Míg a Covid-járvány okozta megtorpanás után, 2022 első felében dinamikusan nőttek a lakbérek, a felkínált ingatlanok zsugorodása tartós trendnek bizonyul – mutatja a KSH–ingatlan.com-lakbérindexe.
A 2015-ös bázisévhez képest mostanra mintegy ötödével csökkent az átlagos bérlakások mérete,
miközben az ahhoz tartozó lakbér jelentősen emelkedett.
A statisztikák szerint a lakások és házak csökkenő alapterülete azonban nem csak a kiadásra kínált ingatlanokra, hanem az újonnan épült otthonokra is jellemző sajátosság.
Egy idén átadott lakás átlagosan körülbelül egy hálószobányival kisebb, mint egy három-négy éve épült hasonló.
Ugyanakkor vannak területek, ahol továbbra is nagy – illetve a korábbiaknál még nagyobb – ingatlanokat építenek, ilyen például a fővárosi agglomeráció. Ahonnan pedig az ide kiköltözők érkeznek, ott érezhető legjobban a lakóterek nagyságának mérséklődése. Az eleve jellemzően kisebb budapesti új lakások átlagterülete közel húsz százalékkal csökkent szűk négy év alatt.
Ha az átlagok mögé is vetünk egy pillantást, akkor azt látjuk, hogy az új építések között szinte változatlan (35-37 százalék) a közepes, azaz a 60-100 négyzetméteres otthonok részaránya. Viszont a 100 négyzetméter felettieké 40 százalékról 32 százalékra esett, míg a 60 négyzetméter alattiaké 22-ről 33 százalékra nőtt 2018 és 2022 között - áll a közleményben.
E folyamat több tényező együtthatásaként alakult így. Ezek egyike lehetett, hogy a növekvő kivitelezési költségek ösztönözték a takarékosabb, az alapterületet jobban kihasználó építést. Ám Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint ennél jelentősebb ok volt, hogy ezekben az években az újlakás-állomány típusszerkezete is jelentősen megváltozott.
Erre utalnak az építés célját is rögzítő statisztikai adatok:
ahogyan nőtt az évek során az új lakások között azok aránya, amelyeket nem saját használatra szántak, úgy lettek azok egyre kisebbek.
Több éves pangás után 2014 környékén indultak újra a nagyobb városi társasházépítési projektek, és ahogy ezek beértek, úgy nőtt helyben az új lakások között a kisebbek aránya. Ez magyarázza a folyamat területi és időbeli egyenetlenségeit is: ahol nem indultak ilyen építkezések, ott az átlagos újlakás-terület is nagyobb maradt.
Az elemző azt is felidézi, hogy a bérleti piacon ez a folyamat a keresletre is visszahatott.
Amint megjelentek a kínálatban a nagy és drága családi házak mellett a megfizethetőbb, de ugyancsak önállóságot kínáló kisebb lakások, többen és könnyebben dönthettek a szétköltözés mellett.
Legújabban a fenntartási költségekben jelentkező változások lehetnek az ösztönzői annak, hogy a lakófunkciókat még hatékonyabban kihasználó, olcsóbb üzemeltetésű lakások szülessenek.
Az, hogy hol lehet az alapterület-kurtítás vége, megjósolhatatlan, de az aligha fenyeget, hogy gyorsan elérnénk az egyes lakáselemek jogszabályban (53/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet) rögzített minimális méretét. Sőt, egy ilyen folyamat nem is feltétlenül töretlen. Valkó Dávid ugyanis emlékeztet, hogy nem csak az építtető vagy a majdani beköltöző szándékától, igényétől függ a megszülető ingatlanok átlagos alapterülete, hanem - az elmúlt évek tapasztalatai szerint - érzékeny az éppen támogató vagy gátló szabályozási környezetre is.
Cikkünk kiemelt képe illusztráció.