Óriási duzzasztó épül Marokkó leghosszabb, az év jelentős részében kiszáradó folyóján

2023 elején már energiát termelnének a gáttal (a gáton az "Isten, haza, király" felirat)

Ellentmondásosnak tűnhet, hogy hatalmas vízellátási infrastruktúra fejlesztése zajlik Észak-Afrika egyik legszárazabb, leginkább vízhiányos országában, de megvan a magyarázat, amivel feloldhatóvá válik ez a benyomás. Marokkóban ugyanis vízipari létesítmények felhúzásával, többek között duzzasztógátak építésével próbálnak egyszerre segíteni az egyre nagyobb energiaéhségen, és a mind komolyabb kihívást jelentő vízellátási problémákon.

Idén augusztusban Marokkó sem maradt ki a sorból: onnan is megérkeztek azok a hírek, melyek súlyos vízhiányról, a víztározók kiszáradásáról szóltak. A forró hónapban volt olyan falu, ahol egyszerűen kifogyott a csapvíz, de akadt olyan település is az országban, ahol hetente csak egy-két alkalommal juthattak fogyasztásra alkalmas vízhez a lakosok.

Nem kérdés, hanem tény:

Marokkóban is egyre komolyabb probléma a rendelkezésre álló víz mennyiségének csökkenése, az egyre hosszabbra és melegebbre nyúló száraz évszak, amikor lényegében egyáltalán nem esik az eső.

Manapság Marokkóban negyedannyi vízzel kell beérniük mind az embereknek, mind pedig a gazdaságnak, mint az 1960-as években. Ez persze önmagában még nem feltétlen jelezné a nehézséget, azonban az már inkább mutatja, hogy az Egészségügyi Világszervezet szerint Marokkóban – átlagosan - évi 600 köbméter víz jut egy személyre.

Ez az úgynevezett vízszegénységi küszöb alatt van.

Egy rendőr sétál egy marokkói város utcáján, melyert a koronvírus-járvány miatti korlátozások kapcsán zártak le (2020) Forrás: AFP/Fadel Senna

Összehasonlításként: egy fejlett országban élő ember naponta 2-3 liter vizet iszik, ami ugyan nem tűnik soknak, de ehhez hozzá kell számolni napi 3000 liter vizet átlagban (3 köbméter), ami egy személy élelmiszer-szükségletének kielégítéséhez kell. Ebben a számban még nincs benne a mosás, a tisztálkodás, takarítás stb. vízigénye. Magyarországon a vízlábnyom ugyan ennél mérsékeltebb, 2100 liter körül mozog fejenként (továbbá a napi vízfogyasztás mértéke), de látható, hogy még ezzel is jócskán a marokkói átlag felett mozog a vízfelhasználás. Marokkóban a helyzetet bonyolítja, hogy a lakossági szükségleteken túl a legtöbb víz a mezőgazdaság számára kell, az éves vízszükséglet nagyjából 80 százalékát vonja el az agrárszektor.

Ugyanakkor úgy tűnik, Marokkó nem hagyja magát: egyszerre fejleszti energiatermelő rendszereit (ennek egyik különleges példájáról ebben a cikkében írt az Origo), valamint vízi infrastruktúráját, utóbbit részben az energiatermelés, részben az ivóvíz-ellátás, részben az öntözési célú felhasználás javítása érdekében. Az ivóvízellátásában pedig meglehetősen látványos eredményeket ért el az ország, elég csak visszatekinteni az elmúlt évtizedre. A Statista összesítésén látni, hogy tíz év alatt 2020-ra nagyjából 14 százalékkal sikerült növelni az országban az alapvető ivóvíz-szolgáltatás elérhetőségét a lakosság körében, 90 százalékra.

Rengeteg pénz a vízre

Ezeknek a törekvéseknek a gerincét most az a kormányzati terv adja, melynek alapján – mostani árakon számolva – 2020 és 2027 között Marokkó mintegy 30 milliárd dollárnak megfelelő összeget áldoz arra, hogy javítsa az ivóvízellátást, és segítse a mezőgazdaságban az öntözési feladatok ellátását.

