Titkot őriznek a hazai kínai éttermek is, ezt tényleg csak néhányan tudják egyik ételükről

Vágólapra másolva!

Van egy étel, egy szinte önálló fogássá vált finomság a Magyarországon is népszerű kínai éttermekben, melynek eredete egyáltalán nem a kínai gasztronómiához, de még csak nem is a kínai kultúra hatásához köthető. Ez a finomság nem más, mint a kínai szerencsesüti néven ismert édesség, melyet a sütik üreges belsejében apró papírdarabra írt üzenetekről hallomás alapján az is ismerhet, aki még nem kóstolta. Ám a nassolnivaló modern eredete nem Kínába, hanem - tűnjön bármilyen hihetetlennek is - Amerikába nyúlik vissza, méghozzá japán bevándorlókhoz, üzleti sikere pedig néhány sütőipari vállalkozóhoz köthető.

Origo

Vágólapra másolva!

Amerika kínai szerencsesüti eredet óriási üzlet édesség

A kínai szerencsesütik szervesen beépültek a tágan értelmezett gasztro-kultúrába számos nyugati országban is - sőt, elsősorban ezekben az országokban, mert épp a modern kínai konyhából hiányoznak ezek a vaníliás ízű, roppanós, belsejükben egy papírdarabkán egyszeri bölcsességeket, aforizmákat tartalmazó tésztás édességek. Úgy tűnik, a kínaiaknak nem az eredet, mint inkább az köszönhető, hogy elterjesztették ezeket a részben japán, de tömeggyártott termékként inkább amerikai hátterű finomságokat megannyi országban, olyan sikerrel, hogy napjainkban mindenki hozzájuk társítja ezeket.

Egy dolgozó szerencsesütiket gyárt San Francisco egyik üzemében Forrás: Getty Images via AFP/2012 Getty Images/Justin Sullivan

A japán nyitás az egyik magyarázat az eredetre

Egyes feléttelezések szerint a ma szerencsesütiként ismert édesség közvetlen, azaz nem a történelmi régmúltban vizsgált eredete nem olyan régre, a 19. századra nyúlik vissza. Arra az időszakra, amikor a sógunátus évszázadai után az addig szigorúan elzárkózó Japán hirtelen kinyitott a világra. Az oda látogató nyugati, elsősorban amerikai misszionáriusok találkoztak a süti ottani változatával, amit magukkal vitték hazájukba, ahogy az elsőként Amerikába áttelepülő japán bevándorlók is hasonlóképp tettek.

A japán munkavállalók Egyesült Államokban való nagyszámú megjelenése azzal volt össszefüggésben, hogy a 19. század végén meghozott úgynevezett "kizárási törvény" egy ideig tiltotta a kínai munkások részvételét az ekkoriban meginduló grandiózus amerikai infrastrukturális fejlesztések megvalósításában. Magyarul a nagy számban szükséges munkaerőt a kieső kínaiak helyett japánokkal pótolták Észak-Amerikában, akik hozták magukkal saját sütiváltozatukat: a ma ismertnél nagyobb, a szezám és a mizó miatt sötétebb színű édességüket, aminek karaktere eltért a mai vaníliás ízú falatkákétól, ahogy az alábbi képen is látszik:

A sütik japán eredete azonban csak az egyik teória elterjedésükre. A modern szerencsesütik kapcsán konzenszus látszik abban, hogy mivel jelentősen eltérnek a japán változattól, inkább ténylegesen amerikainak kell azokat tekinteni. Mindenesetre ezek kapcsán már 1890-ben elhangzott egy fontos bejelentés San Franciscóban, egy japán teaház japán tulajdonosától: Makoto Hagiwara azt állította, hogy ő az első modern, az amerikaiak ízléséhez igazított szerencsesüti megalkotója.

Az egyik lehetséges magyarázat tehát a szerrencsét hozó sütik eredetére az, hogy japán ihletésre, de a vélt amerikai igény szerint fejlesztették ki azokat,

és ebben a formában terjedt végül el az észak-amerikai kontinensen, majd később a világ más részein is.

Az alábbi képen a Hagiwara-csalás japán teakertje San Francisco-ban, a Golden Gate parkban; az 1910 körül készült felvételen a család két tagja:

40 éves a szabadalom

Az elsőségre azonban volt egy másik pályázó is. 1918-ban ugyanis egy David Jung nevű, szintén San Franciscóban működő pék- és sütőipari vállalkozó azzal állt elő, hogy a szerencsesüti az ő találmánya. Bár a bíróság végül Hagiwarának adott igazat az eredetet illetően, a szerencsét hozó roppanós tésztafalatkák elterjedése Amerikában inkább Jung-hoz volt köthető, ezért szokás az eredet kapcsán levonni a furcsának ható következtetést:

a kínai szerencsesüti valójában amerikai.

A vállalkozó ugyanis 1918-ban Hong Kong Noodle Company néven alapított vállalatot azért, hogy az általa készített "kínai tésztákat" és a hozzájuk kitalált desszerteket forgalmazza. A kínálatban szerepelt már az akkor "Hong Kong-i szerencsesütinek" hívott desszert, ami lényegében egyezett a ma elsősorban a kínai éttermekből ismert változattal. Amikor pedig megoldották a géppel történő előállítást, igazi nagyüzemi termelése indulhatott meg az addig kézzel készített, jó tanácsokat vagy pozitív jövendöléseket tartalmazó tésztasütiknek.

