A feltörekvő ázsiai országok vezetnek az alacsonyabb inflációért folytatott versenyben – mondta a Bloombergnek Jerome Haegeli, a Swiss Re vezető közgazdásza. Azok az országok, amelyek el tudják kerülni a magas inflációval és gazdasági stagnálással járó, azaz az úgynevezett stagflációs állapotot – és jelenleg úgy gondoljuk, hogy Ázsia nagy része el fogja kerülni –, növelhetik versenyképességüket – tette hozzá.
Bár a térség egyetlen országa sem úszta meg sértetlenül a 2022-es évet, Indonéziától kezdve Dél-Koreán át a Fülöp-szigetekig mindenütt hasznát veszik az 1990-es évek végén bekövetkezett ázsiai pénzügyi válság révén szerzett tapasztalatoknak, továbbá annak, hogy
negyedszázada tudatosan készültek az összeomlással fenyegető zűrzavar megismétlődésére.
Szembetűnő továbbá, hogy az ázsiai fejlődő országok devizái jobban állják a sarat az erős dollárral szemben, mint például a hagyományosan menedéknek tekintett jen vagy az euró, és a régió kötvénypiacai is ritka fénypontként tűnnek fel a globális adósságpiacon végbemenő meredek hozamemelkedés közepette.
A Bloomberg feltörekvő ázsiai kötvényindexe idén eddig összesen mintegy 9 százalékkal csökkent, míg az amerikai állampapírokat mérő index 11 százalékos veszteséget szenvedett el, a globális feltörekvő piaci barométer pedig több mint 16 százalékkal esett. A régió viszonylagosan erősebb ellenálló képességének a titka részint az alacsonyabb infláció, részint a keserves tapasztalatok következtében felhalmozott rekordmennyiségű devizatartalék, amelyhez a helyi politikai döntéshozók általában igencsak kesztyűs kézzel nyúltak.
Normává vált a fiskális óvatosság és a higgadt válságkezelés, és bár a dollár elszabadulását követően a tartalékok ezeken a piacokon is a valaha mért leggyorsabb ütemben csökkentek, még mindig magasabbak, mint az elmúlt évtized végén voltak.
A térség együttes devizatartaléka 2600 milliárd dolláron áll, miután tavaly októberben 2800 milliárd dollár felett tetőzött.
Az övezet által nyújtott relatív előnyre pedig felfigyeltek a globális befektetőcégek is, amelyek megkezdték a visszatérést Ázsiába.
India és Indonézia kötvénypiacán augusztusban – hat hónapja először – nettó külföldi tőkebeáramlást regisztráltak, és a világ meghatározó alapjai május óta először növelték thaiföldi kötvényállományukat is. A legtöbb ázsiai gazdaságban a külföldi kötvénypozíciók még mindig nem érték el a járvány előtti szintet, ami egy esetlegesen erőre kapó tőkekiáramlás kisebb valószínűségére utal, még akkor is, ha a makrokörülmények ismét romlanának – állapította meg Galvin Chia, a szingapúri NatWest Markets stratégája.
Haegeli emellett a lassabban emelkedő termelési költségekre is rámutatott, hiszen a régió szerencsésen elkerülte a legsúlyosabb nyersanyagár-sokkokat, mivel Kelet-Ázsia kevésbé függ az Oroszországból származó energiától vagy az Ukrajnából származó búzától.
Délkelet-Ázsiában a feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexek (BMI) bővülést jeleznek, ellentétben a zsugorodó dél-koreai és tajvani BMI-vel. A JPMorgan is úgy látja, hogy különösen a kínai és a japán óriásvállalatok válhatnak a régió Achilles-sarkává. Az amerikai nagybank által az országok sebezhetőségének mérésére kidolgozott mutatók alapján – amelyek döntően a folyó fizetési mérlegeket, a devizatartalékokat és a kötvények hozamszintjét veszik figyelembe - Thaiföld és Japán globálisan a leggyengébbek közé tartozik, míg Kína, Dél-Korea és India a következő fokozatba kerültek