Ennek keretében új gátak építésével, illetve befejezésével alakítanák át az ország hozzáférését a vízhez, javítanák a vízkezelés színvonalát (hatékonyabban menedzselnék az értékes készleteket), növelnék a tiszta vízhez való hozzáférés arányát a vidéki térségekben, és tisztított szennyvizet használnának egyes területek öntözésére.

Tervben van tengeri vizet sótalanító telephelyek építése is, ezek már elérhető megoldások a víz biztosítására, bár igen költséges, és rendkívüli energiaigényes fejlesztéseket jelentenek. Mindezeken túl, a nemzeti vízmegtakarítási tervben több mint 14 milliárd dollárt irányoztak elő az öntözés javítására, ami nagyjából 510 ezer hektárt jelentene, és legalább 160 ezer marokkói állampolgár élvezné annak azonnali előnyeit. Ezen a programon belül fejeznék be idén Zagora tartományban az Agdez duzzasztógátat is.

Gát az aszály ellen

Az Agdez-gát nem az egyetlen, de az egyik legfontosabb, a vízellátás javítását szolgáló, több célú fejlesztési projekt Marokkóban. Az ország leghosszabb folyójára, az 1100 km hosszú Draa-folyóra húzzák fel, melynek felső folyásának térsége különleges kultúrátájnak számít az UNESCO értékelése szerint, organikusan fejlődő természeti képződményekkel, oázisokkal, kisebb falvakkal, amelyek lakói a folyó vizét használják pálmaligetek öntözésére és fogyasztásra, valamint néhány nagyobb várossal. A Draa az Atlasz-hegységből ered, délnyugati irányban haladva ömlik az Atlanti-óceánba. Ourzazate városának kiszolgálására már 1971-ben gáttal szabályozták áramlását. A Zagora tartományban található Tagounite utáni szakasza az év nagy részében kiszárad, azaz vádi lesz belőle

A folyó mederiránya:

A befejezéséhez közeledő Agdez-gát és a többi hasonló nagy duzzasztónak az is célja, hogy azok révén Marokkó összesített víztároló-kapacitása növekedjen. De miért húznak fel egy nagyjából 110 méter magas, 300 méternél is szélesebb gátat egy olyan folyóra, mely az év nagyjából harmadában-felében majdnem teljesen kiszárad?

Útban a zagorai Agdez-gát felé, sivatagi környezetben: innen már nincs messze az épülő duzzasztó Forrás: Origo

A válasz erre a kérdésre a marokkói kormányzat által kitűzött, az uralkodó által jóváhagyott célokban rejlik. Az országban jelenleg is mintegy 140 jelentősebb gát működik, ezek elsődleges funkciói azonban az árvízvédelemmel, valamint a mezőgazdasági öntözési feladatokkal, illetve az ivóvízellátással függnek össze - azaz az aszály elleni küzdelemmel. Ez alól az Agdez-gát sem kivétel, azonban ennél a létesítménynél már legalább ilyen fontos szempont a vízenergia hasznosítása is. Marokkónak évi nagyjából 5.000 gigawattórás potenciálja van a vízenergiában, ám az ország egyelőre nem használja ki olyan mértékben, mint ahogy lehetőségei vélhetően engednék.

Ezért van jelentősége annak, hogy az új duzzasztók már nem csak vízgazdálkodási, hanem energiatermelési célokat is szolgálnak.

Amikor meglátogattuk az épülő Agdez-gátat – négykerék-meghajtású terepjárókkal, elképesztően látványos sivatagi környezetben –, akkor a leendő villamosenergia-termelésről nem tudtak még sokat elmondani, hiszen a turbinákat még nem telepítették az erőműbe, és jelenleg az elsődleges feladat a duzzasztó befejezése, hogy az öntözés kapcsán neki szánt feladatokat el tudja látni majd.

2023 elején már energiát termelnének a gáttal (a gáton az "Isten, haza, király" felirat) Forrás: Origo

Persze nem titkolható: egy ilyen gát megépítéséhez Marokkóban is le kellett mondani néhány kisebb településről, melyek lakóit máshova kellett költöztetni. Ez természetesen nem egyedi jelenség, de ezt a lépést Marokkóban is meg kellett tenni ahhoz, hogy a leendő duzzasztó el tudja látni többes feladatát az egyre nagyobb kincsnek számító víz biztosításának, és hatékony felhasználásának érdekében.