A listánkon ez a legolcsóbban megúszható sport, azonban
a felszerelés (hám, kötél, speciális cipő, sisak), a képzés és az utazás összesen így is több száz dollárba kerül.
Sok kalandvágyó választja, mert sziklák szinte mindenhol vannak a világon, sőt, már a beltéri sziklamászás szenvedélyének is hódolhatunk - persze ez a könnyített verzió, tanulási, edzési, felkészülési lehetőség a valódi sziklák meghódítása előtt.
A helisízés során a síelés mesterei olyan területeket választanak sítúrájuk célpontjául, ahova csak helikopterrel lehet eljutni. A helyszínek kínálatában szerepel Alaszka, Új-Zéland és Svájc, de nemrég Nepál is feliratkozott a helikopterrel síelni indulók térképére, sőt a volt Szovjetunió több tagköztársaságában is adott a lehetőség a kalandsíelők számára.
A legismertebb helyszín mégis Kanada, ahol a földrajzi adottságok mellett a fizetőképes kereslet is megvan ehhez.
A helisízők között nem csak sielők vannak, hanem snowboardosok is. Az erre a sportra használt területek 600-3.500 méteres magasságban találhatók, magasan a gleccserek vidékén kezdődnek, és a völgyekben érnek véget.
Sokak számára a helikopteres síelésben a legnagyobb izgalmat éppen az erdei sízés adja. A terep nehéz, a hó mély és védett a fák lombjától, ezért rosszabb idő esetén is járható. Ez azonban korántsem veszélytelen sport, amit minden erre specializálódott síközpont ki is hangsúlyoz.
A legnagyobb veszélyt a lavinák jelentik, amit gyakran maguk a lesiklók indítanak el.
Balesetet okozhatnak továbbá a különféle tereptárgyak, így facsonkok, gyökerek, kidőlt fatörzsek, sziklák, gödrök, és egyáltalán bármi, ami a megszokott sípályákon nem fordul elő. Még a legjobb síelőknek is tudniuk kell, hogyan navigáljanak az ismeretlen és kiszámíthatatlan terepen. A nagy kockázat és a nagy sebesség kalandossá és kissé veszélyessé is teszi a síelésnek ezt a formáját, de tapasztalattal rengeteg szórakozást is nyújt.
A sportot az Origo is részletesen bemutatta, innen megtudható, hogy a csúszás csoportosan (3-8 fő), szakavatott túravezető kíséretében történik. A túravezető végzi a balesetvédelmi oktatást, a kisebb csoportokba való besorolást (testsúly és képességek szerint történik) valamint ő az aki kimenti azt, aki bajba jut. A pályán kívüli sízéshez kötelező a széles, 90 centiméteres hótaposó, a standard lavinabatyu, ami tartalmaz PEEPS-t (elektronikus lokátor, ami jelzi, hogy hol található a készüléket magánál tartó ember a hó alatt), hólapátot, mentőfóliát és égetett szeszt.
Ez olyan, mint az ejtőernyőzés, csak éppen repülőgépes segítség nélkül.
Különösen veszélyes sporttevékenység, amely profi ejtőernyős tapasztalatot és speciális felszerelést igényel.
A bázisugrás alacsony magasságból (az ejtőernyőzés minimális 800 méteres magasságához képest) és fix objektumokról vagy természeti képződményről végrehajtott ugrás, ami során speciális, az ejtőernyőkhöz hasonló, de nyílási és hajtogatási tulajdonságait tekintve eltérő, bázisugró ernyőket használnak az ugrók.
Angol elnevezése a B.A.S.E. mozaikszóból ered, amely az ugorható alapobjektumok kezdőbetűiből áll: B=Building(épület), A=Antenna(antenna), S=Span(híd), E=Earth(föld-szikla).
Mitől olyan veszélyes ez a sport?
Mert az ejtőernyőzéshez képest az ugrók sokkal közelebb vannak a földhöz, és így a reakcióidő is sokkal kritikusabb, és komoly fittséget is igényel. A felszerelést tekintve a speciális szárnyasruha ugyan nem kötelező, a képzés, az overall, a sisak, az ernyő azonban igen.
A Therichest információi szerint egy tisztességes hegyi kerékpár minimális tartozékokkal együtt legalább 2.000 dollárba kerül. A túrához speciális sisakok, cipők, kesztyűk és még pár egyéb dolog is szükséges. Mint sok más sportágban, a hegyi kerékpározásban is sokféle formátumban kipróbálhatjuk magunkat a cross country-tól a Super D versenyekig. Ami a tipikus kerékpározáson túli kihívást jelent, az a kialakított terep, beleértve a trükkös lejtőket, az egyenetlen terepet, az ugrásokat és a lejtőkön való lejtmenetet.
A szárnyasruha-repülés vagy másik nevén a siklóruhás repülés során a sportoló speciálisan erre a sportra kifejlesztett ruhát viselve ugrik le egy magaslatról, és szárnyai kormányzásával, a ruházat alakját és nagy vízszintes felületét használva, jelentős vízszintes távolságot tesz meg, mielőtt földet ér.
Ez a ruha úgy van megtervezve, hogy könnyű, de ugyanakkor erős anyagot feszíthet ki a sportoló kiterjesztett lábai és karjai között,
ami nagy felületével az emberi test keresztmetszetéhez mérten nagy felhajtó erővel rendelkezik.
Mint minden ejtőernyős sportág, ez is az ejtőernyő kibontásával ér véget, így bárhonnan lehet ugrani, ami elegendő magasságot biztosít a repüléshez és az ejtőernyő kibontásához. A rendkívülien magas ára magának a ruhának köszönhető legfőképpen, ami eleve körülbelül 2.500 dollárba kerül, erre jönnek rá a képzési költségek, a biztosítási díj, és a repülőgép bérlés is.
Cikkünk a következő oldalon folytatódik, kérjük lapozzon!