A luxusiparban gyakran figyelmen kívül hagyják a cukrászat ágazatát, mivel sokak szerint ez messze nem olyan izgalmas, mint például a divatipar. Azonban a csokoládégyártásnak is vannak igazi úttörői, akik egyenesen forradalmasították az ágazatot.
Ilyen a ma már gyakran csak Lindt néven ismert Lindt & Sprüngli, amely a luxusédességek egyik legfontosabb márkája.
Bemutatjuk azt, hogy a márka miként emelkedett fel a csúcsra, és lett a csokoládéipar máig meghatározó szereplője.
1836-ban David Sprüngli-Schwarz és fia, Rudolf Sprüngli-Ammann egy kis zürichi cukrászdában kezdett csokoládékat gyártani. Az óvárosban található üzemet David Sprüngli és fia névre keresztelték, miután megvették azt egy svájci özvegytől, akinek korábban a férje vezette a cukrászdát.
Nyolc évvel később terjeszkedni kezdtek, és újabb csokoládégyárat nyitottak.
Először kézi gépekkel kezdték a csokoládé előállítását, szilárd formában, pörkölőgép és örlőgép segítségével.
1847-ben tovább bővültek, és egy másik gyárba költöztek a zürichi tó melletti Horgenbe. Itt már komoly befektetéssel, több gépet is működtettek, és 10 alkalmazottjuk volt.
Öt évvel később egy nagyobb helyiséget is beszereztek az édességgyár számára, és már a zürichi elit előkelő tagjait szolgálták ki a termékeikkel. 1860-ra 20 fajta különböző csokoládétáblára bővült a kínálatuk.
1862-ben, 86 éves korában, David Sprüngli meghalt, és fiára, Rudolf Sprüngli-Ammann-ra hagyta a vállalkozás irányítását, aki meg is nyitotta a második Sprüngli cukrászdát.
Ez az egység kiváló, virágzó környezetben kapott helyet, ugyanis a szomszédban volt luxusszálloda, tőzsde és bank is.
1870-ben a gyár aztán újra nagyobb helyre költözött, a cég ekkor már 80 alkalmazottat foglalkoztatott.
Az 1880-as évek elején a Sprüngli termékeket már más országokba is exportálták,
például Ausztriába, Belgiumba, Németországba, Magyarországra, Norvégiába, Olaszországba, de még Kelet-Indiába is.
1892-ben aztán Rudolf nyugdíjba vonult, és a vállalkozást két egyenlő részre osztva, fiaira hagyta. A fiatalabb, David Robert, két Sprüngli cukrászdát örökölt, míg az idősebb, Johann Rudolf, a csokoládégyárat kapta meg.
Miközben a Sprüngli-testvérek az apjuktól örökölt vállalkozásokat igazgatták, ezzel párhuzamosan egy Rudolf Lindt nevű gyógyszerész és csokoládégyáros forradalmasította az édességipart. Lindt 1879-ben alapította a saját gyárát Bernben, majd az év decemberében rájött valamire, ami örökre megváltoztatta a csokoládégyártást.
Ebben az időszakban a csokoládé egy törékeny, durva felületű és kissé keserű anyag volt, amelyet fáradtságos munkával préseltek formába. Lindt és bátyja, August felfedezte, hogy a csokoládémassza hosszas melegítése és gyúrása javítja annak állagát és ízét. Ehhez az eljáráshoz Lindt egy speciális gépet is kifejlesztett. Az így kapott massza pedig kellemesen selymessé válik.
Lindt emellett az ipari csokoládégyártás történetében először használt kakaóvajat, ami szintén javította a termékek minőségét.
Lindt volt tehát az, aki először hozta létre a sima, bársonyos, krémes és szájban olvadó csokoládét, amelyet ma is ismerünk. Ezzel lefektette az alapokat a svájci csokoládék későbbi világhíréhez.
Johann Rudolf Sprüngli jó érzékkel fedezte fel a Lindt által kifejlesztett technológiában rejlő üzleti lehetőséget, és
1899-ben megvásárolta Lindt kis gyárát, 1,5 millió aranyfrankért – ez ma nagyjából 100 millió svájci franknak felelne meg.
Ekkor vált hivatalosan is külön a David Robert által vezetett Sprüngli, és a később (több átnevezés után) Lindt & Sprüngli névre keresztelt csokoládégyár. A történetet bonyolította, hogy 1905-ben Rudolf Lindt és két rokona, August és Walter Lindt visszavonultak a cégtől. Utóbbi páros viszont nem sokkal később, felbontva a Lindt & Sprünglivel kötött szerződésüket, saját gyárat nyitott Bernben, A & W. Lindt néven. Ezt követően több mint 20 évig tartott a feszült pereskedés a két cég között, aminek az vetett véget, hogy 1928-ban az új vállalatot felszámolták.
Lapozzon, a cikk a következő oldalon folytatódik!