismertebb cipőit adta. Ráadásul még az Adidas egyik modelljét is a híres martfűi üzemben állították elő. Bemutatjuk a Tisza Cipő egykori sikertörténetét.

A Tisza cipőmárka előtörténete a Monarchia idejébe vissza, amikor Jan Antonín Baťa és testvére, Tomáš Baťa 1894-ben, Zlínben megalapították a cipőgyárukat, amely néhány évvel később az egész Monarchia egyik leghíresebb üzemévé vált. A testvérek gyors sikereket értek el a családi vállalkozással, amely lendületes terjeszkedésnek indult. Ez jelentős részben annak volt köszönhető, hogy a gyárat amerikai futószalag-termeléssel iparosították, mivel ekkorra már világossá vált, hogy a kézzel készült cipők kora véget ér.

A terjeszkedés során Martfű ígéretes terület volt, mivel a településnél közút, vasút és folyó egyaránt összeért.

Vagyis minden adott volt egy gyár felépítéséhez, és a nagyszabású tervek része volt egy átfogó településfejlesztés is.

A világháború azonban közbeszólt, a terveknek pedig csak egy töredéke valósulhatott meg. Ráadásul a Baťa család emigrálni kényszerült, tehát személyesen nem is tudták felügyelni a munkálatokat. Így az eredetileg tervezett nyolc gyárépületből végül csak egy valósult meg a beruházás során.

Az első pár cipők

A termelés végül Cikta Rt. néven kezdődött meg, 1943-ban, mégpedig igen kedvező körülmények között. A cipőgyár lakhatást és igen jó fizetést is kínált a dolgozóinak, miközben a munkások gyerekeinek óvodát, bölcsődét és iskolát hoztak létre, illetve a szakképzést is lehetővé tették.

A martfűi Tisza Cipőgyár 1980-ban Forrás: Fortepan / MHSZ

A termelés a második világháború idején sem állt le, jóllehet a cipőipar nagyon súlyos hiányokkal küzdött, aminek következtében egy ideig a gumitalpú cipők helyett fatalpú lábbeliket állítottak elő.

Érdekesség, hogy a háború után a zlíni gyárat államosították, és miközben a Baťa cipőket ezután negyven éven át világszerte gyártották és forgalmazták, ez alól épp a keleti blokk egyik országa, Csehszlovákia volt kivétel.

A martfűi gyárat szintén államosították, 1949-ben, és ekkor kapta meg a Tisza Cipőgyár Nemzeti Vállalat elnevezést.

Egy nemzetközi sikertörténet

Az 1950-60-as években a gyár elsősorban magyarországi piacra termelt, de emellett más szocialista országokba is exportált. A hazai piacon nagy mennyiségben állított elő cipőket a Honvédelmi és a Belügyminisztériumnak, valamint a Munkásőrségnek is. A 60-as években az elsődleges cél még a darabszám növelése volt, de az 1970-es évektől már a fogyasztói igények szélesebb körének kielégítése is prioritást kezdett élvezni.

Martfű és a cipőgyár nemzetközi ismertségét mutatta a korszakban, hogy miután Valentina Tyereskova 1963-ban első nőként az űrben járt, 1965-ben ellátogatott a martfűi cipőgyárba.

Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a frissen megalapított lakásszövetkezetet is róla nevezték el.

Az 1970-es években a fiatalok körében is igen népszerűvé váltak a Tisza cipők Forrás: Fortepan/Chuckyeager tumblr

Mindeközben a gyártás folyamatosan bővült, 1971-ben pedig megszületett az új Tisza logó, illetve megindult a sportcipők tervezése és gyártása is. Ekkortól a Tisza cipői egyre nagyobb népszerűségre tettek szert a lakosság széles körében (különösen a fiatalok között), és

ekkorra tehető a máig ismert T logós Tisza márka elterjedése és kultikussá válása.

Az 1970-es évek általában is komoly sikertörténetet hoztak a Tisza cipőknek. Az évtizedben a Tisza Cipőgyár volt Magyarország legnagyobb cipőgyára, évi mintegy 10,2 millió pár lábbeli előállításával. Ebből nagyjából hárommillió pár volt torna- és sportcipő.

A cég 1974-ben megkapta a Kiváló Áru minősítést, de ez nem is volt meglepő, különösen, ha azt nézzük, hogy 1971 májusától az Adidas is a Tisza Cipőgyárral állíttatta elő a La Paz nevű futballcipőjét.

Az évtized közepére Nagy-Britanniában is megjelentek a gyár termékei, miközben az üzem évi kétmillió pár cipőt exportált a szocialista országok piacaira.

Hanyatlás és feltámadás

A Tisza cipők egészen az 1980-as évek végéig divatban maradtak, ám ekkor a nyugati gyártók termékei (különösen a Nike és az Adidas modellek) egyre inkább kiszorították a piacról a Tiszát. A martfűi üzem a 90-es évek közepéig még gyártott sportcipőket, sőt utcai cipőket is, de a versenyhátrány miatt nem tudták tartani a lépést.

Az 1991-től részvénytársaságként működő állami vállalat már nem volt képes nyereségesen működni, részben az infláció okozta hitelproblémái miatt. Noha voltak megújítási törekvések, ezek sikertelenek voltak, és a saját márkás Tisza cipők fejlesztése és forgalmazása teljesen leépült. Ezt követően az üzem már csak a Honvédség és a MÁV részére állított elő munkavédelmi cipőket.

A feltámadás a 2000-es évek közepére tehető, amikor Vidák László felkereste a csapatot, hogy újjáélessze a márkát.

A Clash Kft. ekkor vásárolta meg a Tisza védjegyet, és elindult egy komoly kutatómunka. Ennek keretében régi terveket, fotókat, kaptafákat és korabeli szerszámokat néztek át, amíg megtalálták a jellegzetes modelleket, melyek az új cipők alapjait adták. Ezt követően a cipőgyártás újra beindult, idővel pedig a márka különböző kiegészítőket és egyéb ruházati termékeket is elkezdett forgalmazni.

A Tisza márka védjegye kapcsán aztán később komoly, és összesen tíz évig tartó pereskedés kezdődött.

Az eljárás tavaly zárult le, amelyben végül a Kúria Vidákéknak adott igazat, egy precedens értékű ítéletben.

Az igencsak bonyolult és szövevényes védjegyperről az Origo is beszámolt a fenti cikkben.

A Tisza Cipő így a mai napig igen sikeres és népszerű márkának számít, életben tartva, de divatosan megújítva a hagyományos darabokat, illetve kiegészítve a cipőket egy folyamatosan bővülő termékpalettával.