A törpemalacok e fajtájának jellemzője a viszonylag nagy fej és a nyakizmok gyengesége. A gyenge nyak ugyanis megakadályozza őket abban, hogy felnézzenek, és lássák a szőlő szárát, amiről azt gondolhatnák, hogy érdemes lenne megkóstolni.
Abban igazán jók, hogy megforgatják a talajt, illetve megkeresik a gyomok gyökereit, azokat a részeket, amelyeket más módon nehéz eltávolítani
– írja a Connexionfrance.com nyomán a Blikk.
Kunekune sertéseket először bordeaux-i szőlőültetvényeken próbáltak ki, miután juhokkal sikertelenül próbálkoztak. A szőlőtermesztők úgy találták, a juhok jók voltak a zöld részek lelegelésében, de maradtak utánuk érintetlen gyomok, továbbá soha nem húzták ki a gyökereket.
Kísérleteztek libákkal is, de azoknak meg az volt a rossz szokásuk, hogy a szőlőt is gyakran csipegetni kezdték.
A malacok nagy előnye az is, hogy nem tömörödik a lábaik alatt a talaj, ami elkerülhetetlen, ha traktorok járnak a sorok között. Sőt, a túrással még lazítják is a földet. A sertések alkalmazásának további előnye lehet a szőlőbetegségek terjedésének visszaszorítása, mivel az állatok megeszik a lehullott leveleket, ezzel csökkentik a télen túlélő kórokozók számát. Mindezeken túl még egy kis trágyát is hagynak maguk után, ami segít táplálni a talajt.