Megfordult a szénkereskedelem iránya, egymillió tonnát hajóztak be Európában és szállítottak Indiába, Kínába, Szenegálba, Marokkóba, illetve Guatemalába. Korábban ezektől az országoktól vásároltak az EU-tagok, hogy legyen tartalékuk, ha beüt a gázhiány télen.
A cseppfolyós földgáz (LNG) importjának felpörgetése is nagyban hozzájárult, hogy feleslegessé váljon a felhalmozott szénkészlet. Hiába indították rohamtempóban újra a szénerőműveket (elsősorban Németországban), mégis a teljes EU 11 százalékkal kevesebb szenet használt, mint a megelőző évben.
Tavaly Európa bármi áron nyersanyaghoz akart jutni, hogy biztosítsa az áramtermelést, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a klímacélokat
– írta a Világgazdaság. A túlkínálat következtében az amszterdami, rotterdami és antwerpeni kikötőkbe szállított szén ára tonnánként 90 dollár környékére esett, ez pedig a negyede a tavalyi beszerzési költségnek.
Teljesen logikus, hogy az európai szénkereskedelmi cégek meg akarnak válni a feleslegtől még az előtt, hogy a szén ára „lenullázódna". A rekordmértékben importáló India és Kína pedig stabil felvevőpiac, főleg a jelenlegi nyomott árakon.
Ám ez a fajta kitárazás az elemzők szerint kockázatokat rejt, ugyanis az Európai Unió nincs túl az energiaválságon. Egy esetlegesen bekövetkező szokatlanul hideg tél könnyen boríthatja a törékeny rendszert, nem is beszélve arról, hogy Németország télen csak ideiglenesen hosszabbította meg atomreaktorainak üzemidejét, amelyek azóta lejártak, és a bőséges LNG-ellátás is gyenge lábakon áll. Ugyanakkor pillanatnyilag a cseppfolyósított gázból is túlkínálat mutatkozik, magyarán az EU-ban túlteng az amúgy drágán vásárolt fosszilis energiahordozó.