A képet még inkább árnyalja az, amire egy Jennifer 8. Lee nevű újságíró hívja fel a figyelmet, aki egy egész könyvet szentelt a kínai konyhaművészetnek, és azon belül különösen annak, hogy kutatásai nyomán, feltárja a szerencsesütik eredetét. Lee szerint Hagiwara vélhetően valóban átállt a sütik gépesített gyártására 1911 környékén, miután korábban a Benkyodo nevű céggel közösen készítették a falatkákat. Ám ezzel egyidőben Los Angeleseben is belekezdtek a sütik gyártásába, a Fugetsu-Do nevű cégnél, valamint az Umeya nevű vállalatnál - mindkettőt japán bevándorlók alapították. A piacon a legnagyobb hatása azonban a már említett Hong Kong Noodle Company nevű vállalakozásnak volt.

A történetben további érdekes mozzanatot jelent, hogy a "Hong Kong-i stílusú süti" egészen negyven évvel ezelőttig nem állt semmilyen eredetvédelem alatt.

Az arra való szabadalmat 1983-ban David Jung fia, Charles jegyeztette be - vagyis a szerencsesüti jogi értelmezés szerint amerikai terméknek számít, függetlenül gasztrotörténeti hátterétől.

Ahhoz is tartozik egy érdekes adalék, hogy bár a világszerte egyre több helyen megjelenő kínai büfé-éttermek révén terjedt el a szerencsesüti, miért épp a Kínában lévő éttermekből hiányzik. Ennek az a magyarázata, hogy a kínaiaknak túl amerikai a szerencsesüti. Természetesen az elmúlt évtizedekben több cég vette fel gyártási portfóliójába a szerencsesütit, és az egyik épp ezzel bukott meg Hong Kongban, amikor néhány évitizede megpróbált belépni vele az ottani piacra. A Wonton Food napjaink legnagyobb szerencsesüti-gyártó vállalata, és már az 1980-as évek végén reklámozni kezdték termékeiket az akkor még brit fennhatóság alatt álló Hong Kongban. Ám hamar visszavonulót kellett fújniuk, mert a reklámozásra fordított pénzt mintha feneketlen zsákba öntötték volna - az ott élők egyszerűen nem voltak vevők a termékre.

Szárított hal helyett édes roppanós süti

Visszakanyarodva a sütik eredetéhez, érdemes röviden kitérni arra, hogy növekvő népszerűségükhöz az is hozzájárult, hogy az amerikaiak egyszerűen nem kedvelték meg az autentikus japán konyhát, különösen nem a szárított halakat rágcsálnivalóként. A 20. század elején a fogyasztók sokkal inkább vevők voltak a korábbról már ismert kínai kulinaritásra. Így aztán a bevándorló japánok maguk is elkezdtek étteremket nyitni - kínai éttermeket, melyeknél a ceh mellé adták a vendégeknek távozáskor a már az ízlésükhöz igazított, vaníliás-vajas szerencsét hozó sütiket (valamelyik amerikai gyár termékét, vagy kézzel készített sütiket), általában valamilyen jó kívánsággal a belsejükben. Természetesen később a kínai nyitású kínai éttermekben követték ezt a mintát.

Idővel tehát előállt, majd állandósult az a furcsa helyzet, hogy

a szerencsesütiket a kínai gasztrokultúra afféle örökségeként azonosította mindenki, noha annak eredete japán volt, üzleti sikertörténete pedig egyértelműen amerikai

- foglalja össze a History összeállítása.

Csomagolt szerencsesütik Los Angeles egyik éttermében Forrás: Shutterstock

100 év alatt óriási üzlet lett

Nagyjából 100 éves története alatt a kínai, pontosabban a kínaiként megismert japán, és még inkább amerikai szerencsesütik óriási üzletté nőtték ki magukat. Előállításuk napjainkban a piaci igények kiszolgálása miatt főként gépesítésve történik, de nem tűnt el teljesen a kézi gyártás sem. A már említett, New York-i központú Wonton Food számít a legnagyobb szerencsesüti-gyártónak:

naponta 4 millió süti gördül le a gyártósoraikról, évente nagyjából 3 milliárd darabot gyártanak az édességből.

Természetesen más gyártók is termelnek a piacra, sőt, egyes cégek arra szakosodtak, hogy külön igény szerinti szerencsesütiket készítsenek vállalati eseményekre, vagy fontos magáneseményekre, például házasságkötések vagy születésnapok alkalmából.

A kínai holdújév ünnepén dobozos kiszerelésű szerencsesütik egy malajziai üzletben (2021) Forrás: Shutterstock

Persze azon sem kell meglepődni, hogy egyes sütigyártók termékük eredetét ősi kínai időkre, mégpedig a Ming-dinasztia idejére vezetik vissza - függetlenül attól, hogy mai ismert formájukban tényleg inkább amerikai terméknek tekinthetők.

S hogy mi az igazság abból, hogy a sütikben rejlő üzenetek, aforizmák, szentenciák, jóslatok ősi kínai próféciákból, vagy a történelmi időkből származó bölcseleti összeállításokból származnak?

Összeállításunk végén el kell keserítenünk azokat, akik esetleg a bennük rejlő üzenetek miatt kedvelték meg a süteményeket. A belsejükben kicsiny papírdarabkákon olvasható üzenetek egyszerű, ártalmatlan, különleges múlttal nem bíró életvezetési tanácsokat, jó kívánságokat, vagy éppen számon nem kérhető, tét- és jelentőség nélküli előrejelzéseket tartalmaznak, melyeket a gyártóknál napjainkban írnak meg, olykor persze ismétlődően.

S ez persze nincs másként a hazai kínai éttermekben fogyasztható, illetve kínai élelmiszereket árusító üzletekben akár dobozban is megvásárolható szerencsesütik esetében sem.

Sőt, a friss beszámló szerint az egyik amerikai gyártó már a ChatGPT mesterséges intelligenciát is bevetette arra, hogy az általa kiszolgált több tízezer étterem számára, az oda kerülő szerencsesütikbe, a fejlett technológiai megoldás írja az üzeneteket.